Ön most itt van:

Testemésztő kígyófűve

Nagyétű volt Josivara. Szerette a halféléket, habzsolta az édességet, élt-halt töltött gombó­cok­ért, mindenféle csemegékért. Sétálni indult egy nap az erdőre, szellőztetni akarta a potrohát, hogy még jobban bírhassa az ételt. Amint megy-mendegél az erdei úton, egyszerre csak egy kígyót pillant meg. Épp egy nagy békát kapott volt el és amint egy-kettőre lenyelte, úgy felduzzadt a gyomra, hogy öklöm­nyire dagadt meg…


Olvass tovább!

Világító János-bogár

Sötét, mély erdőben volt az egyszeri templom, egy patakocska folydogált mellette. Világító­nak hítták a templomot, mert a János-bogarak istenkéje, az tanyázott volt benne. Csak úgy zümmögött nyaranta a sok bogár és sorra mászkálgattak elő, hol az aszófűből, hol a patak mellől, hogy bejuthassanak a templomba. Ki szake-borral áldozott, ki szen-pénzzel és világítót kaptak érte, csillogó kis fényességet. Szárnyra kelt aztán…


Olvass tovább!

Az ezerlábú szörnyeteg

Élt egyszer egy vitéz dalia, Hideszato volt a neve. Nagy volt a híre-neve a nagy bátorságáért és nem egyszer történt, hogy elverte a mikádó ellenségeit, hogy még hírmondónak se maradt belőlök. Utra kél egy nap a kastélyából; azt se tudta merre, azt se tudta mire. Nyílas tegzét, íjas ívét vállra kapja és gondolja magában, hogy majd csak akad valami csete-patéféle.…


Olvass tovább!

Vak hátán világtalan

Nagy imposztor volt az egyszeri két duhaj legény. Az egyiknek Kidahacs, a másiknak meg Jadzsirobé volt a neve. Uton-útfélen egyre csak pajkoskodtak, mókázgatva dévajkodtak. Együtt rótták az országútját, ha szép volt az idő, ha nem. Ifjat, aggot, épet, bénát, lóvá tették emberfiát. Épp kóborúton voltak most is, és egy nagy folyóhoz értek, a folyónak a hídjához. Esős idő járta napok…


Olvass tovább!

Patkány-lakzi

Egy patkánypár élt valamikor valahol. Volt egy lánymagzatjuk is; szép, okos, szelíd és szülei­nek engedelmes. Nagy is volt a híre a patkányok közt és amikor eladó sorba került, egymás­után jelentkeztek a kérők. Mind elutasították a szülők, egyik se volt nekik arravaló. – Ahhoz adjuk a lányunkat, – mondták a szülők, – aki a legkülönb a világon. – Ki hát a…


Olvass tovább!

Az újhold és a fellegek

Ünnepet ül Nippon népe, Hold-ünnepet, az újholdét. Halovány kis istenlányka, harmadnapos Ujholdacska, kiül az ég peremére, fű, fa, virág örömére. Ezüsttükrét előszedi, szemét-száját megkendőzi; égi harmat a fürdője, csillagsugár lepedője. Istenifjú Esőfelhő arrafelé ólálkodik s irígy szemmel nézegeti sarlókarcsú Ujholdacskát, halavány a mosolygását. Azon töri kócos fejét, hogy ha beáll az éjszaka, megzavarja az ünnepet, megrontja az embereket. Odafut a…


Olvass tovább!

A medúza és a majom

A tenger mélyének volt egykori királya, a sárkány. Feleséget vitt egy nap a palotájába és vígan élték napjaikat, vízalatti életöket. Ágynak esett egyszer a királyné, a sárkányasszony, és tanyát ütött a szomorúság, meg a bú­bánat. Sorba jött a sok javasember, mind megnézte a beteg asszonyt, egy se segíthetett rajta. Egyre búsabb lett a király, egyre betegebb a királyasszony. Megszólal egy…


Olvass tovább!

Tenger alatt járó asszony

A mennyei nagy országba, Csinnek csodás világába került Nippon virágszála, a dájmió leánykája. – Mielőtt otthagyta volna a hazáját, szilvafavirágos otthonkáját, elzarándokolt a temp­lomába és fogadalmat tesz az oltáránál. Ereklyéket küld majd hármat, új hazája oltáráról volt hazája oltárának. Otthon volt már Csinországban, ura márvány otthonában s addig járta a templomokat, addig nézte az oltárokat, míg rábukkant az ereklyékre. Nótafa…


Olvass tovább!

A szamuráj szerencséje

Élt valamikor egy szegény szamuráj. Se szülei, se felesége, se senkije a nagy világon. Szűkösen tengette az életét és hol volt mit ennie, hol nem. Nagyon nekibúsúlta magát egy nap és keservében betért egy templomba, hogy kiönthesse a szíve szomorúságát. – Szegény vagyok – sóhajtozik az oltár előtt, – és attól félek, hogy előbb-utóbb elpusztít ez a nyomorúság. Tégy valami…


Olvass tovább!