You are here

Botos FErenc: Gyuri / találkozás, emlékezés/

egy ember ül az apró tanszéki szobában, rámosolyog
a belépőre, eldugott kis tanszék a második emeleten, az ELTE
hetvenes évek második fele, a jó barát itt mindig szívesen
látott vendég egy kis beszélgetésre, néha előkerül egy
könyvsorok mögött rejtőző kis szakés palack is, esetleg
a “Minibe” is leugorhatunk egy pofa sörre, Gyurinak mindig
jut ideje a hozzá érkezőre, sohasem láttam türelmetlennek,
akár a kelet-ázsiai tanszéken, akár otthon/az utóbbi változó,
lehet Nagytétény, a tizenegyedik kerület, Keleti Károly utca/
egy mosoly világít át téren-időn azóta is….

azok a legendás Ecsed utcai ágendák, gyerekek, feleség/ek/,
barátok, ismerősök sorjáznak a lobogó tűz -no meg a terített
asztal- körül a kertben, hit, mosoly, humor és szeretet a szavakban
és gesztusokban, valamint jó falatok és italok/Gyuri remekül főzött
magyar és japán ízek keveredtek, kétszer sohasem ugyanúgy/…..

és az utolsó év…, a Szindbád Összes Krúdytól, ez volt az utolsó
olvasmánya, mindig az ágya mellett láttam, lassan fogyott el, de
mindvégig hittel, reménnyel, az orvosnak szót fogadva, a Lukácsba
hűségesen eljárogatva, alkotva, dolgozva,szinte az utolsó leheletig….

az utolsó út Japánba, heroikus erőfeszítéssel, búcsú országtól,
tájaktól, emberektől….

Karácsonykor ment el, Istenben elnyugodva
————
/ dr. Erdős György
emlékére/


Ajánlott bejegyzések

%d blogger ezt szereti: