Észak-Korea Japán segítségre apellál

Észak-Korea Japán segítségére apellál

Négy évi szünet után Észak-Korea váratlanul bejelentette tárgyalási szándékát. Mi az oka, és mire számíthat Japán?

Nemzetközi szinten meglepetést okozott Észak-Korea bejelentése, mely szerint tárgyalni kíván Japánnal. A két ország kapcsolata évtizedekkel ezelőtt mély szakadékba került, olyannyira, hogy még diplomáciai kapcsolatuk sincs. Észak-Korea az 1970-80-as években éjszakai tengeralattjáró-akciókkal 17 japán polgárt elrabolt, és kémkiképző táboraiban nyelvoktatásra kényszerítette őket. (Phenjan egy őszinteségi rohamában 13 fő elrablását elismerte.) Japán ragaszkodik polgárainak visszatéréséhez, illetve sorsuk megnyugtató tisztázásához. A koreai éhínség idején az efféle egyeztetések részben sikerrel jártak. Az anyaország több tonna rizsért „visszavásárolhatta” néhány elrabolt polgárát. Ám a kommunista rezsim nem minden elrablott japán sorsáról hajlandó tárgyalni. Örök rabságra ítéltettek azok, akik hírszerzésének magas információihoz juthattak. Ilyen lehet a lány korában elrabolt Yokota Megumi, akinek létezését a rezsim tagadja, holott tanúk bizonyítják, hogy a zárt ország egyik városában él.

Másik kínos téma a Japánt célzó, ám egyelőre kudarcba fulladt észak-koreai rakétakísérletek befagyasztása. Az atombombával rendelkező Észak-Korea ugyanis nem szívesen mondana le a gazdag szomszéd fenyegetéséről. Valódi veszélyt azonban csak akkor jelenthet, ha sikerül kifejlesztenie egy Japánig eljutó hordozórakéta típust.

A személyi kultuszba és szocialista demagógiába fulladt kommunista katonaállam állandó gazdasági válsággal küzd, ami szórványos éhínségekkel jár. Általában éhínség idején mutat „tárgyalási készséget” a gazdag szomszéd iránt, annak humanitásra, vagy – a japán háborús bűnökre hivatkozva – bűntudatra apellálva. Utóbbi esetben szóba kerülhet Korea 1910 és 1945 közötti japán megszállása, amiért kártérítést követel.

Az izgalmasnak tűnő tárgyalás tartalmának előkészítésére a pekingi japán nagykövetségen került sor. A vágyak és realitások távolsága miatt a diplomatáknak nem lesz könnyű dolga a tárgyaláson. Éppen ezért a szakértők nagy változásra nem számítanak. Lehetségesnek tartják, hogy a kommunista rezsim „megfelelő áron” visszaad egy-egy elrabolt személyt, de kizártnak tűnik, hogy lemondana az atomfenyegetésről. Ha látszatra mégis jelentős ígéretet tesz, azt – mint már annyiszor – a saját kérésének teljesülése után valószínűleg semmibe fogja venni.
Nakano
Inter Japán Magazin

Kapcsolódó cikkek:

http://interjapanmagazin.com/el-e-meg-az-eszak-koreai-hirszerzes-altal-elrabolt-japan-lany/


Él-e még az észak-koreai hírszerzés által elrabolt japán lány?
A 70-es és 80-as években az észak-korai hírszerzés tengeralattjárói legalább 17 japán fiatalt raboltak el, akiket azután a Japánba bevetendő ügynökök kiképzésére kényszerítettek. A rablás tényét Észak-Korea vezetése hevesen tagadta, majd később alku alapján az elrabolt személyeket több ezer tonna rizs váltságdíjért cserébe visszaadta. Már csak Jokota Megumi ügyében folyik ködösítés. Miért?

A 70-es és 80-as években az észak-koreai hírszerzés tengeralattjárói éjszaka titokban kikötöttek Japán partjainál, és elraboltak legalább 17 személyt. A japán rendőrség sok évig a fiatalok szökésére, vagy tengerbe fúlására gyanakodott, és csak Kim Hyon Hui észak-koreai kémnő elfogásakor derült fény arra, hogy ezek a személyek az észak-koreai hírszerzés kiképzőbázisán az ügynököknek japán nyelvet tanítanak. Kim Hyon Hui elfogásakor Hacsija Majumi névre szóló japán útlevéllel rendelkezett, és perfekt beszélt japánul. Kihallgatásakor elmondta, hogy őt egy elfogott japán nő tanította a nyelvre, még a nő japán nevére is emlékezett. Ezen a nyomon indult el a szigetország kémelhárítása, és rövid úton kiderítette, hogy az elrabolt fiatalok, akik azóta felnőttek, és többüknek házastársa és gyerekei vannak, a zárt diktatúra országában élnek.

Észak-Korea vezetése hevesen tiltakozott a vádak ellen, mígnem az egész országot sújtó éhínség alkalmával váratlanul alkut ajánlott a japán kormánynak. Ez szerint minden elrabolt személyért több ezer tonna rizst kért cserébe. A japán kormány “visszavásárolta” polgárait. Akadt, akiket újdonsült férjükkel és gyermekeikkel együtt. A diktatúra csak Jokota Megumi esetében zárkózik el minden valós információtól, pedig a 13 éves korában elrabolt, most 47 éves nő a jelek szerint életben van.

Egyre idősödő szülei immár 34 éve folytatják reménytelen harcukat. Nyomásukra Koizumi miniszterelnök személyesen is Észak-Koreába utazott csúcstalálkozóra, amelynek célját a helyi hírközlő szervek egyértelműen meghamisították (egybehangzóan azt tették közzé, hogy a japán miniszterelnök Japán második világháborús bűneiért bocsánatkérésre érkezett). A japán hivatalos szervek megkeresésükre eddig több, egymásnak ellent mondó választ kaptak. 1994-ben megkapták például az “öngyilkos” Jokota halotti bizonyítványát és hamvait. Az irat azonban olyan ügyetlen hamisítványnak bizonyult, hogy fellelhetőek voltak benne a név átjavításának nyomai. A hamvakról pedig vizsgálat során kiderült, hogy azok egy férfi csontjainak elszenesedett maradványai. Vajon miért titkolják elrablói Jokota Megumi létezését? A kérdésre több japán feltételezés született. Az egyik szerint lehet, hogy a többi japán nőhöz hasonlóan helyi férjet választott, és gyermekei születtek. Lehetséges, hogy a férje a kémközpont prominens vezetője, vagy maga Jokota került túl magasra ahhoz, hogy visszaengedjék. Másik verzió szerint nem kizárt, hogy Jokota jelenleg is Japánban működő ügynök, jószántából, vagy megzsarolva, ha távollétében a gyermekeit túszként tartják. Japán hiába ígért egyre több “adományt” érte, az észak koreai kémközpontnak nyomós oka lehet arra, hogy semmiképpen ne fogadja el.

A szülők elkeseredett harcának újabb lendületet adott, hogy a Weekly Chosun dél-koreai magazin cikke szerint a lányuk 2005-ben még élt. Egy észak-koreai disszidens elmondotta, hogy lányukat Pyongyang városban látta élve, sőt a neve szerepelt a város lakóinak névsorában. A tévedést kizárja, hogy nemcsak a lány, de szüleinek adatai is egyeznek. A tényekhez annyit fűzött hozzá, hogy Megumi titkos információk birtokában van, ezért soha nem hagyhatja el az országot.
Doma-Mikó István
Inter Japán Magazin

http://interjapanmagazin.com/koreai-raketa-es-japan-riadolanc-csodje/
Koreai rakéta és japán riadólánc csődje


Az észak-koreai rakéta egy perc alatt tengerbe hullott, és 34 percet pihent ott, mire a japán hivatalos szervek értesültek a kilövéséről.

Észak-Korea bejelentette, hogy a „nagy vezér”, Kim Ir Szen születésének évfordulójára interkontinentális rakétát lő ki mesterséges hold földkörüli pályára juttatásához. Több ország, elsősorban Japán és Dél-Korea viszont attól tartott, hogy az északi szomszéd valójában atombomba-hordozórakétát tesztel. A környező országokat aggodalommal tölti el az észak-koreai atombomba fenyegetés.

Háború előtt hangulat uralkodott Japánban a rakéta kilövésére várakozva. Tokió utcáin védelmi rakétakilövőket állítottak fel látványosan, s japán tengeri határ mentén felsorakoztak a rakétaelhárító torpedórombolók.

A lakosság a televízióban kapott oktatást meneküléshez arra az esetre, ha a rakéta a japán szárazföldet veszélyezteti. A kormány pedig megígérte, hogy azonnal értesíti a lakosságot amint a koreai rakéta kilövésre kerül. Ezzel szemben időrendi sorrendben április 13-án, péntek reggel a következők történtek:
7:40 Phenjan útnak indította a rakétát

7:41 A rakéta a tengerbe hullott

7:42 Washington a kilövésről értesítette Tokiót

8:03 A japán biztonsági központ a külföldi média „meg nem alapozott” híreire hivatkozva kiadott egy lakossági figyelmeztetést

8:16 A japán Védelmi Minisztérium a megfelelő helyre továbbította a 24 perce kapott információt

Tehát az észak-koreai rakétakísérlet csúnya kudarcot vallott. A rakéta kilövés után egy perccel már a tenger mélyére került. Az észak-koreai vezetés hivatalosan is elismerte a fiaskót.

Az amerikai haderő a kilövés utáni második percben értesítette Tokiót, de a hír elakadt valahol. A japán védelmi szervek a külföldi médiát böngészve értesültek a rakéta indításáról, és 22 perccel a rakéta tengerbe süllyedése után a kilövés „meg nem erősített” hírével riasztották a lakosságot.

Az amerikaiak értesítése végül 34 perc késéssel elért a japán illetékesekhez.

Fudzsimura Oszamu kormányszóvivő a média azon kérdésére, hogy miért nem működött a riasztórendszer, így válaszolt: “Ki kell vizsgálnunk, hogy a riasztó üzenetek megfelelőek voltak-e”.

Bár Észak-Korea technikai kísérlete csúfosan megbukott, harci moráljukat bizonyára kárpótolta a technikailag fejlettebb „nagy ellenség” védelmének efféle szervezettsége.
/ A Japan Today nyomán /


Ajánlott bejegyzések