Az orosz atomerőművek tényleg erősebbek?

 Az orosz atomerőművek tényleg erősebbek?
Általános iskolás koromban születésnapomra megleptek egy valódi hamisítatlan szovjet Povjeda karórával. Büszke voltam rá, abban az időben a kisiskolásoknak még nem volt saját időmérőjük. Manapság biztosan nem tennék a kirakatba, de akkor svájci órája csak az „átkosból” visszamaradt „osztályellenségnek” meg a szocialista rendszer főelvtársainak volt. Mi, egyszerű földi halandók beértük a szovjet ipar remekeivel, amiben a Povjeda patinás márka volt.Nagybátyám műértően megszemlélte kincsemet és rövid szakvéleményt mondott: „Tudod, a Szovjetunió azért nyerte meg a II. Világháborút, mert a fegyvereit pontatlanra gyártotta. A németek precíziós géppisztolyai tizedmilliméteres tűréssel készültek, ezért a negyvenfokos szibériai fagyban nem működtek. Bezzeg a tovarisoké a 4-5 milliméteres kotyogásával fél métert félrehordott, de lőtt! Pár sorozattal csak-csak leterítették egy ellenséges katonát, az meg visszalőni se tudott. No, ez a karóra soha pontos nem lesz. Késni, vagy sietni fog naponta 10 percet, azt viszont simán kibírja, ha átmegy rajta egy tankhadosztály.”
Látnok szólt belőle. Ha naponta tíz percet nem is, de hetet elkószált a mutató. Szombatonként szülői felügyelettel elvittem az óráshoz, aki a környék tudós embere volt. Egy gyöngyház nyelű zsebkéssel kinyitotta a szerkezet hátlapját, a jobb szemébe kis nagyítót nyomott, amit a szemizmok összehúzásával tartott. Ettől feltűnően hasonlított a kor híres komikusára, Latabár Kálmánra. Aztán a bicska hegyével igazgatni kezdett a szerkezetben. Nagyon büszke voltam rá, hogy egyszer megmutatta, mit. Egy kis mutatószerű száracskát odébb piszkált egy rovátkás skálán, aminek egyik végén + jel, a másikon – volt. A műtéti beavatkozásnak meg is lett az eredménye, ettől kezdve az időmérő napi 7 percet késett. Ezt követően gyakran viziteltünk a mesternél, aki kifogyhatatlan türelemmel piszkálta a mutatót jobbra-balra, de az elmés szerkezet nem engedett a negyvennyolcból – akarom mondani, a hét percből. Ennyit sietett, vagy késett, és punktum! Persze, egy kis spekulációért nekem se kellett a szomszédba mennem. Számon tartottam, hogy szerdán huszonegy, pénteken meg harmincöt percet kell hozzáadnom (vagy kivonnom) a mutatott időből. Így aztán mindig tudtam a pontos időt.
Az óra valódi erénye az elpusztíthatatlansága volt. Többször elejtettem. Egyszer biciklizés közben elszakadt a szíja, és átment rajta egy autó. Meg se kottyant neki. A Balaton vizéből kigázolva rémülten láttam, hogy az üveglapja megtelt vízzel. Ha jól fordítottam, a buborékban az időt torzításmentesen le tudtam olvasni. Még járt. Ennek ennyi – gondoltam, és a törölközőn hagytam. A tűző napon néhány óra alatt (amit nem pontosan, de szorgalmasan mutatott) a víz java kipárolgott belőle. Hiába, az orosz illesztéseknek hagyománya van! A maradék vízcseppeket – némi rozsdás elszíneződéssel – a mutató tolta maga előtt. Soha nem járt pontosan, de soha nem ment tönkre. Amikor megvettem az utódját, a fiók mélyére került. Ha kezembe akad, nosztalgiázok egy percet. Illetve… nem pontosan egy percet. Mai szóhasználattal túlélőnek nevezném, mert még a  Szovjetuniót is túlélte. 
A napokban olvastam Kirijenko orosz nukleáris energiai miniszter kijelentését. Vlagyimir Putyinnal beszélgetve elmondta, hogy a fukushimai atomkatasztrófa óta az összes oroszországi atomerőmű négy ellenőrzésen esett át. Oroszország az egyetlen, aki a vizsgálatokhoz meghívta az Atomerőművek Üzemeltetőinek Világszövetségét, amely náluk mindent rendben talált. Mint mondotta, modelleken szimulációt végeztek, és megállapították, hogy az orosz atomerőművek kibírták volna a fukushimai kilences erősségű földrengést és a szökőárt. Sőt, még azt is kibírnák, ha egy teljesen megterhelt Boeing repülőgép az erőmű épületére zuhanna.
Sokan kétkedéssel fogadták a hírt, de én nem vagyok közöttük. A Povjeda példája lebeg a szemem előtt. Nem tartom kizártnak, hogy az orosz erőművek precízióját esetleg cizellálni kellene, de hogy mindent kibíró masszív alkotmányok, arra akár mérget is vennék!

Doma-Mikó István
Főszerkesztő
Inter Japán Magazin

 

Kapcsolódó cikkek:
http://interjapanmagazin.com/jovo-tavaszra-minden-japan-atomeromu-leall/
http://interjapanmagazin.com/ensz-vizsgalat-indul-az-atomkatasztrofa-ugyeben/

http://interjapanmagazin.com/katasztrofalis-kommunikacio/

http://interjapanmagazin.com/sugarzasra-%e2%80%9eholdbeli-gep%e2%80%9d/

http://interjapanmagazin.com/tengeren-uszo-medence-hutoviznek/

http://interjapanmagazin.com/alabecsultek-fukushima-sugarfertozeset/


Ajánlott bejegyzések