Ön most itt van:

Bíró Dániel: Japán Ország – A felkelő nap birodalma (pályamű, 2020.)

Antik útleírás gyűjtőként folyamatosan keresem, kutatom az 1945 előtt megjelent földrajzi témájú műveket. * 1945 előtt a témában megjelent könyvek száma nehezen felmérhető, de az biztos, hogy minimum 3-4 ezer kötetről beszélünk. A saját „csupán” ezer kötetes gyűjteményemben található könyveket, ha országonként csoportosítanánk, vélhetően a Japánról szóló munkák száma sok országhoz viszonyítva alacsony lenne. Természetesen Ázsiáról szóló könyveket sok szerző tollából olvashatunk, de Japán, mint ország, összességében csekély számban jelenik meg. A könyvespolcomra tekintve azonnal megakad a szemem, Gróf Vay Péter művein, aki fantasztikus könyveket írt keleti utazásáról és az ott szerzett ismereteiről. Vay mellett az ismertebb szerzők közül ott van Bozóky Dezső, Mécs Alajos, Keöpe Viktor, Zsigovits Béla, Csige Varga Antal, Mezey István vagy éppen Lajtha Edgár is. A könyvek mindegyike megtalálható a gyűjteményben, * azonban mégsem Ő közülük választottam a mostani írás főszereplőjét, annak ellenére, hogy az említett szerzők mind kiváló írók és műveik is igazi olvasmányélményt jelentenek a Japán iránt érdeklődőknek. Helyettük egy ritka és érdekes könyvre esett a választásom. Bródy Sándor „Japán Ország – A felkelő nap birodalma” című műve, megítélésem szerint, a korabeli magyar olvasók körében az egyik legnagyobb hatású Japánról szóló munka volt, amely így mindenképpen megérdemli, hogy foglalkozzunk vele.

A könyv első kiadása 1904 tavaszán került a könyvkereskedések polcára a Pallas Irodalmi és Nyomdai Részvénytársaság gondozásában. A vidéken élő olvasóknak lehetősége volt postán is beszerezni a művet, amennyiben 2 illetve 3 koronát előzetesen beküldtek a Pallas Könyvkiadóhivatal budapesti címére, azt rövidesen bérmentesítve megküldték nekik. 1904 márciusában jelentek meg az első cikkek különböző napilapokban, a Bródy nevével fémjelzett műről, amelyek eredményeként, óriási érdeklődés támadt a könyv iránt, olyannyira, hogy 1904 szeptemberében már a második kiadás is megjelent, mert addigra közel 10000 példány fogyott belőle. A második kiadás is gyorsan fogyott, de további kiadást már ismereteim szerint nem élt meg a könyv. A könyv elsöprő sikerét több tényező befolyásolta.

Az elsők között

Ahogy azt a bevezetőben is említettem, nincs egy hiánytalan, tűpontos lista az 1945 előtti földrajzi témájú könyvekről és jómagam is csak egy szegmensét tártam fel a területnek, de az valószínűleg minden kockázat nélkül kijelenthető, hogy 1904-ben nem dúskált a könyvpiac, a Japánról szóló művekben. A már említett szerzők Japánról szóló vagy az országot valamilyen szinten érintő művei, rendre évekkel, évtizedekkel később jelentek meg.

A Pallas Kiadó tehát egy valódi piaci résre reagált azzal, hogy e könyv kiadása mellett döntött. Bár nem volt verseny az országot bemutató könyvek között, azonban ez nem jelenti azt, hogy nem állta volna meg a helyét a mű egy elképzelt versenyhelyzetben. Sikeres lett volna akkor is, csak a siker mértéke a kérdés.

A „szerző” személye

Akik kicsit is járatosak az irodalomban, azoknak Bródy Sándor neve ismerősen cseng, hiszen saját kora egyik legnagyobb hatású írója, drámaírója, publicistája volt. Hatása nem kizárólag saját írói munkássága miatt volt jelentős, hanem amiatt is, hogy kortársaira így Ady Endrére, Krúdy Gyulára, Molnár Ferencre és Móricz Zsigmondra is komoly hatást gyakorolt. Igazi központi figurája volt az irodalmi életnek, szellemes volt, sokszor harcias, de mindig tele újabb és újabb ötletekkel. A kor irodalmi divatját is Ő diktálta, híres volt arról, hogy rendkívüli mértékben adott öltözködésére. Életpályája lenyűgöző, hatása óriási, ugyanakkor a legtöbb róla szóló életrajz nem említi sehol Japánt. Az oka ennek az, hogy valójában nem a szerzője a műnek Bródy Sándor, Ő „csupán” az első pár oldalas bevezetést írta és ezzel egyben nevét is adta a könyvhöz. A kötet egésze angol, francia és német munkákból lett fordítva és összeszerkesztve a magyar olvasók számára. Kíváncsi ember lévén az némi hiányérzetet azért okozott bennem, hogy bár a könyv „arcát”, Bródy Sándort ismerjük, de a könyv alapvető íróit nem. Bródy csupán annyit árul el, hogy a művet: „jó források, alapos munkák után készítettek a magyar közönség számára többen”[1]. Bródy népszerűsége révén nevével egyértelműen hozzájárult a saját korában is ritka és jelentős keresletre a könyv iránt.

Történelmi helyzet és társadalmi szimpátia

A könyv megjelenésének időpontjában, 1904 tavaszán, még nagyon friss és sokak érdeklődését felkeltő hír volt, hogy kitört az Orosz-Japán háború. A háború kirobbanásának elsődleges oka az volt, hogy a két nagyhatalom gyarmati érdekei, gyarmati törekvései keresztezték egymást. Németország kivételével, a Nyugat-Európai országok médiája, a Japánok pártján állt, így a lakosság körében erőteljesen megnőtt az országgal szembeni érdeklődés. Ekkor érkezik meg, a Bródy Sándor nevével hirdetett „Japán Ország – A felkelő nap birodalma” című könyv, mely vélhetően ennek a speciális történelmi helyzetnek is köszönhette, hogy ilyen népszerű lett.

