Élt egyszer egy ágrólszakadt, széllelbélelt szegény szabó. Folt ha kellett a ruhádra, bélésdarab kimonódra, a majsztram megfoltozgatta, bélését megtoldozgatta. Házról-házra házalt szegény, úgy éldegélt sovány főztjén. Jön egyszer egy útjáról hazafelé és igyekszik a házikójába, hogy elővegye a főzőüstjét, a rizsporcióját s megfőzze a hétrevalóját. Belép és amint dologhoz akar látni, hát nem lába kelt az üstnek? Elhül a vér…
Olvass tovább!
Volt valahol Nipponországban egy sziget, azon meg egy fehérszőrű kis nyulacska. Egy másik kis sziget is volt a távolban, oda szeretett volna a nyulacska eljutni. Csakhogy bajos volt az átkelés, sehogy se találta meg a módját. Mindennap kisétált a partra és egyre csak azon tünődött, hogy juthatna át arra a szigetre. Amint megint ott üldögélt egy nap, egy krokodilt pillant…
Olvass tovább!
Csak éjszaka ragyognak a csillagok, nappal nem is látni őket. Ez onnan van, mert nappal a fellegek közzé bujnak és ott alusszák át nappali álmukat. Egy kora reggel, még alighogy pitymallott, már ágyacskáikban pihentek a csillagok és fülig be voltak takaródzva. Egyszerre csak úgy hallják, mintha csipogna valami mellettük. Csudálkoznak a csillagocskák és kerekre nyitják a szemecskéiket. Kikandikálnak az ágyaikból,…
Olvass tovább!Élt egyszer, valahol messze, erre meg amarra, egy éltes házaspár. Egy nagy hegy volt a közelükben, azon meg egy gonosz kis borz ütött volt tanyát. Amint a hegyen járt-kelt egy nap az öreg ember, rábukkant a borzra; megfogta, jól összekötözte és vitte haza a házikójába, be egyenesen a fészerbe. Ebben a fészerben volt az öregék gabonája, itt őrölgetett az öreg…
Olvass tovább!
Egyetlen egy lánya volt az egyszeri apának és anyának. Útra készülődik egy nap az ember és mielőtt elindult volna, így szólt a feleségéhez: – Rövidesen visszatérek, de addig is vigyázz a házra meg a lánykánkra. Finom a lelke, csínján bánj vele. – Ne aggódj, – feleli a felesége, – rendben találsz majd mindent. Gyermek volt még a lányka és búcsúzáskor…
Olvass tovább!
Japánban minden év november 23-án tartják a munka köszönete napját, a Kinro-kansha-no-hi-t (勤労感謝の日). Ezen a napon a japán emberek köszönetet mondanak egymásnak és a kamiknak ( a sinto vallás szellemeinek) azért, mert van munkájuk. Azért ezt a napot választották a munka köszönetének megünneplésére, mert a császárok ezen a napon kóstolták meg és mutatták be az új rizsterményt az istenüknek. A…
Olvass tovább!
Mélyen alszik férjemuram, jóllakottan, nyugalomban. Felesége még mélyebben, éjszakai csendességben. Egyszerre csak felriad az ember, a felesége szava zavarta fel. Pedig csak álmában duruzsolgatott az asszony, mintha szóbeszédje lenne valakivel. – Ébredj asszony, – kiált rá az ura – mi lelt, hogy még éjszaka sincs pihenője a nyelvednek? Édesded álmából hökkent fel a némber és tétován hallgat az ura szavára.…
Olvass tovább!
Nagy vadaskertje volt az egyszeri templomnak, szarvasok ütöttek benne tanyát, istennek szép szarvaskái. Legerősebb a Nagyszarvú volt közöttük, mert az ő agancsai voltak a legvastagabbak és az ereje is ahoz képest. Csak az esze, az jóval kurtább volt a többiénél. Sétára indul egy nap a Nagyszarvú, utána a pajtásai a többi szarvas, hogy mulassanak vagy egyet a szép nagy erdőben.…
Olvass tovább!
Réges-régi időkben történt, ördögök és sárkányok idejében, mikor a szellemeknek országuk volt, boszorkányok köztünk jártak, deli vitéz viaskodott, szép leányzót szabadított; abban az időben élt még a mi leventénk. Veszi egy nap a kardját meg a cókmókját és indul világgá, hogy szerencsét próbáljon és hogy segítsen a segítendőkön. Jó ideig csak jár-kél, csak bujdosik, senki se akad útjába, semmi se…
Olvass tovább!
Sok-sok éve, réges-régen, éldegéltek egy községben. Öreg volt az ember, asszony, szegényesen éltek nagyon. Kunyhójuknak ékessége, lánykájuk volt, Hacsibime. Szépségének párja nem volt, csupa jóság, bájosság volt. Megjött egy nap, hogy az apjuk elhagyta e szép világot s úgy maradtak mint az ujjam, a szép lányka meg az anyja. Idő mult, míg megnyugodtak, de a szegény öreg asszony semminek se…
Olvass tovább!