Ön most itt van:

Az USA szakításra készül

 

 

Miközben a nagyhatalmak elismeréssel adóznak a finnek bátorságának, javulás mutatkozott a szovjet-japán gazdasági kapcsolatokban. Az USA fölkészült, hogy megszakítsa a diplomáciai kapcsolatokat Japánnal.

A finn-szovjet fronton 1940 első napjaiban a finnek ellentámadást indítottak, s nagy győzelmeket arattak.  A nyilvánvaló presztízs vesztés az addig követett finnországi politika átgondolására késztette a szovjet politikusokat, ugyanakkor szükség volt a finnek ellen harcoló szovjet csapatok átszervezésére és megerősítésére is. Stockholmban svéd közvetítéssel titkos tárgyalások kezdődtek a szovjet és a finn kormány között a háború lezárásáról, miközben a szovjet csapatok fölkészültek a karéliai front finn vonalainak áttörésére.
Január 14-én Kristóffy azt jelentette Moszkvából, hogy  Szovjetunió és Japán is a két ország közötti kapcsolatok javítására törekszik. A Szovjetunió belekeveredett a finn háborúba, s mivel nyugaton is problémái támadtak, a Távol-Keleten nyugalomra törekszik.
Japán viszont a kínai háború lezárását kívánta elérni, ezért igyekezett egyezségre jutni a szovjet kormánnyal. A két fél Csitában megállapodott vegyes határmegállapító bizottság létrehozásáról, és egyezség született a kelet-kínai vasút pénzügyi problémáinak rendezéséről, valamint a halászati egyezmény meghosszabbításáról is.
Tógó elmondta Kristóffynak, hogy hosszú és fárasztó megbeszéléseket folytatott a szovjet kormány képviselőivel, amelyek célja egy új kereskedelmi egyezmény kidolgozása volt. A moszkvai japán nagykövet a részletekbe is beavatta Kristóffyt, és elmondta, hogy a szovjet-japán árucsere 1931-ben volt a legnagyobb mértékű, amikor is a Szovjetunió 79,2 millió aranyrubel értékben szállított Japánba, ahonnan 50,8 millió aranyrubel értékű áru érkezett a Szovjetunióba. Ezt követően folyamatosan csökkent a két ország közötti árucsere, s a mélypont 1937-ben és 1938-ban volt. A két ország gazdasági kapcsolatait ma japán aktívum jellemzi, s a tokiói kormány igyekszik továbbfejleszteni az együttműködést a Szovjetunióval –mondta Tógó. /1/
Január 16-án Jonai Micumasza vezetésével új kormány (1940. január 16- 1940. július 22.) alakult Tokióban, amely a gazdasági kapcsolatok erősítésére törekedett a Szovjetunióval.
A japán kormányváltást követően változás történt a budapesti japán katonai attasé személyében.
Torasiro vezérőrnagy helyett Takaszaki Maszao őrnagy lett a budapesti japán katonai attasé, őt azonban rövid idő múlva Josinaka Vataró tüzérségi ezredes követte, aki 1934 és 1936 között Ankarában volt katonai attasé, és 1939. január 7-én megkapta Horthytól a Magyar Érdemrend Középkeresztjét.
A budapesti japán követségi titkár hangsúlyozta, hogy a gyors attaséváltás japán részről nem udvariatlanság akar lenni, hanem a háborús viszonyok indokolják.  /2/
A japán-szovjet kapcsolatokról is szó esett Ghyka tokiói magyar követ és J.C. Grew amerikai nagykövet megbeszélésén.  Ghyka azt írta, hogy Széchenyi grófné ajánlotta őt Crewnak, akivel rövid tokiói tartózkodása ellenére is bizalmas és baráti viszonyt ápolt.
Ghyka szerint az amerikai nagykövet erős pesszimizmussal nézte az akkori világpolitikai helyzetet, és kijelentette, hogy bár az amerikai hangulatot alapvetően az elnökválasztás határozza meg, azonban az USA nem engedheti meg, hogy Japán minden akadály nélkül folytathassa kínai politikáját.
Ghyka megkérdezte Grewtól, hogy ez a politika nem fogja-e Japánt a Szovjetunió karjaiba hajtani?
Az amerikai diplomata erre kijelentette, hogy ez csak a japánok blöffje, mivel teljes mértékben az amerikai gazdasági kapcsolatokra vannak utalva, ha nem akarnak éhen halni.
A magyar diplomata még megkérdezte amerikai kollégájától, mi az oka annak, hogy sok becsomagolt ládát látott az amerikai nagykövetség épületében?
Crew azt válaszolta, hogy a nagykövetség irattárát az USA-ba szállítják, ami arra utalt, hogy amerikai részről esetleg számítanak a japán-amerikai diplomáciai kapcsolatok megszakításával. Az amerikai nagykövet szerint az elnökválasztás előtt nem kerül sor „végzetes lépésre”, ezt követően azonban előfordulhat „erőszakos megoldás”.
Ghyka megbeszéléseket folytatott Sir Robert Craigie brit nagykövettel is, aki szerint most a Szovjetunió elleni küzdelemre kellene helyezni a fő hangsúlyt. A brit diplomata szerint Anglia nem mondana le a hitlerizmus elleni küzdelemről, Göring segítségével azonban talán együttműködésre lehetne bírni az európai nemzeteket a bolsevizmus ellen.
Craigie kijelentette, hogy a szovjet-török határra fölvonultatott angol-francia csapatok részben az ázsiai brit érdekeket védelmezik, részben pedig a balkáni és a skandináv országok megsegítését célozzák, kivéve, ha beavatkozásuk ütközne Olaszország érdekeivel, amely ezért hadba lépne Németország mellett.
Az angol nagykövet szerint a japánok saját csapdájukba esnének, ha a Szovjetunióval próbálnának barátkozni, miközben a japán közhangulat még erősen angol- és Amerika-ellenes.
Ott tábornok tokiói német nagykövet szerint az USA politikájának meghatározója, hogy „az angol világbirodalom alkonya lehetőséget nyújt az USA-nak arra, hogy az angol örökséget megszerezze”.
A német nagykövet kijelentette, hogy az elmúlt év augusztusában megromlott német-japán viszony folyamatosan erősödik, amelynek jele, hogy Károly Eduárd Coburg herceg, a Német Vöröskereszt elnöke Tokióban járt.
Ghyka jelentése szerint 1940 elején Tokióban a legnépszerűbb diplomata Auriti Giacinto olasz nagykövet volt, s egyre nőtt a japánok szimpátiája Olaszország iránt. A kisebb országokat illetően a japánok megkülönböztetett figyelmet és rokonszenvet tanúsítottak Magyarország, valamint „más értelemben a finnek iránt”.  A magyar követ nem említette, de a „más értelemben” nyilvánvalóan azt jelentette, hogy a japánok elismeréssel adóztak a finnek szovjetekkel szembeni hősies harcának. /3/

Folytatjuk.
1. Magyar Országos Levéltár, Külügyminisztérium Politikai Osztálya, K 63 Moszkva, 1940. január 14.
2. Hadtörténeti Levéltár, HM Elnöki, 1940. február 24.
3. MOL, KÜM POL K 63 Tokió, 1940. március 1.


Ajánlott bejegyzések

%d blogger ezt szereti: