Ön most itt van:

Az erdélyi kérdés

Magyarország a második bécsi döntés eredményeként visszakapta Romániától Észak-Erdélyt és a Székelyföldet. Japánban csalódással fogadják a tokiói német nagykövet kijelentéseit.

 

Az erdélyi kérdést illetően Macuoka külügyminiszter megjegyezte, hogy jelenleg csak mint távoli rokonszenvező figyelheti a rokonszenves magyar nép szempontjából sorsdöntő eseményeket, de bízik abban, hogy ezek idővel jó irányba fordulnak, mint ahogy minden olyan probléma is, amelyeket „végeredményben Wilson gőgje és erőszakoskodása idézett elő”.
A japán külügyminiszter elmondta Ghykának, hogy Japán részéről, mint fiatal titkár vett részt a párizsi béketárgyalásokon, és már ekkor föltűnt neki az a gyászos tájékozatlanság, amellyel Európa sorsának irányítói a legfontosabb kérdéseket kezelték.

 „Önök bizonyos fokig sokáig abban a helyzetben voltak, mint amelyben mi japánok most találjuk magunkat. A világ megértés nélkül és nagyrészt ellenségesen szemléli jogos törekvéseink megvalósítására irányuló erőfeszítéseinket” – mondta Macuoka.

Ghyka megjegyezte, hogy a külügyminiszter a Népszövetség létrehozását Bábel tornyának építéséhez hasonlította, s a mandzsúriai probléma miatt ő javasolta, hogy Japán lépjen ki a szervezetből.
A magyar követ valószínűleg fölvetette, hogy a japán diplomácia nyújtson valamiféle támogatást Magyarországnak Erdély kérdésében, mert Macuoka kijelentette, hogy Japánnak sem szándéka, sem lehetősége nincs arra, hogy a közép-európai ügyek alakulásába beleszóljon, de őszinte rokonszenve a magyarokkal van.
Az is valószínű, hogy Ott tokiói német nagykövettel folytatott megbeszélései során a magyar diplomata szóba hozta Japán esetleges támogatását Németország részéről, mivel a német nagykövet azt mondta, hogy a németek rokonszenveznek a japán expanziós törekvésekkel, de nem látják módját, hogy Németország segítséget nyújtson Japánnak anélkül, hogy az saját érdekeiket ne veszélyeztesse. Ott tábornoknak az volt a véleménye, hogy előbb le kell számolni az angolokkal, ezt követően pedig valamilyen tűrhető viszonyt kell kialakítani az USA-val és a Szovjetunióval.
A német nagykövet szerint, ha Németország túlságosan lekötné magát Japán mellett, az fölöslegesen nehéz helyzeteket teremtene.
Ghyka azt írta, hogy a japán államférfiak erős csalódással fogadták a német nagykövet kijelentéseit. /1/
Kristóffy augusztus 31-én Moszkvából jelentette, hogy az utóbbi egy évben a szovjet-japán viszonyban alig történt változás. Ezek közé tartozik, hogy 1939. szeptember 16-án a két ország beszűntette az ellenségeskedést, majd sor került Külső-Mongólia és Mandzsukuo határainak rendezésére ez év augusztus 27-én.
Moszkva és Tokió viszonyát azonban továbbra is a kölcsönös bizalmatlanság jellemzi, de konfrontációra nem törekednek, mivel a Szovjetunió az európai expanzióra, Japán pedig a kínai háború mielőbbi lezárására törekszik –írta Kristóffy.  /2/
Konoje herceg korábbi elképzelései, hogy Japán politikai rendszerét a vezérelv alapján szerveznék át, időközben jelentősen megváltoztak.  A japán miniszterelnök azt korábban is hangsúlyozta, hogy szükség van ugyan új nemzeti szervezetre, de ehhez szükség van a hadsereg és a polgári kormányzat harmonikus együttműködésére, az államszervezet megszilárdítására és az uralkodót támogató új parlamentre.  Az új politikai szervezet egyik fontos jellemzője lenne, hogy a nép számára is lehetővé válna, hogy beleszólhasson az ország kulturális életének és gazdaságpolitikájának alakításába. Az új politikai rendszerben a végső döntés a császáré lenne, jelentette ki Konoje herceg, aki szerint a változtatásra azért van szükség, mert Japán páratlanul nehéz feladat előtt áll, új rendet kell kialakítania Kelet-Ázsiában.
A tokiói magyar követség sajtóelőadója szerint a japán sajtóban élénk visszhangot váltott ki Konoje beszéde, a fegyveres testületek képviselői azonban kijelentették, hogy csak kívülről támogatják a miniszterelnök mozgalmát. /3/
A magyar csapatok eközben birtokba vették Észak-Erdélyt és a Székelyföldet. Horthy kormányzó szeptember 15-i, kolozsvári bevonulásának előkészítésében jelentős szerepet töltöttek be a   tengelyhatalmak és szövetségeseik katonai attaséi, ezért később a magyar vezérkari főnök és a honvédelmi miniszter hozzájárulásával Heribert Cuno Fütterer ezredes német légügyi attasé, Günther Kappe ezredes német katonai attasé, gróf Emilio Voli olasz katonai attasé, Umberto Renzi olasz légügyi attasé, Josinaka Vataró tábornok japán katonai attasé, Nisi Iszasi örnagy a japán katonai attasé helyettese és Dimiter Bratanov alezredes bolgár katonai attasé megkapta az Erdélyért  Emlékérmet. Rajtuk kívül még több mint háromszáz, az erdélyi és kolozsvári bevonulásban szerepet játszó német katona kapta meg a kitüntetést.  /4/

Folytatjuk.

1. Magyar Országos Levéltár, Külügyminisztérium Politikai Iratai, K 63 Tokió, 1940. augusztus 29.
2. MOL, KÜM POL, K 63 Moszkva, 1940. augusztus 31.
3. MOL, KÜM POL, K 63 Tokió, 1940. szeptember 2.
4. Hadtörténelmi Levéltár, HM Elnöki, 1941. június 26.

Ajánlott bejegyzések

%d blogger ezt szereti: