Ön most itt van:

Barackfia, Momotaro

Volt egyszer egy házaspár; az ember is öreg volt már, az asszony is. Felmegy egy nap az öreg a hegyre, füvet-mit akart kaszálgatni; az asszony meg a hegyi patak felé indult, hogy a szennyesét hozza valahogy rendbe. Amint javában mosogatott, sulykolgatott, egyszerre csak azt látja, hogy fent a hegyről kippen-koppan, liccsen-loccsan, egy őszibarack gurulgat a viz­ben, lefelé őhozzá, a patak aljára.

– Jó nagy, ha vagy, szállj le hozzám; kicsiny, ha vagy, ne szállj hozzám, – hajtogatja az öreg asszony.

Egy jó nagy barack gurult oda az asszony lába elé. Veszi az asszony a barackot és amint elkészült a mosnivalójával, elballagdál hazafelé. Beteszi a barackot az almáriomba és várja az urát, hogy megjöjjön az is. Kis idő vártatva ihol már az öreg és legott elmondja neki az asszony, hogy mi gurult le neki a hegyről. Kinyitják az almáriomot és amint utánanyúl az asszony a gyümölcsének, kapja magát a barack, szép lassacskán kettéhasad és egy legényke lépeget ki belőle.

Aj, de megijedt a két öreg; aj, de megörültek aztán neki. Hozzák sebtibe a vizet és amint meg akarják a kannában fürdetni, talpraugrik a legényke és két kézre emeli a kannát, hogy meg tud ő mosakodni egymagában is.

Hogy elképedt a két öreg az újszülött nagy ereje láttára.

Momotaro (barackfia), – mondják neki az öregek, – mától fogva ez a neved.

Nőtt, növekedett Momotaro, okosodott, erősödött. És amint teltek-múltak az évek, arra kéri egy nap a szüleit, a két öreget, hogy hadd búcsúzhassék el tőlük.

– Hová akarsz hát menni? – kérdezik tőle.

Azt feleli nekik Momotaro, hogy az ördögök szigetére készülődik, el akarna velük bánni.

Ijedez a két öreg, de azért csak elengedik az útra. Lencsegombócot – kibidangot – készítenek neki és beteszik a tarsolyába. Kezében egy vaslegyező, övén a tarsolya, úgy indul útnak Momotaro.

Addig halad, addig ballag, míg egy kutya nem bukkan eléje.

– Merre felé igyekszel? – kérdi tőle a kutya.

Azt feleli neki Momotaro:

– Megyek az ördögök szigetére, el akarok velük bánni és a kincseiket is el akarom tőlük venni.

– Mi az ott a tarsolyodban? – kérdezi a kutya.

Azt feleli neki a legényke, hogy lencsegombóc van benne.

– Egész Nippont (Japánországot) ha bejárod, nem találhatsz jobbat nála.

– Adj egyet belőle, – mondja a kutya – és elkísérlek a szigetre, szigetbeli ördögökhöz.

– Egy egészet nem adhatok, – mondja Momotaro, – de egy féllel megkínállak.

Odaad neki egy fél gombócot és kettesben indulnak tovább. Mennek aztán, mendegélnek, míg egy majom nem bukkan eléjük.

– Merre felé igyekszel? – kérdi tőle a majom.

– Megyek az ördögök szigetére, – feleli Momotaro, – el akarok velük bánni és a kincseiket is el akarom venni.

– Mi az ott a tarsolyodban? – kérdezi a majom.

Kibidango van benne, – feleli a legény. – Egész Nippont ha bejárod, nem találhatsz jobbat nála.

– Adj egyet belőle, – mondja a majom – és elkísérlek a szigetre, szigetbeli ördögökhöz.

– Egy egészet nem adhatok, – mondja Momotaro, – de a felével megkínállak.

Ennek is odaad egy fél gombócot és hármasban mennek aztán tovább. Mennek ismét, mendegélnek, míg egy fácán nem bukkan eléjük.

– Merre felé igyekszel? – kérdi tőle a fácán.

– Megyek az ördögök szigetére, – feleli Momotaro, – el akarok velük bánni és a kincseiket is el akarom venni.

– Mi az ott a tarsolyodban?

Kibidango van benne. Egész Nippont ha bejárod, nem találhatsz jobbat nála.

– Adj egyet belőle és elkísérlek a szigetre, szigetbeli ördögökhöz.

– Egy egészet nem adhatok, de a felével megkínállak.

A fácán is megkapja a fél gombócot és most már negyedmagával járja Momotaro az útját.

Addig igyekeznek, addig fáradoznak, míg előttük egy nap az ördögök szigete. Csak úgy feke­téllett ki belőle a rémítő ördögnek, a félelmetes Sutendodzsinak a kastélya.

Közelednek a kapujához és amint be akarnak rajta nyitni, nincs rá mód, hogy betörhessenek. Belülről nyílott a kapu és vaslakatokkal volt elzárva, vasfalakkal körülkerítve.

Egyszerre csak kapja magát a fácán és átrepül a falon, kapja magát a majom és átkúszik a falon; nagynehezen úgy nyitják ki a kaput. Egyet ugrik és beront a kutya, nyomában a barack szülöttje, Momotaro, és nekitámadnak a nagy ördöghadnak. Momotaro az ördögök urával, a nagy szörnyeteggel került szembe, a többi három meg a többi ördögivadékkal.

Momotaronak csak a vaslegyezője volt a kezében, a fene nagy Sutendodzsi pedig egy irdatlan nagy vasbunkóval hadonászott. Rövid volt az elszánt küzdelem és úgy leteperték az ördögök fajzatait, hogy kegyelemért esdekeltek, akik máris el nem pusztultak.

Nagy árat szabott nekik Momotaro és elsőnek a ködsüveget követelte tőlük. Az volt ennek a süvegnek az ereje, hogy aki a fejére húzta, azt menten láthatatlanná tette. Követelte aztán a kristály golyópárt. Ennek meg az volt a varázslata, hogy az egyikkel áradoztatta, a másikkal meg apasztani tudta a tengerek vizeit. Átadták még a gyöngyeiket, korálljaikat, boros­tyán­jaikat, békapáncéljaikat, és annyi aranyat meg ezüstöt szedettek össze velük, amennyit csak elcipelhettek magukkal.

Hűségesen megosztozkodtak a sok kincsen és annyi jutott belőle Momotaronak, hogy ő is, meg öreg szülei is azt se tudták, hogy hová hordják össze.

Bátorságnak jutalom jár, hűségesre boldogság vár.

 

Forrás: http://www.mek.oszk.hu/15700/15728/15728.htm

 

Ajánlott bejegyzések

%d blogger ezt szereti: