Ön most itt van:

Lukáts János: A négylábú kapitány 20/20

Vidor A hórihorgas, fekete pilóta nagyot nézett, amikor Wong kapitányt ismerte föl a nagy zátony-szigeteki bennszülöttek élén. Amikor pedig a helikopter közelébe értek, aggodalom szállta meg, látván a kapitány izgatottságát. Ez nem az a kedveszegett, szakállába morgó tengeri medve, aki tegnap este botladozva lépett ki a helikopterből. Wong úr fegyelmezni igyekezett a mozdulatait, az érzéseit úgyis hiába igyekezett volna. Aztán…


Olvass tovább!

Lukáts János: A négylábú kapitány 19/20

A tengerdémon üzenete   Négy helikopter állt fölszállásra készen a kedvedért, egy konzul, egy őrnagy, egy elkényeztetett kisasszony a villanegyedből, egy hórihorgas, fekete pilóta és ki tudja még, hányan, napokat és heteket áldoztak a te hajódra és a te kutyádra. A honoluluiak zászlóerdőbe borították az öreg bárkádat, hogy felkutathassad, amit elvesztettél. Egy precíz kormányos, egy ragyogó szemű kisfiú a bizalmát…


Olvass tovább!

Lukáts János: A négylábú kapitány 18/20

Széles tenger, magas ég… Miss Millicent már alig bírta türtőztetni magát, aztán fogta a kosarat, felkapta Miss Paót, a kosárba tessékelte, a kosarat a karjára kapta, és elindult. A macska nem szokott korai sétákhoz, hát még esős reggelekhez, ezért aztán meglehetősen bizalmatlanul nézett ki gazdaasszonyára egyfülű járművéből. A Miss keze, amellyel a macska hátát melegítette, azért megnyugtatta valamelyest. Megállt a…


Olvass tovább!

Lukáts János: A négylábú kapitány 17/20

Mi lesz veled, Vidor? A Nisikó érezhetően elnehezült, a hajódeszkák repedésein alattomosan szivárgott a rakodótérbe a víz. A kávés zsákok meg a bőrtekercsek megszívták magukat nedvességgel, a dohos bűz elárasztotta a fedélzetet. Az a könnyed ringatózás, amellyel a Nisikó hajdanában táncolt a vízen, már sehol sem volt. A fedélzet deszkái pedig egyre kopottabbak lettek, a nap szikkasztó forrósága és a…


Olvass tovább!

Lukáts János: A négylábú kapitány 16/20

Wong kapitány tengerre száll   Egy álló napig tartott, amíg Wong kapitány és a kormányos beszerezte mindazt, amire szüksége volt a hajónak, hogy útra kelhessen. Abból a többletpénzből, ami a zászlók eladása után összegyűlt, és a hajó megvásárlása után nem vándorolt át Fox úr zsebébe, éppen annyi tellett, hogy a lehető legkisebb létszámmal tengerre szállhassanak. Amíg Wong kapitány a néhány…


Olvass tovább!

Lukáts János: A négylábú kapitány 15/20

A haragvó Csendes-óceán   Harmadik napja tombolt a vihar. Orkán rohant az óceán fölött, és orkán pusztított a szárazföldön. Özönvízszerű esővel érkezett a vihar, az utcák hömpölygő folyammá duzzadtak. A háztetőket leszaggatta és messzire sodorta a nekivadult szél. A tenger hullámait emelet magasra korbácsolta az orkán. Csónakokat, sőt egész hajókat szakított le a láncáról, a kikötőben hajó hajó hátán torlódott,…


Olvass tovább!

Lukáts János: A négylábú kapitány 14/20

A bambuszhajlék vendéegei Fox úr aznapi utolsó sétáját végezte a honolului régi kikötő rakpartján. Két kezét összefogta a háta mögött. Lassan lépdelt, még meg is állt időnként, nem volt ügyfél a láthatáron, akinek bizonyítania kellett volna, hogy Fox, az új-zélandi hajóalkusz, a pacifikus térség legelfoglaltabb embere. Már messziről észlelte a nehézkes ladikot, amellyel Wong kapitány és a kormányos a part felé…


Olvass tovább!

Lukáts János: A négylábú kapitány 13/20

Kegyetlen ajándék   Hol van már az a boldog békeidő, a bőség ideje, amikor az ember kutyája csak lement a pincébe, fölkergetett egy ízes, kövér patkányt, étkezés előtt szaladgált egy kicsit, hogy kellően éhes legyen, aztán kirántotta magának a vacsorát, jóízűen elfogyasztotta, és nyugovóra tért a parancsnoki híd tövében! Nem kellett a vacsorán senkivel osztozkodnia, hálásnak se kellett lenni senkinek…


Olvass tovább!

Lukáts János: A négylábú kapitány 12/20

Honolulu, a zászlók városa (Foytatás) – Hű, de sokfelé kell figyelni, ha az ember a szárazföldről akar vízrebocsátani egy hajót! – morogta maga elé Matakó, miközben hol a Frász testvérek nyomában járt, hogy bátorítsa őket, hol a többi honolului kiscsibész után kutatott, hogy a körmükre nézzen. Frász Egy és Frász Kettő csodálatos munkát végzett, a nap folyamán kétszer is visszarohantak…


Olvass tovább!

Lukáts János: A négylábú kapitány 11/20

Az egérfogú és a patkányfogó   Félni csak egy valamitől kell, érezte nagyon pontosan Vidor, amint fölébredt álmából a második lépcsőfokon, – az éhségtől. A szomjazás rémétől pillanatnyilag megszabadult, de a gyomrában egyre keservesebben érezte az űrt. És tudta azt is, a fedélzeten és a Nisikó napsütötte részein aligha számíthat bármiféle táplálékra. Napok óta vissza-visszatért a gondolat, hogy le kell…


Olvass tovább!