Földrengéses hétköznapok (2. rész)

Földrengéses hétköznapok (2. rész)

Mielőtt a földrengések történetét folytatnám, tekintsünk át egy pillanatra a felkészülés gyakorlatát.

A japán boltokban mindenki igényétől és pénztárcájától függően válogathat a földrengés-túlélő készletekben. Az egyszerűbb csomagok általában csak több évre tartósított vizet és szárazételt (ún. matrózételt) tartalmaznak, de a drágábbakhoz tartozik hátizsák, meleg ruha és különféle technikai berendezés is. A készletek kialakításában sokat segítettek a kóbei földrengés tapasztalatai.

A romok alatt rekedtek a mentőknek fémsíppal jelezhetik a helyzetüket legeredményesebben. A kiabálásnál tovább bírják tüdővel, és messzebbre hallatszik. Arra is készülniük kell, hogy földrengésnél megszűnik az áramszolgáltatás és a romok között sötétben lehetetlen haladni vagy menteni. Ilyenkor egy zseblámpa nagy szolgálatot tehet tulajdonosának a tájékozódásban és jeladásban. Főleg, ha elem nélküli konstrukció. Ezeket marékkal kell ritmikusan szorongatni, aminek hatására belsejében működésbe lép egy lendkerekes kis áramfejlesztő.
Másik nélkülözhetetlen eszköz a zsebrádió. Az áldozatok a hírekből értesülhetnek a mentés menetéről, a teendőkről, a gyülekezőhelyről, a segélyosztásról, stb..
A vásárolt készletet mindenki saját igénye szerint kiegészíti meleg zoknival, orvossággal, esőköpennyel és fontosabb iratainak másolatával. A túlélő készlet praktikusan hátizsákban kap helyet. Mindkét kézre szükség lehet sebesülés esetén, vagy a romok megmászásában.

Kóbéban az utcákat elborították az összedőlt épületek romjai, amelyek között tűzoltó, mentőautó, de néha még a gyalogosok is képtelenek voltak közlekedni. Ez miatt a mentők esetenként csak 3-4 nap múlva jutottak az alattuk rekedt túlélőkhöz.
A megmenekültek és megmentettek kultúrközpontok nagytermeiben és iskolák tornatermeiben gyűlnek össze, ahol a földön alszanak, gyakran fűtés és világítás nélkül. Megfelelő mennyiségű étel és meleg ruha segély 3-4 nap alatt érkezik hozzájuk.

földrengéses hétköznapok

Kóbeban hetekig laktak ilyen körülmények között. Elmondásuk szerint legnagyobb nélkülözést higiéniában szenvedtek. A hirtelen felállított néhány tábori wc kevésnek bizonyult a több ezer menekültnek. Hiányzott a wc-papír, nem volt mód mosakodásra és alsónemű cserére.
Nehézségek mutatkoztak az eltűntek és elhunytak azonosításában és a telefonos kapcsolattartásban. A bankok ideiglenes irodáinál hosszú sorok kígyóztak, hogy pénzt vegyenek ki – többségük az ehhez szükséges okmányok hiányában.

Nagy iskola volt ez ahhoz,. hogy Japánt ne érje felkészületlenül egy ennél sokszorta nagyobb, százezreket, vagy ha pontosabbak vagyunk, milliókat érintő katasztrófára, ami aztán be is következett.

Doma-Mikó István
Inter Japán Magazin

 

Kapcsolódó cikkek:
http://interjapanmagazin.com/minta-bejegyzes/   
http://interjapanmagazin.com/minta-bejegyzes-7/
http://interjapanmagazin.com/proba-5/


Ajánlott bejegyzések