Ön most itt van:

Üstöt lopott púpos varga

Élt egyszer egy ágrólszakadt, széllelbélelt szegény szabó. Folt ha kellett a ruhádra, bélésdarab kimonódra, a majsztram megfoltozgatta, bélését megtoldozgatta. Házról-házra házalt szegény, úgy éldegélt sovány főztjén. Jön egyszer egy útjáról hazafelé és igyekszik a házikójába, hogy elővegye a főzőüstjét, a rizsporcióját s megfőzze a hétrevalóját. Belép és amint dologhoz akar látni, hát nem lába kelt az üstnek? Elhül a vér…

Olvass tovább!

A nyulacska és a krokodil

Volt valahol Nipponországban egy sziget, azon meg egy fehérszőrű kis nyulacska. Egy másik kis sziget is volt a távolban, oda szeretett volna a nyulacska eljutni. Csakhogy bajos volt az átkelés, sehogy se találta meg a módját. Mindennap kisétált a partra és egyre csak azon tünődött, hogy juthatna át arra a szigetre. Amint megint ott üldögélt egy nap, egy krokodilt pillant…

Olvass tovább!

Az üstökös és a pacsirták

Csak éjszaka ragyognak a csillagok, nappal nem is látni őket. Ez onnan van, mert nappal a fellegek közzé bujnak és ott alusszák át nappali álmukat. Egy kora reggel, még alighogy pitymallott, már ágyacskáikban pihentek a csillagok és fülig be voltak takaródzva. Egyszerre csak úgy hallják, mintha csipogna valami mellettük. Csu­dál­koznak a csillagocskák és kerekre nyitják a szemecskéiket. Kikandikálnak az ágyaikból,…

Olvass tovább!

Csitteg-csattog, libeg-lobog

Élt egyszer, valahol messze, erre meg amarra, egy éltes házaspár. Egy nagy hegy volt a köze­lükben, azon meg egy gonosz kis borz ütött volt tanyát. Amint a hegyen járt-kelt egy nap az öreg ember, rábukkant a borzra; megfogta, jól össze­kötözte és vitte haza a házikójába, be egyenesen a fészerbe. Ebben a fészerben volt az öregék gabonája, itt őrölgetett az öreg…

Olvass tovább!

A varázstükör

Egyetlen egy lánya volt az egyszeri apának és anyának. Útra készülődik egy nap az ember és mielőtt elindult volna, így szólt a feleségéhez: – Rövidesen visszatérek, de addig is vigyázz a házra meg a lánykánkra. Finom a lelke, csínján bánj vele. – Ne aggódj, – feleli a felesége, – rendben találsz majd mindent. Gyermek volt még a lányka és búcsúzáskor…

Olvass tovább!

Kinro kansha no hi, A munka köszönete napja

Japánban minden év november 23-án tartják a munka köszönete napját, a Kinro-kansha-no-hi-t (勤労感謝の日). Ezen a napon a japán emberek köszönetet mondanak egymásnak és a kamiknak ( a sinto vallás szellemeinek) azért, mert van munkájuk. Azért ezt a napot választották a munka köszönetének megünneplésére, mert a császárok ezen a napon kóstolták meg és mutatták be az új rizsterményt az istenüknek. A…

Olvass tovább!

Férjemuram a vásáron

Mélyen alszik férjemuram, jóllakottan, nyugalomban. Felesége még mélyebben, éjszakai csendességben. Egyszerre csak felriad az ember, a felesége szava zavarta fel. Pedig csak álmában duru­zsolgatott az asszony, mintha szóbeszédje lenne valakivel. – Ébredj asszony, – kiált rá az ura – mi lelt, hogy még éjszaka sincs pihenője a nyelvednek? Édesded álmából hökkent fel a némber és tétován hallgat az ura szavára.…

Olvass tovább!

A felemás szarvas

Nagy vadaskertje volt az egyszeri templomnak, szarvasok ütöttek benne tanyát, istennek szép szarvaskái. Legerősebb a Nagyszarvú volt közöttük, mert az ő agancsai voltak a legvasta­gabbak és az ereje is ahoz képest. Csak az esze, az jóval kurtább volt a többiénél. Sétára indul egy nap a Nagyszarvú, utána a pajtásai a többi szarvas, hogy mulassanak vagy egyet a szép nagy erdőben.…

Olvass tovább!

Szellemirtó Sippejtaro

Réges-régi időkben történt, ördögök és sárkányok idejében, mikor a szellemeknek országuk volt, boszorkányok köztünk jártak, deli vitéz viaskodott, szép leányzót szabadított; abban az időben élt még a mi leventénk. Veszi egy nap a kardját meg a cókmókját és indul világgá, hogy szerencsét próbáljon és hogy segítsen a segítendőkön. Jó ideig csak jár-kél, csak bujdosik, senki se akad útjába, semmi se…

Olvass tovább!

Hacsibime, a fatálas

Sok-sok éve, réges-régen, éldegéltek egy községben. Öreg volt az ember, asszony, szegénye­sen éltek nagyon. Kunyhójuknak ékessége, lánykájuk volt, Hacsibime. Szépségének párja nem volt, csupa jóság, bájosság volt. Megjött egy nap, hogy az apjuk elhagyta e szép világot s úgy maradtak mint az ujjam, a szép lányka meg az anyja. Idő mult, míg megnyugodtak, de a szegény öreg asszony semminek se…

Olvass tovább!