Tolnai Borbála: Kuriózumok a japán-magyar kulturális kapcsolatok történetéből

2013. január 21. hétfő
Írta:

Jelky Andrást 1770-ben a holland kormány rendkívüli követté nevezte ki a japáni császár udvarába, hogy Japán megnyíljon a holland kereskedelem számára.
Bolle János 1882-ben a selyemtermesztés tanulmányozására utazott ki Japánba, melyre így emlékszik vissza: „Japánban mindenütt a legszivélyesebb fogadtatással s olyan előzékenységgel találkoztam, melyet csak finom müveltségü lakosságtól várhatunk, mindazon személyek, a kikkel ott érintkezésbe léptem, a legnagyobb érdeklődést tanusitották tanulmányutam czélja iránt s segédkezet nyujtottak, amely nélkül, aligha felelhettem volna meg feladatomnak. Mindenek előtt azonban köszönettel tartozom… Kreithner János urnak… neki köszönhetem, hogy utazásaimban a kormányhatóságok szivélyes módon segitségemre voltak. A terület, melyet beutaztam Tokiótól északra és délre terjed, magába foglalva a hires selyemtenyésztési kerületeket… A földmivelési osztály igazgatója Shiro Fudzita úr ajánlata folytán, megengedte Goto földmivelés- és kereskedelemügyi minister Ő Excellentiája, hogy a nevezett kerületekben tett tanulmányutamban kisérőm legyen a tudós Dr. Sasaki Ch., a ki mint tanár müködik a komabai mezőgazdasági intézetnél, a mely a tokiói császári egyetem külosztályát végezi. A szeretetreméltó támogatásért, a melyben részesültem, itt fejezem ki legmelegebb köszönetemet, melylyel a császári földmivelésügyi társulatnak, a selyemtenyésztési-egyletnek tartozom, épugy mint az értelmes hernyótenyésztőknek, kikkel gyakran léptem érintkezésbe…”
Kompolthy Jób az 1890-es évek végén, az Adria hajózási társaság szolgálatában kereskedelmi tengerészzászlósként vitorlás hajón kétszer hajózta körbe a földgömböt, Japánban is kikötött. 1896-ban orosz hírlapírók társaságában Budapestre látogatott két japán újságíró, Asahina Chisen és Mochizuki Kotaro japán országgyűlési képviselő. Vendéglátójuk Strausz Adolf volt, aki végigkalauzolta őket a városon. Shiratori Kurakichi 1902-ben fél évet töltött Magyarországon ún. urál-altaji stúdiumok céljából, Szegeden is járt. 1906-ban Haseba Sumitaka (1854-1914), világkörüli útra indult. Haseba útibeszámolójából azt is megtudhatjuk, hogy 1906. aug. 24-én érkezett Budapestre, és már 26-án reggel fel is szállt a Bécs felé induló vonatra, ahol megismerkedett Sutorausu professzorral, azaz Strausz Adolffal. Vámbéry 1909. május 4-i, utolsó Makinóhoz írt levelében figyelmébe ajánlja gróf Teleki Pált, és közbenjárását kéri abban, hogy Teleki Pál átadhassa a japán császárnak monumentális kartográfiai munkáját a szigetországról: „aki a minap tett közzé egy igen érdekes tudományos munkát Japán kartográfiájáról a legkorábbi időktől napjainkig. Segítséget fog nyújtani honfitársamnak, hogy megvalósíthassa vágyát, aminek csak az az egyetlen célja, hogy igazolja a magyarok Nippon nagy nemzete iránt érzett szimpátiáját… Gróf Teleki Pál ég a vágytól, hogy megajándékozhassa ezen remek könyve egy példányával Ő Császári Felségét, a Mikádót.”
1909-ben rövid életű japán konzulátus létesült Budapesten, ahol Palotay Ödön volt a tiszteletbeli konzul. Bozóky Dezső hajóorvos egy cirkálón került ki Kelet-Ázsiába, szolgálata több mint két éven (1909-11) át tartott az ázsiai vizeken. Egy teljes esztendőt töltött Japánban, ahol bőséges alkalma volt alaposan körbenézni, mert nemcsak többször körbehajózta a szigetországot, de vasúton, riksán és gyalogosan széltében-hosszában bejárta az ország belsejét is. 1910 április közepén a japán hercegi pár és kísérete Budapesten tartózkodott. Fushimi japán herceg – a japán császár unokaöccse – feleségével, Csuneko hercegnővel ez alkalommal megtekintette a főváros nevezetességeit. 1910-ben a japán földművelésügyi miniszter és kísérete is ellátogatott Budapestre.
1910-ben japán tisztekből álló kisebb társaság fordult meg a központi honvéd lovasiskolában. Kavamara K. Vicomte lovassági tábornok volt köztük a legidősebb, aki az orosz-japán háborúban mint parancsnok tűnt ki hadvezetői tehetségével. Kíséretében volt Moriocca vezérkari alezredes és Takasima vezérkari százados. Mindkettő mint dandár vezérkari tiszt küzdötte végig a másféléves hadjáratot. Moriocca alezredes jelenleg Bécsben mint japán katonai attasé működik. A magyar huszárok bravúros lovaglása rendkívül tetszett a japánoknak. Az iskola hallgatói 10 honvédhuszár főhadnagy tanáruk vezetése mellett a lovardában előlovagolták saját és szolgálati lovaikat. Aztán a vadászidényre az iskolába vezényelt mének és végül az iskola állományába tartozó, Írországból importált nagy értékű 14 vadászlóval ugratták a lovarda körül telepített akadályokat. A társaság egy kicsike vadászkutyán nevetett, mely a lovardába tévedt. Budapesten Huba János százados volt a japán tisztek kísérője. A XX. sz. elején a budapesti napilapok, majd nagyváradi és kolozsvári újságok is írták, hogy Hanako színtársulata vendégszerepel, és csodákat produkál a „tokyói színtársulat”. A színtársulat évekig járta Európát, odahaza, a japánok közül viszont senki sem ismerte őket, ott sohasem látták játszani. 1911-ben Pásztor Árpád világkörüli útja során előadásokat látott Kiotóban, Nogoyában és Tokióban.
1911-ben az Iparművészeti Múzeumban japán kiállítás nyílt. A kiállítás eszméjét Palotay Ödön, Japán itteni képviselője vetette fel. Az ő közbenjárása egyengette az utakat a kiállítás számára a japáni kormánynál. A londoni kiállítás bezártával 128 kiállító 800 tárgyat küldött Budapestre. Ezek fémmunkák, ötvösmunkák, bronz, arannyal berakott acéltárgyak; porcelán, fajansz és agyagmunkák, rekeszzománc, lakkmunkák, elefántcsont és fafaragványok, békateknőmunkák, hímzések s festett szövetek, babák, bambusz-nád kosarak, lampionok és bútorok voltak. Három összehajtható festmény a japáni császári kormányé, majmok, házinyulak és egy erdőrészletet ábrázoló kép.
Bemutatták a japán keramika, bronz és lakkművészet nem egy gyönyörű darabját, részt vett az 500 esztendős Hayashi-műhely elsőrangú lakkmunkáival, látni lehetett pár festett és hímzett képet, játékszert, elefántcsont-faragványt, a kiállítás megtekintésekor „gyönyörűség tellett a felkelő nap ragyogásában”. 1912 szeptemberében nyílt meg a Japán mozgó Pestszentlőrincen.
Japán tiszti küldöttség látogatott a budapesti Ludovika Akadémiára, ahol a hadapródok tanulási módszerét, az Akadémia berendezését tanulmányozták. 1925-ben létrejött a kereskedelmi egyezmény a két ország között. A Pesti Hírlap Illúziókkal kufárkodnak c. cikke 1925-ből rávilágít arra, hogy az utcai árusok, köztük japánok is, művészeti alkotások Nürnbergben és Prágában készült utánzatait árulták.1927 decemberében a japán gazdasági bizottság járt Budapesten: Dr. Inumara földművelésügyi, dr. Morija iparügyi , Reitzer József kamarai titkár és dr. Tomita városgazdaságért felelős szakember. 1929-ben magyar-japán estet rendeztek a japán követ tiszteletére a Nemzetközi Vásár alkalmából, ahol a japánok igen szép anyaggal vettek részt. A követ feleségével magyar politikusok körében. 1929 őszén egy japán diák magyar nyelvű előadást tartott Szegeden. 1930-ban japán színészek léptek fel Budapesten, a társulat a Millenniumi emlékművet is megtekintették. Takebajashi Funiko írja a Szinházi Élet lapjain, hogy „amikor 2 hónappal ezelőtt ideérkeztem, sejtelmem sem volt arról, milyen öröm vár rám,
hogy Budapesten japán színházat fogok élvezni. Japán honfitársakkal fogok
találkozni, akik hivatásuknál fogva még közelebb állnak a szívemhez, mint a
többiek… Az öltözőben szalmaszőnyeg volt felterítve, mint otthon. Középen nagy, európai fotel…, (de) mindenki guggolt… Igazi japán hangulat Pesten!” A japán-magyar barátság egyik szép, maradandó példája Sík Rezső és egy japán női tag közös fotója.
A japán császár öccse, Takamacu herceg és felesége, Kikuko hercegnő európai körútja alkalmával 1931. jan. 27-étől 30-áig látogatást tett Magyarországon. 1931 májusában a Nemzeti Szalonban rendeztek japán kiállítást japán művészek közreműködésével. 1931 tavaszán Kazuo Maeda japán építész azzal a kívánsággal fordult dr. Bierbauer Virgil építészhez, hogy a japán építészek társaságának lapjában a magyar építészet legújabb alkotásait és mestereit ismertetni szeretné és kérte, hogy küldjön neki megfelelő anyagot. A kérés teljesítése után 1931 októberében a Japanese Architects hasábjain 6 és fél oldalon 25 kép illusztrálásával jelent meg a magyar építészet Pollack Mihálytól Molnár Farkasig. Viszonzásul Kazuo Maeda több remek kinézetű könyvet küldött a japán építészet történetéről, Tokió földrengés utáni újjáépítéséről, lakóházakról és teaházakról, melyek segítségével Dr. Bierbauer Virgil Japáni házak címmel írt cikket a Magyar Művészet oldalain 1933-ban.
Naokichi Matsunaga japán rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter 1933. április elején nyújtotta át megbízólevelét Horthy Miklós kormányzónak. A japán követ a kormányzói kihallgatás után Scholtz András szárnysegéd és Kozo Itigo követségi titkár társaságában beszélgetett. 1934 ben Yeichi Nimura japán táncos Lisan Kay amerikai táncosnővel a Dunakorzón sétált. 1936 júniusában Horthy Miklós kormányzó ünnepélyes kihallgatáson fogadta Tani Masayuki budapesti rendkívüli japán követet. Meghatalmazott minisztert, aki átnyújtotta megbízólevelét. Az új
japán követ a kihallgatásra érkezik. Szuwa Gutomu követségi titkár, Tani
Masayuki, Vitéz Dömötör Kálmán, a kabinetiroda helyettes főnöke és Scholz András szárnysegéd. 1938-ban kötötték meg a magyar-japán barátsági és együttműködési egyezményt, s ezen belül Japán a világon elsőként megkötötte Magyarországgal a kulturális egyezményt. 1939-ben mindkét fővárosban felállították a követségeket. Az egykori tokiói magyar királyi követség tolmácsa, Metzger Nándor egy háromkötetesre tervezett magyar japán nagyszótár megírására és szerkesztésére vállalkozott. Az első kötetet mostoha, háborús körülmények között sikerült kinyomtatni. Sajnos a szótár készítése a második világháború miatt abbamaradt. Az első kötet könyvritkaság, még a nagy könyvtáraknak is alig-alig van belőle példányuk. A szótár kinyomtatásában segítséget nyújtó híres nyomdász, szaléziánus szerzetes Nagy József japánul megjelent nyomdászati szakkönyvét akkoriban alapműként tartották számon Japánban.
1940 februárjában Saburo Kurusu berlini és Toshiko Taketomi ankarai nagykövet Budapestre érkezett, és itt tartózkodásuk során Kojiro Inoué budapesti követtel a Hősök terén tisztelegtek a Hősök Emlékművénél, amelyet ünnepélyes körülmények között koszorúztak meg. A japán császári kormány új követet nevezett ki 1941 februárjában Toshitaka Okubo az új japán követ átadta megbízólevelét a Kormányzónak. Okubo Toshitaka Japán új budapesti rendkívüli nagykövete, meghatalmazott miniszter kihallgatáson jelent meg Magyarország kormányzójánál és ez alkalommal átnyújtotta megbízólevelét és elődje visszahívó levelét –rendkívüli követ és meghatározott miniszter és Tost László szárnysegéd az ünnepélyes kihallgatás után.1942 áprilisában a Magyar Tűzharcos Szövetség és a Magyar Nippon Társaság a Magyar Művelődés Házában rendezett magyar-japáni bajtársi ünnepségén Okubo Tositaka mondott beszédet. Az ünnepségen magyar lobogót adományoztak a japáni tűzharcos bajtársaknak. A vitéz József Ferenc királyi herceg, a Magyar Nippon Társaság elnöke és vitéz gróf Takách-Tolvay József a Tűzharcos Szövetség elnöke is részt vettek az ünnepen.


Bannerek










Hírlevél

Betöltés...Betöltés...


Protected with SiteGuarding.com Antivirus