Földrengés és japán néphit

2015. május 24. vasárnap
Írta:

A Japán-szigetek négy tektonikus lemez találkozási pontjánál helyezkednek el. A Csendes-óceáni tábla észak-nyugat felé megy, a Fülöp-szigeteki tábla északi irányba, mind a ketten begyűrődnek a kelet felé, fele akkora sebességgel haladó Eurázsiai-lemez alá. A térségben még jelen van az Észak-amerikai lemez, amely délkeleti irányba haladva szintén nyomást gyakorol szomszédjaira. Ezért van az, hogy Japán a leginkább kitett terület az óceán felöl érkező szökőáraknak (cunami), és az általában ugyaninnen érkező földrengéseknek, amik komoly próbatételek elé állítják Japánt.

A jelen ezen aktuális problémájával már a mitológia is foglalkozik. Nem csoda, hogy e félelmetes természeti jelenségeket hasonló benyomást keltő képekkel társították. A japán történészek már Kr. u. 416-tól találtak írásos feljegyzéseket a földrengésekről. Dr. Hédervári Péter: „Évezredek, vulkánok, emberek” című könyvében leírja, hogy Szató Takesi japán kutató, Kr. u. 1190-ből származó kalendáriumban talált egy képet. Ennek közepén Japán van ábrázolva, amit éppen egy hosszú, ún. „földrengésféreg” vesz körbe. A lénynek tíz lába van, szemét a Nap és a Hold adja. E két utóbbi jelkép egész Ázsiában nagyon régi időkre visszanyúlóan volt, van alkalmazva. A néphit úgy tartotta, hogy ennek a félelmetes óriásféregnek a mozgása okozza a rengéseket.

Dr. Hédervári Péter geológus Dorothy Vitaliano: „Legends of the Earth, Bloomington 1973” művére hivatkozva azt is leírta, hogy az 1600-as évektől új elképzelés vált általánossá Japánban. E szerint a földrengések kiváltója a föld mélyén élő, óriási lény Namazu, ami nevének magyar jelentésének megfelelően egy harcsa. Ennek az óriásharcsának a feje Hitachi tartományban, vagyis az alatt, a földben van. Kasima (Kashima) istenség (aki ezen elv szerint egyben a Legnagyobb Istenség) mindig próbálja megakadályozni mozgásában úgy, hogy a kaname-isi (kaname-ishi) nevű oszlopkövet (egy úgynevezett „pivot” követ) beleüti a lény fejébe, azt a földhöz szögezvén. A kaname-isi „oszlopkövet, tengelyt” jelent illetve a „legfontosabb dolog” fogalmát, ami bármi lehet. A nép eközben imádkozik, mert a lény ki akar szabadulni. Ez akkor történhet meg, ha Kasima eltávozik, vagy pedig szándékosan elengedi a lényt, mert a fent élő népet valamilyen súlyos bűnért bünteti. E felfogás szerint még, nem csak Namazu, hanem más óriásharcsák is élnek a föld alatt. Szató Takesi ugyanott leírja, hogy az Ibaragi tartományban lévő kashimai szentélyben létezik egy „kaname-isi” nevű, földbe vert kő. A hagyomány szerint ezzel van átszögelve Namazu feje és farka egyszerre, így mozdulatlanságra kárhoztatva, gyűrű alakú testhelyzetet felvéve nem tud földrengést okozni Kashima területén, vagy csak ritkán. De miért a harcsa képét adományozták ennek a mitikus lénynek? Valószínűleg azért, mert a régi megfigyelések is dokumentálták már azt, hogy a harcsák földrengés előtt furcsán viselkednek, feljönnek a víz felszínére, esetenként kiugrálnak a vízből. Ugyanitt idéznek Kusakabe Shirota professzortól, aki szerint ez az állapot a valóságban is így van, mert geológiailag a Kashimától délre eső kőzetek puhábbak. Ha földrengés van errefelé, általában déli irányból érkeznek a rengéshullámok, ezeket pedig „szétszórják” ezek a „puha” rétegek.

Szató Takesi közli azt a mítoszi történetet is, mely szerint a régi időkben Takeivatacsu-no-Mikoto istenség (Takeiwatatsu-no-Mikoto) elhatározta, hogy az Aszo-hegy vulkán kalderájában lévő tó helyére szárazföldet alkot. E célból belerúgott a hegygyűrűbe, az átszakított falon kifolyt a tó vize, de nem mindenhonnan. Kiderült, hogy egy namazu, vagyis óriásharcsa lakott a mélyben, ami megakadályozta a víz kifolyását. Az istenség parancsára önként eltávozott ez a namazu, ezért az istenség róla nevezte el jutalmul a kaldera egyik pontját.

 


Bannerek










Hírlevél

Betöltés...Betöltés...