Ön most itt van:

Dragon Ball

Anime: Az „animation” szó rövidítése, mely a rajzfilm általános elnevezése Japánban, míg a szigetországon kívül a japán stílusú rajzfilmek összefoglaló neve.[1]

Hazánkban különösen nagy rajongás övezi a japán animéket, melyek elsősorban a fiatalabb korosztályt vonzzák. Ez némiképp azért lehet meglepő, mert közülük sokan kifejezetten inkább felnőtteknek szólnak a tartalmuk és a képi ábrázolásaik alapján. Az animékra jellemző módon erősen jelen van bennük az erőszak, a szexualitás és az olyan morális kérdések feszegetése, amik a mindennapi életünk része, de mégis valahol tabunak számítanak. Ennek magyarázatát abban látom, hogy a rajzolt animációt sokan egyenlővé teszik a mesével. Amibe ha belegondolunk, láthatjuk, hogy teljes mértékben hibás feltételezés, hiszen ez csak egy ábrázolási stílus. Maga a jelleg a történetben, a mondanivalóban és a cselekedetekben rejlik. Ettől még természetesen lehet klasszikus értelembe vett mese, hiszen közülük is számos olyan műfajban készül animáció, mely a gyerekeknek vagy a tinédzsereknek szól. A fiatal gimnazisták számtalan olyan animével találkozhatnak, melyek az iskolába való nehéz beilleszkedésről és az azon belüli „hierarchiarendszerben” elfoglalt helyről szólnak. Ez a probléma jelenleg rengeteg gyermeket/fiatal felnőttet érint, így nem csoda, hogy sokan közülük menedéket találnak ezekben az alkotásokban.

A történet általában egy (magányos) főhős köré épül, aki az útja során barátokat szerez és veszít el, akik segítenek megküzdeni a rájuk váró nehézségekkel és ellenfelekkel. Az emberi kapcsolatok szerepe rendre kulcsfontosságú a történetekben, legyen szó arról, hogy barátok nélkül nem megy, vagy épp arról, hogy senki mástól nem várhatjuk a megoldást csak is saját magunktól, önerőből. A szereplők rendre igazi érzelmi hullámvasúton utaznak, mely a későbbi jellemfejlődésükben segíti őket előre. A történetek során a megszokottnál sokkal többet hallhatjuk a szereplők gondolatait, így jobban beléjük láthatunk és megismerhetjük a konfliktushelyzetüket. Míg sokszor más mesékben/filmekben csak a cselekedetei által ítélünk meg egy karaktert, addig az animékben lehetőségünk van a belső vívódásaikba is betekinteni. Ez remek lehetőséget ad a szereplők árnyalására és láthatjuk, hogy nem feltétlenül minden tisztán jó vagy rossz. Szélsőséges esetben egy „gonosz” karaktert is szerethetünk, ha megértjük tetteinek az okát.

Jellemző, hogy az animék meglehetősen szélsőségesen, már-már túlzóan vázolják fel és színesítik a történetet. Kitűnő példa lehet erre a főhős belső vívódása egy feszült helyzetben. Ha csak klasszikusan a cselekményt látnánk, azt gondolhatnánk, hogy főhősünk a helyzet magaslatán van és semmi kétsége a győzelem felől. Aztán egyszer csak bepillanthatunk a gondolataiba és láthatjuk, hogy belül erősen vívódik, amit általában elnagyolt, nevetséges módon mutatnak be. Ez a disszonancia végig kíséri az egész műfajt, amitől az ember furcsán zavarba érzi magát, hiszen némiképp mindenki magára ismerhet belőle. Lényegében a csapongó érzelmeink kifigurázása. A japán képregényművészetből, mangákból létrejött rajzolt szereplők tökéletesen alkalmasak arra, hogy ezeket a heves érzelmeket a képi világba is megmutassák.

Magyarországon az anime rajongók szinte honosították a „kawaii” és „yandere” kifejezést, mely utóbbival az erőszakos/őrült, míg az előbbivel az aranyos/cuki karaktereket jellemezzük. Tipikus anime pillanat mikor ez a két egymástól élesen eltérő tulajdonság pillantok leforgása alatt játszódik le főhősünkben.

Személy szerint azért kedvelem annyira az animéket, mert ezzel a fajta ábrázolásmóddal sokkal emberibbnek tűnnek a karakterek, hiszen minden ember folyamatos kétségek között éli életét, de a mai büszke világunkban nem illik ezt kimutatni, különösen nem a fegyelmezettségéről híres Japánban!

A következőkben említést teszek a hazánkban legismertebb animékről. Szándékosan nem a legkedveltebb jelzővel illettem őket, hiszen az ismertség nem egyenlő a kedveltséggel. Az ismertség sokkal inkább köszönhetők a hazai televízióknak, melyeknek hatalmas szerepük volt a közismertség formálásában, amikor még az internet közel sem örvendett akkora térhódításnak, mint manapság. Természetesen ez nem zárja ki azt a lehetőséget, hogy ne lenne keresztmetszet a kettő között, hiszen az ismert is lehet jó és közkedvelt.

A tv befolyása az évek során folyamatosan fokozatosan csökkent, mivel akadt olyan anime, amit hazánkban betiltottak, vagy éjszakai csatornára tettek (Animax) és végül az internet teljesen kizökkentette a monopol helyzetéből.

[1] https://hu.wikipedia.org/wiki/Anime

 

Dragon Ball: (1986 – Napjainkig)

Az, hogy a Dragon Ball 86 óta a mai napig szárnyal, mindent elmond a sikerességéről.

Valószínűleg ha Magyarországon készítenénk felmérést az animék ismertségével kapcsolatban ez a széria nyerne. Ki ne hallotta volna már azokat a szavakat, hogy: szupercsillagharcos, kristálygömb, „kamehameha” és abban is biztos vagyok, hogy mindenki rendelt már SonGoku pizzát az életében.

A Dragon Ball, Torijama Akira ikonikus munkája, először 1984-ben jelent meg manga formájában, melyet 1995-ig publikáltak, amit aztán évekkel később többször is újra kiadtak. Hazánkba már csak az anime jutott el, melyből három szériáját közvetítette a tv (Dragon Ball, Dragon Ball Z és Dragon Ball GT) Ez összesen 508 epizódot jelent. Ez az epizód szám azonban kisebb-nagyobb megszakításokkal került vetítésre, hiszen 1999-ben betiltották a sorozatot az RTL Klub-on, agresszív mivoltára hivatkozva.

A történet főhőse Son Goku, aki a csillagharcosok elitcsaládjából származik. Csupaszív karakter, aki ha kell, kíméletlenül bánik el a gonosszal, hogy megmentse a Földet és annak lakóit. Az alap animében (Dragon Ball) Son Goku még gyerek, és a harcok, noha már akkor is durvának mondhatók, de még közel sem annyira véresek, mint a folytatásban, amikor Goku már felnőttként száll szembe ellenségeivel. Folyamatosan edz, harcol és fejlődik az anime előre haladtával, vért és verítéket izzadva. Eme agresszivitás és meglehetősen durva képi ábrázolása a fejlődésnek vezetett a sorozat betiltásához. A durva harcokon túlmutatva azonban rengeteg olyan tulajdonsággal, cselekménnyel és erénnyel rendelkezik, ami a mai napig releváns kérdéseket feszeget (a barátság ereje, a gonosz mivolta, önfeláldozás) Goku-nak mindig erősebb ellenfelekkel kell megküzdenie, és sokszor már nem elég a puszta erő és harctudás. Ezeket a nehézségeket hivatott megoldani például a társak segítsége vagy a más ellenfeleinkkel való összefogás. „Az ellenségem ellensége a barátom.”

A Dragon Ball lényegében az élet metaforája is lehet, hiszen míg élünk lesznek nehézségeink, amiket meg kell oldanunk, tegyük azt jellemfejlődéssel, mások segítségével vagy más becsületes! módon. Alapüzenete, hogy kemény munkával minden elérhető és a jó/jóság mindenekfelett áll. A széria a mai napig dübörög, hiszen egészestés filmeket, videójátékokat gyártanak belőle és 2015. óta elindították a Dragon Ball Super-t, ami óriási siker a rajongók körében.

Ajánlott bejegyzések

%d blogger ezt szereti: