Ön most itt van:

Bleach

Anime: Az „animation” szó rövidítése, mely a rajzfilm általános elnevezése Japánban, míg a szigetországon kívül a japán stílusú rajzfilmek összefoglaló neve.[1]

Hazánkban különösen nagy rajongás övezi a japán animéket, melyek elsősorban a fiatalabb korosztályt vonzzák. Ez némiképp azért lehet meglepő, mert közülük sokan kifejezetten inkább felnőtteknek szólnak a tartalmuk és a képi ábrázolásaik alapján. Az animékra jellemző módon erősen jelen van bennük az erőszak, a szexualitás és az olyan morális kérdések feszegetése, amik a mindennapi életünk része, de mégis valahol tabunak számítanak. Ennek magyarázatát abban látom, hogy a rajzolt animációt sokan egyenlővé teszik a mesével. Amibe ha belegondolunk, láthatjuk, hogy teljes mértékben hibás feltételezés, hiszen ez csak egy ábrázolási stílus. Maga a jelleg a történetben, a mondanivalóban és a cselekedetekben rejlik. Ettől még természetesen lehet klasszikus értelembe vett mese, hiszen közülük is számos olyan műfajban készül animáció, mely a gyerekeknek vagy a tinédzsereknek szól. A fiatal gimnazisták számtalan olyan animével találkozhatnak, melyek az iskolába való nehéz beilleszkedésről és az azon belüli „hierarchiarendszerben” elfoglalt helyről szólnak. Ez a probléma jelenleg rengeteg gyermeket/fiatal felnőttet érint, így nem csoda, hogy sokan közülük menedéket találnak ezekben az alkotásokban.

A történet általában egy (magányos) főhős köré épül, aki az útja során barátokat szerez és veszít el, akik segítenek megküzdeni a rájuk váró nehézségekkel és ellenfelekkel. Az emberi kapcsolatok szerepe rendre kulcsfontosságú a történetekben, legyen szó arról, hogy barátok nélkül nem megy, vagy épp arról, hogy senki mástól nem várhatjuk a megoldást csak is saját magunktól, önerőből. A szereplők rendre igazi érzelmi hullámvasúton utaznak, mely a későbbi jellemfejlődésükben segíti őket előre. A történetek során a megszokottnál sokkal többet hallhatjuk a szereplők gondolatait, így jobban beléjük láthatunk és megismerhetjük a konfliktushelyzetüket. Míg sokszor más mesékben/filmekben csak a cselekedetei által ítélünk meg egy karaktert, addig az animékben lehetőségünk van a belső vívódásaikba is betekinteni. Ez remek lehetőséget ad a szereplők árnyalására és láthatjuk, hogy nem feltétlenül minden tisztán jó vagy rossz. Szélsőséges esetben egy „gonosz” karaktert is szerethetünk, ha megértjük tetteinek az okát.

Jellemző, hogy az animék meglehetősen szélsőségesen, már-már túlzóan vázolják fel és színesítik a történetet. Kitűnő példa lehet erre a főhős belső vívódása egy feszült helyzetben. Ha csak klasszikusan a cselekményt látnánk, azt gondolhatnánk, hogy főhősünk a helyzet magaslatán van és semmi kétsége a győzelem felől. Aztán egyszer csak bepillanthatunk a gondolataiba és láthatjuk, hogy belül erősen vívódik, amit általában elnagyolt, nevetséges módon mutatnak be. Ez a disszonancia végig kíséri az egész műfajt, amitől az ember furcsán zavarba érzi magát, hiszen némiképp mindenki magára ismerhet belőle. Lényegében a csapongó érzelmeink kifigurázása. A japán képregényművészetből, mangákból létrejött rajzolt szereplők tökéletesen alkalmasak arra, hogy ezeket a heves érzelmeket a képi világba is megmutassák.

Magyarországon az anime rajongók szinte honosították a „kawaii” és „yandere” kifejezést, mely utóbbival az erőszakos/őrült, míg az előbbivel az aranyos/cuki karaktereket jellemezzük. Tipikus anime pillanat mikor ez a két egymástól élesen eltérő tulajdonság pillantok leforgása alatt játszódik le főhősünkben.

Személy szerint azért kedvelem annyira az animéket, mert ezzel a fajta ábrázolásmóddal sokkal emberibbnek tűnnek a karakterek, hiszen minden ember folyamatos kétségek között éli életét, de a mai büszke világunkban nem illik ezt kimutatni, különösen nem a fegyelmezettségéről híres Japánban!

A következőkben említést teszek a hazánkban legismertebb animékről. Szándékosan nem a legkedveltebb jelzővel illettem őket, hiszen az ismertség nem egyenlő a kedveltséggel. Az ismertség sokkal inkább köszönhetők a hazai televízióknak, melyeknek hatalmas szerepük volt a közismertség formálásában, amikor még az internet közel sem örvendett akkora térhódításnak, mint manapság. Természetesen ez nem zárja ki azt a lehetőséget, hogy ne lenne keresztmetszet a kettő között, hiszen az ismert is lehet jó és közkedvelt.

A tv befolyása az évek során folyamatosan fokozatosan csökkent, mivel akadt olyan anime, amit hazánkban betiltottak, vagy éjszakai csatornára tettek (Animax) és végül az internet teljesen kizökkentette a monopol helyzetéből.

[1] https://hu.wikipedia.org/wiki/Anime

Bleach: (2004-2012)

Kubo Tite manga remek műve, mely szintén joggal érdemelt animesorozatot. Ahhoz, hogy megértsük az anime súlyát tisztában kell lennünk azzal, hogy Japánban milyen kiemelt szerepe van a spiritualitásnak. A japánok elsősorban a sintó ősi vallás hívei, melynek a különböző szellemek (védő, természet, ősök, stb) jelentik a hitviláguk alapjait. A Bleach pont ebből a hitrendszerből építkezik, hiszen alaptörténete egy olyan fiú, Kurosaki Ichigo köré épül, aki látja a holtak szellemeit, sőt beszélgetni is tud velük. Azt követően, hogy szert tesz a halálistenek erejére, fő feladata az lesz, hogy megvédje az embereket a gonosz szellemektől, illetve a halottak szellemét elküldje a Lelkek Világába. Nem csoda, hogy ez a sokak által valósnak vagy éppen misztikusnak, mesének vélt hitrendszer sokak fantáziáját megmozgatja.

Persze egy jó téma önmagában kevés a sikerhez, de a Bleach megtalálta azt a tökéletes harmóniát, mely kellő komolysággal mutatja be esetleges félelmeinket a szellemvilágtól, de ezt az animék humorával kellően egyensúlyba tudja hozni. Végeredmény egy fantasztikus anime, melyben remek háttértörténettel megírt szereplők bolygatnak olyan témákat, ami minden embert foglalkoztat, még ha sokan tabuként is kezelik a halál és túlvilág kérdését.

 


Ajánlott bejegyzések

%d blogger ezt szereti: