Ön most itt van:

A szamuráj szerencséje

Élt valamikor egy szegény szamuráj. Se szülei, se felesége, se senkije a nagy világon. Szűkösen tengette az életét és hol volt mit ennie, hol nem. Nagyon nekibúsúlta magát egy nap és keservében betért egy templomba, hogy kiönthesse a szíve szomorúságát. – Szegény vagyok – sóhajtozik az oltár előtt, – és attól félek, hogy előbb-utóbb elpusztít ez a nyomorúság. Tégy valami…


Olvass tovább!

Rizsbor-vásár

Italos volt mind a kettő, szeleburdi két bortömlő. Az egyiknek neve Gombe, a másiknak pedig Szanszke. Elindul egy nap az egyik, kettő közt az ügyesebbik, beállít a másikához, ihatnékos pajtásához. – Uvenóban a szép parkban, cseresnyefák virágzásban. Láttad-e már sudár fáját, fájának a virágzását? Szanszke pajtás akkor járt ott, mikor fű-fa nem virágzott s kedve szottyan virág nézni, virágok közt…


Olvass tovább!

Hökköm törpe

Élt egyszer egy házaspár, valamikor régen, valamerre messze. Mindenük megvolt, csak gyermek hiányzott a házban. A Mindenhatóhoz fordultak egy nap, hogy hallgassa meg a kérésüket és hogy teljesedjék a szívük vágya. Nem telt bele sok idő és megszületett a várva-várt gyermek. Gyermeknek gyermek, de oly csöppség volt az Istenadta, akárcsak a hüvely­kujjam. Odavoltak a szülők a nagy rémülettől, de biz…


Olvass tovább!

Golyvát kapott a két öreg.

Volt egyszer egy öreg ember. Jó szívén, meg a feleségén kívül egyebe se volt, mint egy golyvája. Ott éktelenkedett neki a jobb arca alatt. Felmegy egy nap a hegyre, hogy tűzrevalót szedegessen össze, száraz ágat, tört galyakat. Egy zsákra valót már össze is kapargatott és amint estefelé haza akar vele térni, hirtelenjében nagy záporeső szakadt rá. Ide-oda futkároz, hogy hol…


Olvass tovább!

Horváth Lajos: Áldomás

Anonymus írja Pais Dezső fordításában és ferdítésében. “Aztán Álmos vezér és övéi bevonulva Hung várába, a halhatatlan isteneknek nagy áldozatokat mutattak be, és négy napig tartó lakomát csaptak.”1 Az eredeti fakszimiléjében pedig ez olvasható: “magnas aldamas fecerunt”. Úgy véljük, hogy nem kellett volna a “nagy áldomást” lefordítani áldozatbemutatásra, mert lényeges különbség van a két nyelvi produktum között, bár a kapcsolat…


Olvass tovább!

A tigriskölyök

Egy tigriskölyök vetődött be egyszer egy községbe. Gyengécske volt még, egy pár napos ha lehetett csak. Arra járt épp egy nőstény kutya, meglátta és megsajnálta a csendes nyöször­gését. – Ó, szegény kis árvácska, elhagyatott tigrisgyerek; vajjon hol maradhatott el az anyjától? – szól a néne szánakozva. Sír-rí a kis tigriskölyök, egyébhez se értett még. – Magamhoz veszem én szegénykét, –…


Olvass tovább!

Legyecske és Legyezőcske

Forró nyár van, zümmög a légy, zöngicsélnek bogárfélék. Adta legye, be kelletlen, szinte már-már tűrhetetlen. Ha előtted az ételed, falánk legyek rajt teremnek; italodat megkóstolják, pihenődet megzavarják. Sok mihaszna, semmi haszna. Ezerszeres a szerencse, hogy itt a kis Legyezőcske. Csontja bambusz, húsa hártya s nyár­időben, rekkenőben hűs szellőt hajt az arcodra. Hideg télen tüzet éleszt, sok más hasznát ne is…


Olvass tovább!