Ön most itt van:

Végzetes harapás (kisregény) – 26. rész

(folytatás) – Hogy tudnánk kideríteni, hogy mi az? – tanakodtak a tűz körül ülők. – Az a könyv! – Látni kellene! – Nem tudom, hol van Yumiko! Nem érzem. Csak annyit tudok, amennyit ő elmondott. Ha hallanám a szívverését, lehetséges lenne, hogy lássak a szemével? – Hatalmas akarat kellene ahhoz, és kitartó gyakorlás az Őrző részéről. És akkor évtizedek leforgása…


Olvass tovább!

Végzetes harapás (kisregény) – 25. rész

(folytatás) fejezet Őrzők Tanácsa – Yumiko! – ébredt csapzottan álmából Tanaka. Verejtékétől testére tapadt pizsamája, és erőteljes zihálása jelezte rémálma komolyságát, mikor percekkel megriadása után is erőteljesen lüktető mellkassal állt titkos könyvespolca előtt, álmosan tapogatva az egymás mellett sorakozó könyvek gerincét. Éjszakája hátralévő részét ébren töltve, a helyett, hogy levetette volna átázott hálóruháját, hamar magára vetette fürdőköntösét, és egy főzet…


Olvass tovább!

Végzetes harapás (kisregény) – 24. rész

(folytatás) – Mi a baj, Tanaka bácsi? – nézett rá a kislány reszketegen. – Rosszat mondtam? – Nagyon rosszat! – Ne haragudj! – váltott Yumiko hangja keservessé, és kis híján elsírta magát. – Ne sírj, kicsi sakurám! Nem a te hibád! A könyv az, ami megriasztott! – Mi az? Milyen könyv az? – Remélem, hogy nem az, amire gondolok! –…


Olvass tovább!

Hogyan ne építsünk világbirodalmat?

Pár napja olvastam egy hazai hírt, és nagyjából vele egy időben egy japánt is. Bármennyire szeretném párhuzamba állítani a kettőt, sajnos nem megy, annak ellenére, hogy két “hasonló esetről” van szó. Épphogy nem párhuzam, hanem nagyon is ellentétes a viszony, ezért egyiknek példaértékűnek kellene lennie a másik felé. Nem tudom, hogy a negatívtól induljak, és tartsak a pozitív felé, vagy…


Olvass tovább!

Végzetes harapás (kisregény) – 23. rész

(folytatás) – Yumiko? Itt vagy? – forgolódott Tanaka, mikor pár éjszaka elteltével ismét a hófehér szobában találta magát. – Itt vagyok! – súgta a kislány, és elősejlett a semmiből a fekete pont, ami a jelenlétét igazolta. – Pszt! – Rendben! – intette csendre saját magát mutatóujja felemelésével a szája elé. – Most már tudni akarok erről az egészről! Hol vagyunk?…


Olvass tovább!

Végzetes harapás (kisregény) – 22. rész

(folytatás) …– Tanaka! Tanaka! Yumiko vagyok! – Hol vagy, kicsi sakurám? – nézett körbe Tanaka, aki érthetetlen módon újra a végtelen fehérségben találta magát tanácstalanul. Lépni próbált, majd úszni a levegőben, de ezúttal sem talált semmilyen kapaszkodót, ahonnan elrugaszkodhatott volna. Azt sem tudta, hogy lélegzik-e, és ismételten nem voltak irányok. – Tanaka! – hallotta újból, majd megjelent a fekete pont,…


Olvass tovább!

Végzetes harapás (kisregény) – 21. rész

(folytatás) *** – Tanaka! Tanaka! – hallatszott a semmi közepén az ismétlődő hívás. – Ki az? – tekintett körbe Tanaka a hófehér végtelenben. Mintha egy teljesen fehérre festett helyiségben állna, ahol a mennyezet és a padló is egyszínű. De nem voltak sarkok, élek, és padlót sem érzett maga alatt. Csak lebegett ott a semmiben. Annyit tudott, hogy ott van. –…


Olvass tovább!

Japán, a mi szemünkkel

A Japán Kultúra Napja alkalmából, beszélgetést kezdeményeztem az ismerőseimmel, mi az, ami elsőre eszükbe jut, ha azt mondom, japán, vagy Japán. Egyrészt rácsodálkoztam a tájékozottság széles skálájára, mert magam sem gondoltam volna, hogy az embereket ennyire más és más dolog érdekli. Akár a saját környezetükből, akár a szélesebb világból. Volt, aki az animék, mangák világába kalauzolt el, volt, aki a…


Olvass tovább!

Végzetes harapás (kisregény) – 20. rész

(folytatás) *** – Anyám! – állt meg Airi a konyhaszekrény pultjánál, kezében egy halkéssel, és a hűtőszekrényből kivett hallal, miközben az idősebb asszony az asztalnál elmélyülten könyökölt egy vaskos, régi könyv mellett, melyből sejtelmes zöldes fény szűrődött ki, mintha a betűket hátulról világítaná, akár egy telefon, vagy televízió monoton fénye. – Airi? – nézett fel leányára Kokoro asszony, hangjával éreztetve,…


Olvass tovább!

Végzetes harapás (kisregény) – 19. rész

(folytatás) … – Nem tudom, kincsem! Nagyon furcsán viselkedsz mostanában! – Furcsán? – nézett anyjára könnytől csillogó, fájdalmas tekintettel a kislány. – Miért mondasz ilyent? – Mert nagyanyád szerint dühkitöréseid vannak! Kitéped a hajad, tele van az egész tested karmolásokkal, meg foltokkal! – De én nem… – rázta tagadóan a fejét. – De! Sajnos igen! – fogta meg óvatosan a…


Olvass tovább!