Ön most itt van:

Fazekas István: A Csók Napja

A Csók Világnapját július 6-án ünneplik. 2006-tól hivatalos ez a dátum, s nem kis része van ebben egy japán filmtörténeti érdekességnek, nevezetesen annak, hogy Japánban – az 1946. május 23-án bemutatott Hatacsi no Szeisun című filmnek köszönhetően – már évtizedek óta megtartják a Csók napját. A filmben, még ha csak egy üvegen keresztül is, de elcsattan egy csók, a japán filmtörténet első csókja. Azóta a japán fiatalok május 23-án szinte karneválszerűen éltetik a csókot: a szerelmesek közül a bátrabbak nyíltan, a szemérmesebbek pedig egy ablaküveget ajkuk elé tartva csókolóznak az utcákon, a tereken, az üzletházakban, szinte mindenütt, ahol csak lehet, reggeltől késő estig.

Kapcsolódó kép                                                                                          A Csók Napján Japánban

 

Mozivásznon csók először az 1896-ban készített The Kiss (A csók) című filmben volt látható. A jelenetet hatalmas közfelháborodás követte, hiszen akkoriban botrányos polgárpukkasztásnak számított az intimitás ilyetén mutogatása. Ám ennek ellenére A csók korának egyik legnépszerűbb filmjévé vált. Valami hasonló történt évtizedekkel később a japán csókkal is. De miért ily későn?

Képtalálat a következőre: „A Twenty Year Old Youth”                                                                                       Az első csók a japán filmvásznon

 

Az első japán mozik 1903-ban nyitották meg kapuikat. Előtte is volt már Japánban filmvetítés, hiszen Edison kinetoszkópja 1896-ban, rá egy évre pedig a Lumière fivérek kinematográfja is megérkezett Tokióba. A nagy rádiuszú némafilmek csapatostól vonzották a közönséget, s azt kell mondanunk, hogy ez leginkább nem is a mozgóképek varázsának, hanem az úgynevezett benshiknek (magyarázóknak) volt köszönhető, akik a mozivászon mellett állva nemcsak elmondták, hogy mi történik a filmben, hanem el is játszották a főbb szerepeket. A japán némafilmes korszak nagy sztárjaivá váltak, akiknek száma 1920-ban már meghaladta a hétezer főt. Ez a fajta előadásmód került minden intimitást, amit a japánok egyébként sem szerettek vizuálisan túlhangsúlyozni. Az importált filmekben sem lehetett csókos jelenet. A japánok tudták, hogy a film társadalmilag nagyon hasznos lehet, de az erkölcstelen, vagy sikamlós jelenetek rombolóerejével még inkább tisztában voltak. Az 1940-es évekre betiltották a komikum, a luxus, a boldogság, a dohányzás, és az alkoholfogyasztás bemutatását a filmvásznon. A Pearl Harbor elleni támadás után pedig amerikai film nem érkezhetett Japánba, s csökkent a gyártható filmek száma, és azok kópiája is.

Képtalálat a következőre: „japan General Headquarters”                                                                                     A GHQ, a Japánt megszálló hatalmak főparancsnoksága, ahonnan mindent irányítottak

 

 A II. világháború végére a moziknak a harmada maradt meg. Japán amerikai megszállás alá került és a készülő filmek forgatókönyveit részben az amerikai főhadiszállás ellenőrizte. Az amerikanizált cenzúrának természetes következménye volt a filmművészet bizonyos fajta liberalizálódása, így az ábrázolásbeli prüdéria fokozatos „levetkőztetése” is. Beindult a hatásvadász tömegfilmek gyártása. Ám ezek mellett a japán film is megújult. Az „első csók” után nem sokkal már Kuroszava Akira monumentális filmjeit játszották a mozik, melyek pillanatok alatt meghódították az egész világot.

Ajánlott bejegyzések

%d blogger ezt szereti: