Ön most itt van:

Chisa és a felnőtté válás ünnepe ( Seijin no Hi)

seijin-no-hi-group-photo

Seijin no Hi csoportkép

Chisa a barátnőjével, Minorival együtt lépett ki a toronyház főbejáratán, ahol laktak. Minori a szomszéd lakásban élt. Párszor találkoztak a liftben. Váltottak pár kedves szót egymással néha. Végül rájöttek, hogyha úgyis mindig egy időpontban akarnak a boltba indulni, akkor miért ne mehetnének együtt? Pár hétre rá már minden titkukat megosztották egymással. Kazuki után Minori volt az első, aki megtudta, hogy Chisa gyermekeket vár.

Minorinak van egy húsz éves lánya, Hideki. A nő egyidős Chisa-val, de ő már húsz évesen szült. Nekik egyből összejött a gyermekáldás, a házasság után. Minori a szülés alatt felszedett magára tizenöt kiló súlyfelesleget, amelytől azóta se tudott megszabadulni. Kerekded arcán nyoma se volt az idősödés ráncainak. Piros pulóvert, rikító citromsárga kabátot és kék farmernadrágot viselt. Mivel szinte minden szabadidejét a televízió nézésével töltötte, igyekezett úgy öltözködni, ahogy az amerikai sorozatokban látta. Férje, Akio pár éve halt meg autóbalesetben. Minori akkortól kezdett el függeni a televíziótól. Az egyik új televíziósorozatban a főhősnő mindig élénk citromsárga színű kabátot viselt. Talán a rendező így akarta még jobban kiemelni a jelenetekben. A sorozat népszerűségét nem lehetett vitatni, hiszen amint Chisa és Minori kiléptek az utcára, azt látták, hogy minden második ember citromsárga kabátba öltözött. Most inkább Chisa tűnt ki a tömegből sötétkék kabátjában a  citromsárgán hömpölygő tömegben. Minori kényelmes fehér sportcipőjében úgy közlekedett, hogy a nála jóval fiatalabbak is lihegve rohantak mindig utána. Fekete haja fel volt kontyozva, ugyanúgy, mint Chisa-nak, aki érezte már magán a gyermekvárás édes, de kellemetlen hatásait is. Egyre nehezebben ment neki a járás és a hajolgatás.

Ma nem bevásárolni indultak együtt. Minori egy ruhagyárban dolgozott varrónőként, de ma munkaszüneti nap van. Január második hétfője, a Seijin no Hi a felnőtté válás ünnepe Japánban. Ilyenkor megünneplik azokat a fiatalokat, akik az előző esztendőben töltötték be a huszadik életévüket. Japánban húsz éves koruktól szavazhatnak, ihatnak alkoholt, dohányozhatnak és a szüleik engedélye nélkül is összeházasodhatnak a fiatalok.

Kazuki, Chisa férje, nem akart elmenni az ünnepségre. Otthon maradt inkább és kicsit mérgelődött rajta, hogy amikor ő volt húsz éves, a Seijin no Hi egy csodálatos ünnep volt, most pedig politikusok beszélnek az ifjúsághoz. Inkább az a lényeg néhány politikus számára, hogy szavazatokat gyűjtsön a beszédeivel. Sőt! Emiatt nem mehetett be a munkahelyére dolgozni! Amikor ő ment el húsz évesen erre az ünnepségre, mindenki boldog volt és ünnepelt. Ma már egyre kevesebben vesznek részt rajta az ifjak. Inkább az ünnepséget követő csinnadratta érdekli őket, amikor többen elmennek egy étterembe mulatni.

Minori igyekezett Hidekit a hagyományoknak megfelelően öltöztetni. Hideki minden porcikájával tiltakozott ellene, de végül az anyja akarata győzött. magára öltötte a Furisodet, a hosszú ujjú kimonót, amelyet Minori viselt húsz évvel ezelőtt, amikor őt ünnepelték a Seijin no Hi alkalmából. A kimonót rózsaszín alapon lila és fehér virágok díszítették. Az alján cseresznyevirág-füzér ölelte körbe annak viselőjét. Hideki a nyakába fehér szőrmét tett. A hajába piros virágot és gyöngyöket fűzött a fodrász. Ha új Furisodet vettek volna, az egy vagyonba került volna nekik. A legtöbben bérelik ilyenkor ezt a különleges kimonót. Hideki a két lábára tatami borította Zori papucsot húzott. Az anyja nagyon büszke volt rá, hogy a lánya ugyanabban a ruhában megy el a Seijin no Hi ünnepségre, amelyet egykor ő is viselt. Hideki ennek nem örült annyira. Nem óhajtott húsz éves ruhában menni az ünnepségre, illetve előtte a sintoista szentélybe, ahová ilyenkor minden húsz évesnek illik elmenni a Seijin no Hi előtt.

Hideki Seijin no Hi ünnepét egy közeli rendezvényteremben tartották.

–Minori! Most nem tudok olyan gyorsan menni, mint te!

–Ne haragudj, Chisa! Csak annyira izgatott vagyok! A lányom mától nagykorú lett!

–Nem bánod, hogy többé már hivatalosan sem gyerek? Az én gyermekeim még meg se születtek, de már félek attól, hogy részt kell venniük húsz évesen ezen az ünnepségen!

–Miért?

–Mert így olyan, mintha a társadalom elvenné őket tőlem!

–Ez butaság! Te is másképp fogod látni a dolgot húsz év múlva! Büszke leszel rá, hogy húsz éven át sikerült épségben felnevelned a gyermekeidet. Nem sokan érték meg a húsz éves kort abban az időben, amikor divatba kezdett jönni ez az ünnep. Te is tanultad az iskolában!

–Igen. Tanultam a hercegről, aki ezerháromszáz évvel ezelőtt felvette az ünneplő ruháját és ékes ruhát csináltatott magának, jelezve ezzel a világ felé, hogy ő felnőtté vált. Azóta hagyomány Japánban ez az ünnep. Mégis vannak kétségeim.

–Elmúlnak. Meg fogod érteni! Hamarabb, mint gondolnád!

Megérkeztek. Hideki a többi húsz éves lány között állt. Mögöttük húsz éves öltönyös fiatalemberek álltak. A polgármester éppen kiállt az emelvényre és elkezdett beszélni. Minori egy szót se fogott fel az egész beszédből, csak a lányát nézte, aki más szemében beleolvadt volna az ezer színes kimonó között a tömegbe. Minori könnyes szemmel, meghatottan nézte őt. Nem érdekelte, hogy ezért a körülötte állók gyengének tartják.

Chisa arra gondolt, hogy húsz év múlva az ő lánya és fia is itt fognak állni. El is tervezte, hogy fog történni. A lánya ugyanígy fog itt állni, mint most Hideki. A fia előbb elmegy a szentélybe és részt vesz a momote shiki ceremónián, ahol a shinto pap egy nyilat lő ki egy céltábla felé. A nyíl zúgó hangja elűzi a rossz szellemeket mind a négy égtájból. Utána a fia a többi húsz évessel együtt nyilakat lő ki az előre elkészített céltáblák felé. Ezek a nyilak szerencsét és jó sorsot hoznak nekik a jövőben.

Ránézett Minori könnyes arcára és valóban megértett mindent. Mindent, amit csak az anyák érthetnek meg.

Ajánlott bejegyzések

%d blogger ezt szereti: