Ön most itt van:

Az Ataru Taiko Zalaegerszegen

Ataru ütőegyüttes kép

Tisztelettel köszöntöm Vörös Emilt, az Ataru Taiko ütőegyüttes művészeti vezetőjét Zalaegerszeg Megyei Jogú Város Egerszeg Fesztivál rendezvényén. Az első kérdésem mindjárt az lenne, hogy milyen céllal, küldetéstudattal és mióta végzik magas színvonalú, zenei tevékenységüket?

Vörös Emil kép riport alatt

Az utolsó kérdéssel kezdeném. 10 éve, pont jubilálunk ez a tízedik évünk. Hogy milyen célzattal alapítottuk annak idején erre nem tudok igazán pontos választ adni, nekem vannak elképzeléseim. Az Ütő Tanszakon a Kőszegi Zeneiskolának az ütőtanára vagyok – a Budaker Gusztáv Zeneiskolának – és ott kamara csoportot alakítottunk már a kezdetektől kezdve és mindenféle népnek a zenéjét játszottuk. Egyszer kaptunk egy japán dobzenét, ami annyira megfogott minket, hogy elindultunk ezen az úton, 2006-ban, tehát most vagyunk 10 évesek. Az, hogy miért ezen az úton? Valami miatt a távol-keleti kultúra végigkísérte az életem, most nem tudok erre kitérni, valamiért közel áll hozzám.

Az önök bemutatkozó honlapján ugyan szépen le van írva, de mégis megkérdezem, milyen japán zenei irányzatokat művelnek.

Tehát azt szoktuk mondani, hogy a japán tradicionális dobzene, ami részben igaz, részben nem, mert erre a csoportos dobolásra nem igazán lehet mondani, hogy tradicionális, mert az 1930-as években alakult ki. Ellenben a hangszerre magára lehet azt méltán mondani, hogy tradicionális, mert több mint négyezer éves leletek is bizonyítják, hogy ezek a hangszerek, a taiko hangszerek már léteztek akkor. Tehát maga a hangszer az tradicionális, de ez a csoportos dobolás még elég fiatal műfaj.

Fellépéseik egyik fontos eleme a koreográfia. Erről a tevékenységükről mit lehet tudni?

Így van, így van. Tehát méltán nevezzük japán dobszínháznak a produkciónkat, mert nem csak idézőjelbe tett dobolásról van szó, hanem olykor történeteket adunk elő. Fontos része a produkciónknak a koreográfia, ezt mi magunk csináljuk, de ez alakul a próbánk során. Nyilvánvalóan először a dob anyagot, a ritmus anyagot tanuljuk meg, ez egy közös projekt – szép szóval -, aztán kialakítjuk a koreográfiát egy-egy számhoz.

Az együttes nem csak dobot használ, hanem más japán hangszereket is. Erről lehet e esetleg valamit mondani?

Így van. Van „sirok uke” – énk, ez a japán fuvola. Amikor elkezdtük ezt a taiko dobolást akkor kezdtem el ismerkedni ezzel a fuvolával, úgyhogy jómagam is használom, meg egy lány, aki most sajnos most nincs itt velünk, de ő is a csapat tagja. Büszkén mondhatom, hogy elkészült az ún. „samiszen” – ünk, ez egy három húros japán pengetős hangszer. A közeljövőben ezt is majd hallani lehet velünk.

Ugye 10 éve művelik ezt a zenei tevékenységet, mennyi idő kell ahhoz, hogy valaki eljusson ilyen magas színvonalra, mennyi gyakorlás?

Amint elmondtam, most amit itt a színpadon bemutattunk az egy 10 éves folyamat. Tehát mondhatom azt, hogy a nulláról kezdtük a taiko dobolást. Nem a dobolást, mert mint említettem ütőtanszakról van szó, tehát ütős előélete mindegyikünknek volt. Én 7 éves korom óta dobolok, tehát én ütőtanár vagyok, a többiek pedig mind a növendékeim voltak. Ez egy 10 éves folyamat. Tehát az, hogy amit most csinálunk nem tudtuk volna megcsinálni 5 éve, de akik új tagok, azok 1 – 2 év alatt felzárkóznak hozzánk.

Hangszereiknek többségét saját maguk készítik. A hangszereiknek az őstörténelmével, zenei történetével foglalkoznak?

Az összes hangszert mi készítettük, a „samiszen”-t is. Büszkén mondom, hogy elkészült a „samiszen” – ünk. Én készítem és gyártom a hangszereinket. Úgy kezdődött ez az egész hangszergyártás része, hogy én utánajártam az ismereteknek. Ilyen régi fametszeteken fent van a hangszernek az ősi, gyártási technológiája. Nyilván ezt át kellett raknunk XX. – XXI. századi technikákra, de úgy készülnek a hangszerek, mint ez előtt több ezer éve, csak éppen – hogy egy példát mondjak – nem ékekkel feszítjük rá, az ékeket olajemelővel helyettesítem, nem ilyen nagy, hatalmas ékeket ütök be. Tulajdonképpen ugyanaz a technika.

A vallástörténelem részét képezve, Japánban mai napig vannak női sámánok, tudni lehet, hogy az ajnu sámánok sámándobot is használnak. Van e összefüggés az önök által használt japán dobok és az egykori eurázsiai szkíta-hun sztyeppevilág egészén használt, ősi sámán – vagy pl. magyar nevén táltos, mongol nevén bő  – dobok között?

Ez egy nehéz kérdés. Nem jártam utána ennek a kérdéskörnek. Csak saját véleményemet tudom elmondani. A samándobnak és ezeknek a taiko doboknak szerkezete nem ugyanolyan. Nekem meggyőződésem, hogy minden kultúrának az első hangszerei között voltak a dobok, az ütős hangszerek. Tehát afrikai kultúráról beszélhetünk, dél-amerikai kultúráról beszélhetünk, mindenhol megtalálhatók a dobok. Ez egy idézőjelbe tett egyszerű hangszer, mert van egy dobtest és állatbőrt feszítettek rá. Feltételezem, hogy véletlenül történhetett, hogy az első dob elkészült. Ugye azt tudjuk, hogy az állatbőr nyersen az egy puha dolog. Ezt ha rátették véletlenül egy korsóra, és ez a korsón száradt meg, úgy rá tud száradni, hogy máris készen van egy dob. Nyilván ennél azért bonyolultabb, de az én véleményem erről a kérdésről az, hogy szerintem nincs köze egymáshoz a sámándobnak és a taiko dobnak. De hogyha jobban belegondolok, tulajdonképpen ha igaz az, hogy mi Ázsiából származunk, akkor elképzelhető, hogy van köze, de mint említettem már az interjú elején több mint 4000 éves leletek bizonyítják, hogy a taiko dob már akkor létezett. Nyilván nem így, de ezek a dobtestek már léteztek. Számoljunk utána, hogy a mi történelmünkben a sámándobok mikor alakulhattak ki.

És azt esetleg lehet tudni, hogy évben kifejezve az első nem taiko dobok, a legelső dobok hány évesek, mikor alakultak ki?

Körülbelül az őskorról beszélünk, szerintem hamarabb kialakultak ezek a hangszerek, mint maga a beszéd. (Vörös Emil művészeti vezető az interjú után még elmondta, hogy a dobot a – zenén kívül – az élet minden területén jelzések leadása céljából is használták)

Zenéjük hatása alá kerül az, aki hallgatja. Attól függően, hogy mit játszanak, milyen hatás alá kerülhet a tisztelt közönség. Mit jelent az a japán kifejezés, hogy „tamashy”?

A katarzis a japán megfelelője. Sokat foglalkoztat engem ez a kérdés. Tehát amiről beszélünk azt ugyanúgy mi is érezzük fent a színpadon. Ezeknek a doboknak van egyfajta rezgése. Egy japán cikkben olvastam, hogy ezt átveszi az emberi test. Az egész világ is rezgésekből áll. Ezeknek a doboknak a rezgését átvesszük. A legjobb példa az, hogy ha bármi problémánk van – magunkról beszélek dobosokról -, de tényleg bármi, elkezdünk dobolni 1 – 2 perc és elmúlik. Átadjuk magunkat ennek a rezgésnek és nagyon-nagyon örülünk annak, hogy rendre visszajelzik a közönség soraiból, hogy ők is ezt érzik. Most is, ahogy beszélek róla, borzongást érzek a kezemen. Át tudjuk adni – divatos mondat ez most – lejön a színpadról, az amit mi érzünk. Az ősi japánok azt vallják, hogy minden taiko dobban egy ősük szelleme lakozik.

Minden tárgyban szellem lakozik az ősi japán gondolkodásmód szerint.

Így van.

A sámán dobhasználat okozója lehet-e a táltos-révülés állapotának előidézésének?

Természetesen, pont erről beszélek, hogy transzba lehet esni ezektől a rezonanciáktól. De azért nem kell tőlünk félni, tehát a koncertünkön senki nem fog transzba esni, mert azért ez egy összetettebb dolog. A sámánoknak nagyon sok összetevőjük van, hogy ezt az állapotot elérjék vagy akár eléressék bárkikkel, akik részt vesznek, igen.

Ők tudatosan egy másik, sokkal messzebbre menőbb állapotba akarnak kerülni.

Igen.

Tehát a közönségnek nem kell attól félni, hogy transzba esnek.

Nem kell attól félniük, hogy transzba esnek, de mindenképpen köze van a doboknak.

Tevékenységük során kerültek e kapcsolatba japán emberekkel?

Igen, a japán kulturális attasé már hallott minket. Hirtelen ő jut most eszembe, ő volt az első aki a 2008-as, első szakura koncertünkön ott volt már, és a nagykövet úr is hallott minket.

Mi a japánoknak a véleményük rólunk, miben hasonlítanak ránk magyarokra és miben különböznek tőlünk?

Ezt nem tudom most megmondani. Ilyen témáról nem beszélgettem velük, inkább én tudnám mondani, hogy miben hasonlítunk, vagy miben különbözünk. A japánok hihetetlen szerény emberek, nagyon alázatosan viselkednek. Az nem csak egy városi legenda, hogy nem mondják senkinek sose azt, hogy „nem”. Tehát, hogy nem tudnak nemet mondani. Sokat kell tanulnunk, hogy mi is elérjük ezt a szintet.

Szubjektív volt most a kérdés. Látnak e hasonlóságokat a japán és a magyar kultúra között zenei vagy bármilyen más téren?

A pentatónia. Ezt nagyon sok minden más zenére is el lehet mondani. A japán hangszereknek, úgymond dallamos zenénknek a pentaton az alapja úgy, mint a magyar zenének. Más hangszerek. Tehát én nem tudnék túlzottan nagy párhuzamot vonni a kettő között. Az úgymond „magyar zene”, az embereknek a tudatában a magyar muzsika. Az nem igazán a magyar zene. A népzenéről beszélünk – tehát nem a magyar nótáról beszélünk – a magyar népzenében túlzottan sok ütőshangszer nem létezik. A táltos zenét a táltos dobolást azt nagyon – nagyon erősen tiltották az országban, mint ahogy Kínában a buddhizmust. Mondhatnám azt is, hogy a gyökerekig kiirtották.

Már a középkorban?

Amikor felfedezték, hogy milyen hatással van az emberekre. Azért ez egy eléggé szuggesztív dolog, tehát mondjuk azt, hogy szellemi irányítást lehet ezzel elérni.

Mit gondolnak arról, hogy a magyar emberekben mekkora az igény, a befogadó készség a japán kultúra iránt és a japánok mekkora nyitottsággal viseltetnek a magyarok és kultúrájuk iránt? Úgy tudni, hogy a magyar zenét és a néptáncot is nagyon szeretik.

Igen. Vannak Japánban magyar népzenét játszó együttesek tudomásom szerint, és nem is rosszul interpretálják a magyar népzenét, mint ahogy mi is bízunk benne, hogy nem rosszul műveljük a japánok ezt a fajta kultúráját. Úgy gondolom, hogy nyitottak vagyunk erre a kultúrára is. A magyar ember az egy nyitott ember, és én megint csak arról tudok nyilatkozni, amit én tapasztalok, bármerre járunk az országban, mindenhol nagyon nagy szertetettel fogadnak minket és nagyon – nagyon tetszik az embereknek, amit csinálunk. Sok esetben elhangzik az a mondat, hogy –„Csak dobolás?”, –„Persze, egy órán keresztül!”, és utána odajönnek, –„Hogy elröppent az-az egy óra!”. Ugyanezt tapasztalom egyébként a japánoktól, hogy ha itt vannak és bármifélét mi kultúránkból látnak, nagyon nagy érdeklődéssel tekintenek ránk.

És most egy hosszú kérdést szeretnék feltenni: céljuk, hogy kijussanak Japánba. Európában az események úgy kezdenek alakulni, hogy a jövőben jó eséllyel fel fog értékelődni a Kelettel, azon belül a Japánnal való kapcsolatunk. A közelmúlt japán-magyar kulturális hírei közé tartoznak azok a kiemelkedően, pozitív hírek, amelyek pl. a zalaegerszegi Griff Bábszínház volt vezetőjének, dr. Pinczés Istvánnak japán, kormányszintű, a Felkelő Nap Arany és Ezüst Sugarainak Rendje kitüntetéséről szólnak – mint első nem japán személy kapta meg ezen kitüntetést –, vagy korábbról, Tímár Böske néptánc oktatónak és növendékeinek fellépése a japán császár meghívására, a tokiói japán császári palotában. Mit tehetnénk annak érdekében, hogy előmozdítsuk a magyar – japán kulturális folyamatokat?

Hát először is gratulálok a kitüntetéshez. Igen, ki szeretnénk jutni Japánba, de azért hozzá kell tenni, nekünk elsősorban az a célunk, tervünk, hogy szűkebb pátriánkban, akár az országba, akár a környező országokba terjesszük ezt a kultúrát. Az, hogy kijussunk Japánba, ez még egy kicsit utópisztikus gondolatnak tűnik, mert azért – ha megnézzük – hatalmas nagy hangszerekről beszélünk. Egyféleképpen tudom elképzelni ezt költségtakarékosan: hogy esetleg egy japán taiko zenekarnak a meghívására, és ott esetleg kapnánk hangszereket. Tehát az, hogy mi bedobozoljuk a hangszereket és repülőgépre ülve kimenjünk, az horribilis összeg, de ilyen módon elképzelhetőnek tartom, hogy egyszer össze fog jönni.

Az utolsó kérdés az lenne, hogy esetleg van e valamilyen gazdasági vonatkozása ezeknek a dolgoknak, valamilyen gazdasági pozitívumot hozhatnak e Magyarországnak a kultúrán keresztül?

Nyugat–Európában ez működik, Magyarországon még egy kicsit gyerekcipőben jár, hogy a kultúrát, mint egy gazdasági tényezőt emlegessük. Bízom benne, hogy – de nem is szeretem ezt a kettőt összekeverni – nyilván olyan hatása lehet, hogy felkeltjük egy adott országnak az érdeklődését a mi országunk felé és, hogy ha már azt látják, hogy mik vannak itt – és egyáltalán szóba kerül az, hogy Magyarország – akkor innentől kezdve valószínű, hogy tovább is mutathat ez a dolog. Hosszú távon mindenképpen gazdasági jelentősége is lehetne ennek, de én magát a kultúrát – úgy mint gazdasági, potenciális eszköz – még nem látom reális dolognak.

Igen. Köszönöm szépen az interjú lehetőséget az Inter Japán Magazin szerkesztősége nevében is.

Nagyon szépen köszönjük a lehetőséget.

A taiko dobokról: kapcsolódás a képekről.

TAIKO DOB LINK CÉLJÁBÓL

kép forrása:http: // www.suwakougei.com/imgs/musashi/15-nasi-ban4.png

TAIKO DOB LINK CÉLJÁBÓL 2

kép forrása: https://en.wikipedia.org/wiki/Taiko

Megérkezés a fesztiválra:

WP_20160611_060 megérkezés

A koncerten a dobszólam esőt hívott, le kellett kapcsolni az áramot, a hangerősítő berendezéseket. Mivel az előadás a természet erőinek megnyilvánulása ellenére is folytatódott, meggyőződhettünk arról, hogy a doboknak nincs is nagyon szükségük hangerősítő berendezésekre, olyan szépen és hangosan szóltak.

Vörös Emil művészeti vezető szíves engedélyével honlapunk is közölheti bemutatkozó videó anyagukat:

 

A jövő évben is megrendezni kívánt fesztiválra a város szeretettel várja nemcsak a hazaiakat, hanem a külföldi vendégeket is. Turisztikai, gazdasági kimutatások szerint a külföldi vendégek száma nőtt a kulturális eseménysorozat hatására, a 2007-es első rendezvényszervezés óta a látogatók száma megtöbbszöröződött. Tompa Gábor Kornél a szervező Kvártélyház Szabadtéri Színház igazgatója a Zalai Hírlapnak tett nyilatkozatában elmondta, hogy az Egerszeg Fesztivál elnyerte az Európai Fesztivál Szövetség EFFE minősítését, így a legrangosabb rendezvények közé emelkedett. Egyúttal a rendezvény birtokosa lett a Magyarországon elérhető legmagasabb minősítésnek: a Kiváló Művészeti Fesztivál besorolásnak. Az 1 hónapon át tartó kulturális esemény a nyugat-dunántúli régió kiemelt kulturális és ökoturisztikai rendezvénye. A japán kultúra szerepeltetését a város is fontosnak tartja, még a japán dobszínház fellépése előtt Tompa Gábor Kornél igazgató azt nyilatkozta, hogy a rendezvény szervezés lényeges részeként – „Fontos a jó ízléssel kezelt eklektika, a változatosság, s az is, hogy új színeket is felvonultasson a fesztivál. Ennek jegyében láthatnak a vendégek például egy hagyományos, japán dobtechnikával dolgozó zenekart……”

Az események fontos közéleti része volt, hogy Zalaegerszeg Megyei Jogú Város polgármestere, Balaicz Zoltán a rendezvény idején fogadta Zalaegerszeg testvérvárosainak küldöttségeit. Ezt követően konzultációk történtek a delegációkkal a kapcsolatok további elmélyítéséről.

További érdekesség, hogy a rendezvényen a Zala Megyei Rendőrkapitányság meghívására a budapesti Hagyományőrző Rendőr Század tagjai is tényleges szolgálatot teljesítettek, korhű egyenruhájukkal fokozván a rendezvény érdekességét, megjelenését.

hagyományörző rendőrszázad kép

A városvezetés döntésének következtében Zalaegerszeg város Virágos Magyarországért környezetszépítő verseny-ben való felkészítése és sikeres szerepeltetése szintén szépítette a rendezvény belvárosi helyszíneit.

(a saját riporton kívüli további forrás: Zalai Hírlap)

Ajánlott bejegyzések

%d blogger ezt szereti: