You are here

Doma-Mikó István: Beszélgetés Görög Ibolya protokoll szakértővel 2/2

 (Az első rész itt olvasható:   http://interjapanmagazin.com/beszelgetes-gorog-ibolya-protokoll-szakertovel/

 

Folytatás

 

– Mennyire fontos a protokollfőnök munkája a magas szintű politikai és üzleti kapcsolatokban?

 

A protokoll pedig, ami 1987-től 1999-ig a szakmám volt, az egész világon egyforma. A diplomáciai protokollt nemzetközi egyezmény (1961-es Bécsi Konvenció) szabályozza. Azért nagyon izgalmas, mert ha valaki valamit nem tart be vagy rosszul csinálja, annak is jelentése van. Ezért tartom veszélyesnek, hogy egyre-másra kerülnek vezetői pozícióba olyan emberek, akik büszkék arra, hogy nem tartják a protokollt. Nagy-nagy sértődések születnek – és ezek megmérgezik adott esetben a két ország kapcsolatát is.

Azt hiszem, hogy Márai Sándor mondása az, ami irányt adhat mindenkinek. Ezt írta a formákról: “A formákat pedig utolsó pillanatig be kell tartani. Étkezés közben, társalgás közben. Ágyban és asztalnál. S mikor mindegyre formátlanabbá válik az emberi együttélés: te maradj hűséges a köszönés, meghajlás, kézfogás, érzésnyilvánítás, véleményalkotás kialakult, végső és kristályos formájához. Egy korban, mikor mindenki azt követeli, hogy öltsél formaruhát, te járj csak következetesen zakóban, s este, ha éppen társaságba hívnak, ölts fekete ruhát. Nem a ruha, hanem a forma kedvéért. A műveltséget nemcsak a könyvek mentik meg. A műveltséget a köznapok apró reflexei mentik meg. Amikor egy korszak fölemelt ököllel jön ellened, te köszönj vissza, nyugodtan és udvariasan, úgy, hogy megemeled a kalapod. Nem tehetsz mást.”

A kormányfő dolgozószobája

– Kétszer is szóba kerültek a japánok. Mit javasolna a japán üzleti kapcsolatokra készülőknek?

A magyar-japán üzleti kapcsolatok gyorsan fejlődnek, ezért igyekszem ebben is tanácsot adni a hozzám fordulóknak. A szigorú munkaerkölcs hagyományosan rányomja a bélyegét a japánokra. Akik már jártak Japánban, meglepődve látták, hogy a szigorú fegyelem, a japánkertek fantasztikus egyensúlya és hangulata mellett a gyár közeli utcákban száll a füst és a por, gond nélkül élvez elsőbbséget az ipartelep a természettel szemben.

A viselkedéskultúra – amit Japánban már bátran nevezhetünk etikettnek – oly fontossággal bír, hogy már nem is az a fontos, mit tesz, hanem az, ahogyan teszi. A vallási gyökerek hatására az ún. intim zóna (a testünk körüli kb. fél méteres „buborék”) a japánoknál „kőből” van, még a kézfogás sem alakult ki, helyette meghajlással köszöntik egymást. Ezt a külfölditől nem várják el, de ha már ott vagyunk, miért ne kedveskedjünk ezzel a gesztussal.

megszólításnál igyekezzünk minél teljesebb ranggal szólítani partnerünket, de a magunk rangját ne mondjuk ki. Ha üzleti partnerünk középvezető, vagy ennél magasabb rangú, a neve elé feltétlenül jár a sama (úr, úrnő) vagy a sensei (szó szerint tanár, de sokan használják, pl. orvosok, politikusok) megszólítás.

Az üzleti megbeszélést hetekkel előre elő kell készíteni, sőt a megtárgyalandó kérdéseket is meg kell adnunk partnerünknek. Alaposan készüljünk fel. Az irodaházba lépéskor azonnal vessük le a kabátunkat. A köszöntést sokszor a névjegy cseréje előzi meg, ugyanis annak kell mélyebben hajolnia, aki alacsonyabb rangú – ez fontos szabály. Ha megérkezünk, egy pár másodpercet várjunk és viszonozzuk a partnerünk üdvözlését, ha ő meghajol, akkor úgy, ha kézfogással, akkor nyújtsunk kezet. Fontos, ha többen megyünk, mindig a főnök lépjen be előbb és fogjon kezet először a fogadó delegáció vezetőjével. Gyakran előfordul, hogy alacsonyabb rangú a házigazdánk, aki előkészíti a tárgyalásokat a döntésig. Ha bármilyen okból konfliktus alakul ki, az üzleti tárgyalásaink nagyon megakadhatnak, sőt, meg is szakadhatnak. A japánok a harmóniára törekszenek (legalább is kifelé), komolytalanná és veszélyessé válhat az a partner, aki előttük vitatkozik a munkatársával. Ha vitás kérdés merül fel, akkor azt próbáljuk japán partnerünkkel párbeszédes formában feloldani. Ha japán partnerünk elhallgat, az legtöbbször azt jelenti, számára nem elfogadható, amit hallott. A tárgyalások nagyon elhúzódhatnak, nem szabad sürgetni, a döntés mindig időigényes (talán pont azért, nehogy tévedjenek). Egy érdekesség: a legfelső vezetővel történő találkozás nem a legjobb ómen, mert a döntések középvezetői szinten születnek.

Nőkkel nagyon ritkán találkozhatunk az üzleti életben, esetleg a termelő- és szolgáltató iparban. Az üzleti élet a férfiak felsőbbrendűségét tükrözi. Ezért javasolom, hogy ha üzletasszonyként utazik Japánba, feltétlenül legyen önnel férfi kolléga is, de ne engedje, hogy tárgyaló felünk őt tekintse főnöknek.

Hírdetés
Hírdetés

A zsebre dugott kéz Japánban is illetlen, még akkor is sértés, ha egy prezentációt tartunk és nem egy, hanem több emberhez beszélünk egyszerre. Ha egy rendezvényre sok embert hívunk meg, és ott van japán partnerünk is, ne vigyük bele a tömegbe – számukra nagyon fontos az intim zóna tiszteletben tartása, ezért nem javasolt hosszan valaki szemébe sem nézni. Ha beszélgetés közben könnyedén megérintjük a tárgyaló fél vállát, jelezzük, hogy barátként lépünk fel.

– Mivel foglalkozik a cége a G-Protokoll Bt.?

1999 őszén vállakozóként hoztam létre a céget, ami egy személyes. A lakásomon van a cégem, a kisszoba sarkában van a számítógép, egy felső szekrényben a dokumentáció. Van egy precíz könyvelőm, egy sofőröm kocsival (mert nekem még jogosítványom sincs), és kész. A fő profilja a cégemnek a felnőtt oktatás, szakirodalom írása. A honlapomon sok információt közzé teszek, például a nyilvánosan szervezett előadásokat. 

– Előadásokat tart, tanít, könyvet ír. Fáradhatatlan! Mi ennek a nagy teherbírásnak a titka? 

Egyszerűen szeretem csinálni azt,amit csinálok. Ha az ember azzal foglakozik, ami leköti, ami örömet nyújt, akkor az már nem is munka.  Képzelje, pár napja volt egy nyilvános előadásom, lehettek pár százan és mikor kiléptem a pódiumra, a hátsó sorban valaki elkezdte énekelni a „boldog, boldog, boldog születésnapot“ dalt, tapsolva – és az egész nézőtér énekelt. Csoda, hogy nem sírtam el magam!! És ilyenkor azt mondom – érdemes élni!

– Megkérdezhetem, mivel foglalkozik most, és mit tervez a kövőre? 

Különösebb tervem nincs, így szeretnék még tovább élni. Ki tudja, meddig!

 

Köszönöm a riportot! Kiváló munkájához további sok sikert kívánok!

 

Pedagógiai esték – Görög Ibolya: Hétköznapi maceráink

 

 

Érdekelheti még:

Ajánlott bejegyzések

%d blogger ezt szereti: