Csökkenő autópályadíjak – a vasutak tiltakoznak

Japán autópályadíj

Japánban évtizedek óta a Liberális Demokrata Párt (LDP) győzött a választásokon, azonban tavaly meglepetésre a Japán Demokrata Párt (DPJ) nyert. Ugyan várható volt, hogy jól szerepelnek, de arra mégsem számítottak, hogy nagyívű választási igéreteiket számon is fogják rajtuk kérni. Márpedig volt egy-két nagyotmondásuk, mint például az autópálya díjak eltörlése, illetve csökkentése. Egy év kormányzás után rájöttek, hogy nem megy az olyan könnyen. Állítólag a vasúttársaságok is mozgatják a szálakat a háttérben.

Japánban az autópálya díjak horror árban vannak. A “helyközi” autópályákon egy 40 kilométeres szakaszárt is már kb, 1000 jent (jelenleg 2400 ft-ot) kell fizetni, a tokiói városi magasút-rendszer használata pedig 700 jenes (kb 1700 ft) belépési díjjal működik. Illetve működött régebben, mert napjainkra annyi féle kedvezményt vezettek be az üzemeltetők, hogy az ember már maga sem igazodik el.

A kedvezményrendszer egyszerűsítését, a díjak csökkentését, és persze további autópályák építését ígérte a DPJ, azonban belátták, hogy ez így nagy falat lesz. Az már látható, hogy a nagyvárosok környékén nem lehet díjat csökkenteni, mert az csak még nagyobb dugókhoz vezetne, máshol pedig a CO2 kibocsátás növekedéséhez. Pedig az autópályadíjak csökkentésének hívei pont azért is javasolták ezt, mert abban bíztak, hogy a párhuzamosan főutakon lassan, libasorban botorkáló, a gyakori közlekedési lámpáknál meg-megálló autósok és teherautósok így szivesebben veszik majd igénybe a pályákat.

Azonban úgy néz ki, nem ez lett/lesz a hatás. Erőteljesen csökkenni látszik a partmenti (!) kompok forgalma, melyek eddig abból éltek, hogy az autópályadíj+üzemanyagár összegéhez képest valamivel olcsóbban elvitték az autósokat és a kamionokat pl. Tokió mellől Hokkaidó szigetére, vagy éppen délre, és közben még egyet aludhattak is a vezetők.

A vasutak is komolyan aggódnak. Különösen a shinkansen vonatok kihasználtságának csökkenésétől tartanak, mert ha nincs autópályadíj, akkor a vonat elveszti az amúgy is csekélyke árelőnyét, ami 1 fő utazása esetén még úgy-ahogy fennáll, de egy családnál már alig. Igaz, a gyorsasági előny csak fokozódik, hiszen egy tokiói család ha elutazott vidékre a hétvégére, mondjuk egy onszenbe (forró vizes vulkanikus fürdő), eleve úgy számolt, hogy vasárnap este jó eséllyel 1 órát fog araszolni a dugóban a Tokió határában lévő fizetőkapuk előtt. Ha a nagyvárosok környékén megmaradnak a kapuk, de a díj csökken, az csak azt jelenti, hogy még többet kell majd várni.

És ezen érdekes módon nem segít az ETC, az eletromos útdíjbeszedő rendszer sem, hiszen ezt még mindig csak viszonylag kevés autós használja. Nem véletlen ez, ugyanis a hozzávaló, autóba szerelhető kütyü még mindig drága, bármilyen sokféle kedvezmény is van rá. Hiába a technika éllovasa Japán, az e-money nem nagyon tör előre. Úgy tűnik, a japánok sem a bankkártyás fizetéssel, sem az eletronikus autópályadíjjal nem akarnak megbarátkozni.

A vasutak (a JR társaságok) minden követ megmozgattak persze, hogy az autópálya díjak mérséklését megakadályozzák, de úgy tűnik, politikai befolyásuk még, illetve már nekik sem akkora, hogy eredményt érjenek el. Nem volt más út, lépniük kellett. Az akkor még csak érlelődő díjcsökkentésre hivatkozva már a decemberi nagy hazautazási láz idején rendkívüli kedvezményeket adtak bizonyos viszonylatokban, és akkor azt nyilatkozták, hogy bejött, többen utaztak, mint szoktak. No igen, Japánban nem csak az autópályáknak, de a vonatjegyeknek is horror árai vannak. Még azok is úgy látják, hogy csökkenteni kellene a vonatjegy árakat, akik az autópálya díjakat nem csökkentenék.

A lényeg az, hogy komoly kihívás elé néznek a JR társaságok, az 1987-es megalakulásuk óta talán először fenyegeti őket nagymértékű piacvesztés. Nem volt nekik elég a légi és az autóbuszközlekedés bizonyos liberalizácója (mely drasztikus jegyár csökkenéseket hozott), most az autópálya, mint nagy versenytárs, szintén előnybe kerülhet.

Kiváncsian várjuk a fejleményeket, és ha lesznek konkrétabb számok, a japanvasut.blog beszámol majd róla.

Ács Balázs
Inter Japán Magazin



Ajánlott bejegyzések