Barátságos kioktatás

2017. június 15. csütörtök
Írta:

kongo

A szovjet diplomácia mindent megtesz egy Japán ellenes egységfront létrehozására. A japán-kínai háború befejezése érdekében összehívott brüsszeli konferencia kudarccal zárul.
Olaszország csatlakozási szándéka a német-japán szerződéshez Moszkvában is ismert volt, ennek ellenére Jungerth jelentése szerint a november 6-i esemény szovjet kormánykörökben idegességet váltott ki.  A szovjet kormány heves diplomáciai offenzívába kezdett, hogy meggyőzze Angliát, az USA-t és Franciaországot, hogy a hármas egyezmény nem a Komintern és a kommunista szervezkedés ellen irányul, hanem a világ fölosztása érdekében jött létre.
Georgi Dimitrov, a Komintern főtitkára ugyanakkor utasítást kapott, hogy fokozni kell a nemzetközi kommunista tevékenységet annak érdekében, hogy a nyugati államok egységfrontot hozzanak létre a német- japán –olasz szerződéssel szemben. A Szovjetunióból származó információk szerint a német-olasz együttműködés a földközi-tengeri angol és francia érdekek ellen irányul, Németország vissza akarja szerezni gyarmatait, s a paktumba tömörült három ország együttesen akarja gyöngíteni Anglia és az USA csendes-óceáni érdekeit. Jungerth szerint a szovjet kormány barátságos kioktatásban részesítette a nyugati országokat, valójában viszont félelem és idegesség vett erőt a szovjet politikusokon a kommunistaellenes szövetség miatt. /1/
Olaszország csatlakozását követően a római szovjet nagykövet kormánya nevében fölháborodását fejezte ki Cianonak. A szovjet diplomata arra hivatkozott, hogy az olasz kormány lépése ellentétes a két ország 1933. szeptember 2-án kötött szerződésének 4. pontjával.
Ciano a szovjet tiltakozást tudomásul vette, de sem akkor, sem később nem reagált rá.  Az olasz külügyminiszter szerint a Szovjetunió súlya és befolyása az utóbbi időben jelentősen csökkent, s ezt elmondta a lengyel nagykövetnek is. A lengyel diplomata kijelentette Villaninak, hogy Ciano nem szólította föl Lengyelországot az antikomintern paktumhoz való csatlakozásra, és még csak meg sem említette azt. Hasonló a helyzet Magyarországot illetően is –írta Villani. /2/

Galeazzo Ciano

Galeazzo Ciano

Ezután nem meglepő, hogy az amerikai sajtó is kedvezőtlenül kommentálta Olaszország csatlakozását a paktumhoz. Az amerikaiak attól tartottak, hogy több latin-amerikai ország is csatlakozik az antikomintern paktumhoz, ami veszélyt jelentett volna a Monroe-doktrinára. /3/
A Szovjetunió által szervezett japánellenes egységfrontban kezdtek súlyos törések mutatkozni. Roosevelt október 5-i chicagói beszéde nyomán vetődött föl, hogy a japán-kínai konfliktus megoldására Brüsszelben kilenc hatalmi konferenciát kellene szervezni. A brüsszeli konferencia végül tizenkilenc ország részvételével kezdődött meg.
A brüsszeli magyar ügyvivő megjegyezte, hogy a konferencia nem volt kellően előkészítve, ezért eredményt sem lehetett várni tőle. A legnagyobb problémát azonban az jelentette, hogy Anglia és az USA nem tudott közös nevezőre jutni Brüsszelben. Az angolok nagyobb aktivitást vártak az amerikaiaktól, és úgy gondolták, hogy az USA fenyegető magatartása esetleg hajlékonyabbá teszi a japán politikát.
A konferencia megnyitását követően azonban állítólag az amerikai küldöttség vezetője teljesen passzív magatartást tanúsított.  Anglia, az USA és a Népszövetség külön-külön azt állapította meg, hogy Japán a támadó, a konferencia azonban került Tokióval szemben minden olyan állásfoglalást, ami sérthette volna a japánokat.
A Szovjetunió nem kapott meghívást Brüsszelbe, de Japán sem küldött delegációt.  A brüsszeli   konferencia kifáradásának jeleként az angol küldöttség azt hangoztatta, hogy a konferencia az USA kezdeményezésére ült össze, az amerikaiak viszont váltig állították, hogy a megbeszéléseket az angolok provokálták.
A brüsszeli konferenciára hatással volt a spanyol polgárháború is. Eden állítólag már szívesen közeledett volna Franco falangistáihoz, s elvben követte volna Yvon Delbos francia külügyminiszter is, utóbbi azonban a francia népfrontkormányra tekintettel nem tehette.
A magyar ügyvivő szerint a konferencia egyik eredménye, hogy „letörték Litvinov szarvát”, mivel a szovjet külügyi népbiztos egy angol –francia-szovjet szövetséget akart létrehozni, ezt azonban Eden és Delbos is visszautasította. A kudarc miatt Litvinov is égni érezte lába alatt a talajt, mivel Sztálin reakcióit nehéz volt kiszámítani. /4/
Tárgyilagosan értékelve a Brüsszelben történteket, azok valamilyen külpolitikai színjátéknak tűnnek, amelynek célja Kína megnyugtatása lehetett, mert amúgy az USA-nak, Angliának és a Szovjetuniónak is az volt az érdeke, hogy Japánt lekösse a kínai háború.
A brüsszeli konferenciát követően folytatott megbeszéléseket Jungerth Sztomjakov külügyi népbiztos helyettessel. A szovjet diplomata szerint Európában nincsenek tisztában azzal, hogy Kínában a világháború méreteit is meghaladó összecsapás folyik, s a harcoló felek alig ejtenek foglyot.
Japán el akarja foglalni Csahar, Hopej, Szuijan, Sanszi és Santung tartományokat, valamint szovjet Távol-Keletet és Külső-Mongóliát, ami egyenlő lenne a „sárga fajok” szovjetellenes együttműködésével.
A kínai konfliktus kirobbanása után tárgyalások folytak a Kremlben a Szovjetunió követendő magatartásáról. Blücher marsall támadó hadműveleteket javasolt Japán ellen, amelyet azzal indokolt, hogy ennél kedvezőbb helyzet sohasem lesz a japán hadsereg legyőzésére. Sztálin ezzel szemben kijelentette, hogy amíg a japánok nem támadnak, a Vörös Hadseregnek tartózkodnia kell a beavatkozástól. Mindez azonban nem zárta ki, hogy a Szovjetunió erős diplomáciai offenzívát indítson Japán ellen. /5/

Folytatjuk.

1. Magyar Országos Levéltár, Külügyminisztérium Politikai Iratai, K 63 Moszkva, 1937. november 12.
2. MOL, KÜM POL, K 63 Róma, 1937. november 22.
3. MOL, KÜM POL, K 63 Washington, 1937. november 12.
4. MOL, KÜM POL, K 63 Brüsszel, 1937. november 15.
5. MOL, KÜM POL, K 63 Moszkva, 1937. november 17.


Bannerek










Hírlevél

Betöltés...Betöltés...