Ön most itt van:

Fazekas István: Egy megrendült író a vihar kapujában

A Meidzsi-reformnak köszönhetően Japánban megszűnt a több évszázados kulturális bezártság. A felkelő nap országa kinyitotta a kapuit a Nyugat felé és a japánok boldogan fedezték föl annak pazar értékeit, ugyanakkor a Nyugat felől beáradó hirtelen világosság mégis valami farkasvakságféle jelenséget okozott. A szellemi élet képviselőin eluralkodott a lemaradás kényszerképzete, s egyik pillanatról a másikra pótolni akarták kultúrájukból az addig kirekesztett antik szikrázású kazuisztikus gondolkodást, aminek hirtelen következménye az lett, hogy a különböző irodalmi és egyéb művészeti irányzatok nem vertikálisan, hanem horizontálisan és parallel módon jelentek meg a megújulni akaró, ám védtelenül maradt artisztikában.  Ez sokszor az idegen értékek és a szépnek mondott szörnyek kifejezett majmolásához vezetett, ami egy idő után eleven és érzékelhető megrázkódtatást okozott a japán lélekben. Ebből a megrázkódtatásból, mint az egyik legszemélyesebb élményből nőtt ki Akutagava Rjúnoszuke (1892–1927) művészi világa, s a megrendült időnek ebből a korszakából táplálkozva lett ő a japán novellairodalom egyik legkiemelkedőbb egyénisége.

                                                                                                               Akutagawa Ryunosuke

Akutagava írásait minden esetben áthatja a lét és nemlét kérdéseinek frenetikus dinamizmusa, nyugtalanító dialektikája. Nyilván nem véletlen az, hogy Kuroszava Akirát is megérintette ez a megrázó erejű irodalom. Akutagava két novellájából: A vihar kapujában (Rasómon, 1915) és a Bozótmélyben (Jabu no naka, 1921) címűekből készítette el A vihar kapujában című filmjét.  A két novellából a forgatókönyvet a tavaly elhunyt Hasimoto Sinobu írta.

Kuroszavának szinte minden törekvése arra irányult, hogy a japánság önarcképét a történelemhez való viszony tisztázása közben is hűen megrajzolja. Szemléletének újdonsága Akutagava világából fakadt, vagyis a megvilágosodás okozta megrendülésből, hogy az édent elvesztő ember örökké ott áll a vihar kapujában, s csakis ott ismerheti föl és határozhatja meg sorsát és sorsának értelmét.

Ajánlott bejegyzések

%d blogger ezt szereti: