You are here

Börzsönyi Erika: Haiku

Elillan a Nap. Napocskám, napraforgód vagyok, maradok. Szállok madárként, felhők és Nap ölelnek: nem zuhanhatok. Esőverte fák szürke felhők során át nem látom Napom. Fűszálon remeg a tegnapi esőcsepp, Nap felszárítja. Eső mosta kert: ibolyák szőnyege lent napfényt áhítnak. Szobámba zárva fehér árnyék vagyok csak, kint éget a Nap. Hajóm tovaszáll víz tükrén aranyhíd vár napfény-üzenet.

Olvass tovább!

Szigethy Rebeka Sára: Őszi haikuk

Öreg fa árnya. Hal lassú rothadással. Kerül még friss fény. * Málló fakéreg, Szél fodrozta sárga csend: Őszi barackfa. * Lehulló lúdtoll. Bús hangú utazók Őszt húznak fölénk. * Vetkőző erdők Lefekszenek kék dérnek: Ledér levéltánc. * Zsebkendőnyi ősz. Terrakotta tálban áll Cserzett bonsai-szil. * Apró rőt seprű. Ezer őszre aszott gally Felleget seper. * Riadt csivit hal. Korhadt tölgy…

Olvass tovább!

Igaz neve Méz-odángó (Tréfás mese)

Hirtelen a férjem-uram természete, falánk szájú, tehetetlen ehetnékje. Ennivalót mihelyt hallott, mihelyt látott, jó falatra jól kitárult torkot tátott. Korgott megint egy nap gyomra és éhomra, találomra, fut szaladvást anyósához, füsteresztő, éteksütő konyhájához. Beállít és se szí, se szó leguggolgat, éhes szemmel lesel ínyes falatokat. Akadt bőven holmi egymás, két nyelésre egy harapás; habzsol, zabál tele szájjal, alig győzik szerrel,…

Olvass tovább!

Joritomo koponyája (Tréfás mese)

Jeddó mellett, mimózák közt sétálgattak, lilaszínű krizántémok lombja alatt. Kebelbéli jó­barátok, úri fajta palotások. Szűk a szava soványabbnak, nagy a hangja vastagabbnak. Hebe­hurgya ostobácska volt az egyik, locsi-fecsi, szeleverdi úri másik. – Van énnekem párja nincsen drága kincsem, Nap-Istenke ege alatt mása sincsen – szól nagybüszkén, egyet rántván kövér vemhén. – Megnézhetném azt a kincset, kinek párja, mása sincs meg?…

Olvass tovább!

Móritz Mátyás: Haiku

  Szakadék Szálltam és másztam, mintha odafönt sosem nyugodna a Nap. A szakadékok fölött, bennem iszonyúbb szakadék hasadt. Leolvasztotta mégis a Nap hátamról a  fagy-teleket. Fájt a szívem. Most szeretem az utat, mely hozzád vezetett. Tűznyelő Nem csillapítja könnyeim árját vigasz, hiszen a Világ nem folyamat, csak átmenet, és enyém a melankóliád. Utazó vissza sohasem tért, ha búcsút én vettem tőle…

Olvass tovább!

Férfi-vásár (Tréfás mese)

Mélyen hortyog férjem-uram, szájatáti jóllakottan. Közelében hamisnyelvű felesége, fél­álmában lefetyelő hitveskéje. Csend üli meg otthonukat, kertre néző békességes nyugalmukat. Krizántémos, lombos kertjük esthomályát Hold-Istenke derengi át. Keringőző szitakötő libben egyet, tarajkodó Tenger habja loccsan egyet; illatot szór bóbiskoló cseresznyefa, sárgán ragyog sáraranyos kis mimóza. Ám egyszerre mintha hangok rezzennének s denevérek rebbennének; mintha lárma szakít­gatna álomleplet, zaj verne fel nyugodalmas…

Olvass tovább!

Mérget evett három kis bonc (Tréfás mese)

Bonc apóka imádkozik templomában, nem zavarják áhitatos nyugalmában. Torkos öreg volt apóka s hogyha akadt valamelyes jó falatka, dehogy jutott, dehogy adott más fiának, se bál­vány­nak, se barátnak. Boncnövendék három legény, csak úgy tengtek, csak úgy lengtek nagyszűkecskén; ha volt mit, hát eddegéltek, sovány konyhán, rizsen, teán éldegéltek. Ül Bonc apó bálványtele cellájában, áhítatos mormogásos imádságban; néző szeme tekintete merevedik,…

Olvass tovább!

Felejtető gyömbért evett (Tréfás mese)

Faluvégi fogadóban, erdőszéli megszállóban, ott esett meg ez az eset, történetünk ott történt meg. Fukar egy pár voltak nagyon, csapláros is, meg az asszony; éjjel-nappal zsugorgattak, csak pénz után áhítgattak. Alkonyodó nyári estén, holdas este közeledtén, jön egy utas nagy útjáról, távol világ távoláról s elcsigázva, eltikkadva, betér a kis faluvégi, erdőszéli fogadóba. Kér kényelmes kamarácskát, átaludni csendes, békés éjszakáját.…

Olvass tovább!