Csodás kivitel

A magas eladási számot tovább növelte a mű csodás kivitele. A 155 oldalas könyvet az olvasók számára külső megjelenése is csábítóvá tette. A szép színes borító és a fonállal átfűzött gerinc egyből magával ragadja az embert, de belelapozva a könyvbe további vizuális élményt okoznak a képek.

Úri kisasszonyok otthon (forrás: a könyvből készített saját kép)

A műben eredeti japán képeket is használtak illusztrációként, mégpedig színben nyomott lapokon, ami saját korában már önmagában is különleges volt. A képek eredetijét nem más, mint Hopp Ferenc és Gervai Dezső hozta Japánból. A képek mellett egy színes Japán térkép is található a könyvben.

A belső tartalom

A szerző személye, a történelmi helyzet és a kivitel minősége is hozzájárult a sikerhez, de valódi belső tartalom nélkül valószínűleg kevés lett volna mindez. Bródy Sándor bevezető szövegrészében így mutatja be Japánt: „A Nippon sziget valóban kiválik a keletázsiai tengerből, mint egy sok színű, czifra, szinte mértanilag rajzolt óriási krisantemum. És ebben élnek az apró virágemberek, több mint negyven millió, csaknem valamennyi egy fajta és mindannyi hihetetlen szorgalommal – és önfeledten – gyűjti a mézet a virágból, a virágnak.”[2] Bródy bevezetéséből egyértelműen kitűnik, hogy vonzó számára Japán, mint ország és vágyik is oda. Úgy fogalmaz, hogy „Elérhetetlen, helyesebben elhalasztott, de föl nem adott ábránd… Mily boldog lennék, ha megírhatnám azt az igénytelen, de közvetlen könyvet.”[3] Az előszó szerzője végül soha nem jut el Japánba, de a korabeli értékelések szerint, ha valaki elolvassa a könyvet, az Japánnal kapcsolatosan olyan bőséges benyomást szerezhet, mintha éppen akkor tért volna haza egy hosszú utazásról a Felkelő Nap Birodalmából.

Tény, hogy a mű szerteágazóan és kimondottan élvezetes stílusban mutatja be Japánt. A hadsereg általános bemutatása mellett, pontosan a már említett Orosz-Japán háború miatt, rendkívül érdekes a japán hadiflotta, szinte leltárszerű bemutatása az 1904-es állapotnak megfelelően. A történelmi rész sem maradhat el, amely lényegében két blokkból áll. Az első blokkban a modern Japán bemutatása a cél, azaz nem az őskorból indul ki, hanem inkább arra koncentrál, hogy az 1904-ben a művet olvasó megértse az ország akkori helyzetét, illetve az oda vezető közvetlen történéseket. A másik blokk sokkal inkább történeti, amelyben egészen a kezdetekig, Japán születésének pillanatáig visszarepíti az olvasót és bemutatja a múlt feljegyzései, a mitológiai történetek és a hősmondák szerinti történetet. Az aktuális helyzet bemutatása során a természeti és földrajzi ismeretek sem maradnak el az országról, de igazán alapos leírást a művészetről, irodalomról, színházról és írásról kaphat az olvasó. Japán és a japán ember mind jobb megértéséhez is próbál több ponton ismereteket és információkat adni a könyv, így mesél a japán képzeletről, az oly sokakat élénken érdeklő japán nőkről, népszokásokról, közmondásokról, mesékről és a japán hitről is.

A könyv mai szemmel

A 115 oldalas mű, könnyen és gyorsan olvasható. Az 1900-as évek elején megjelenő egyes hasonló terjedelmű útleírásokat ismerve, attól tartottam előzetesen, hogy egy ilyen rövidke munka szinte biztosan felszínes lesz, benne számos általánosítással. A korabeli utazók gyakori hibája volt, hogy rövid pár napos, hetes tartózkodás után, útleírásaikban sommás képet alkottak egy országról és annak népéről, nem nélkülözve a sokszor fájó általánosítást. Ez esetben ezt nem éreztem. Persze az olvasó ne számítson egy mélységi elemzésre, vagy tudományos tanulmányra Japánról, ugyanakkor a felszínességtől sem kell tartani. Egy átlagos igényű, érdeklődő olvasó számára kellő mélységben enged bepillantani az 1900-as évek Japánjába, annak történetébe, művészetébe és az ott élő emberek jellemébe. A mai szemmel is érdekes és lebilincselő  könyv, nem csoda tehát, hogy ilyen kiemelt népszerűségnek örvendett és igazi „bestseller” kötetté vált 1904-ben. A könyv érdemi megítélésén pedig az sem változtat számomra, hogy a belső tartalom mellett egyéb tényezők szerencsés összejátszása is kellett a sikerhez.

A könyv esetében tehát, ha elvonatkoztatunk az adott időpillanat speciális külső tényezőitől, akkor is, mind a belső tartalom, mind a külcsín tekintetében igazi minőségről beszélhetünk. A ritka könyvből nem készült reprint kiadás, így akinek a birtokában van, vagy abba kerül, az olvassa és vigyázza e különleges és saját korában meghatározó Japánról szóló művet.

[1] Bródy Sándor: Japán Ország – A felkelő nap birodalma
[2] Bródy Sándor: Japán Ország – A felkelő nap birodalma
[3] Bródy Sándor: Japán Ország – A felkelő nap birodalma

  • Reklám törölve.

Ajánlott bejegyzések

%d blogger ezt szereti: