Volt egyszer egy szegény ember, ennek meg egy házsártos, rosszlelkű felesége. Jó szíve volt az embernek, meg irgalmas lelke, csak a feleségétől lett volna maradása. Szőtt, font az asszony, az ember meg mindeneskedett, de még így sem keresték meg a minden napra valójukat. Több volt a kopp, mint a hopp. Előáll egy nap az asszony, elővesz egy vég vásznat és…
Élt valamikor egy szegény szamuráj. Se szülei, se felesége, se senkije a nagy világon. Szűkösen tengette az életét és hol volt mit ennie, hol nem. Nagyon nekibúsúlta magát egy nap és keservében betért egy templomba, hogy kiönthesse a szíve szomorúságát. – Szegény vagyok – sóhajtozik az oltár előtt, – és attól félek, hogy előbb-utóbb elpusztít ez a nyomorúság. Tégy valami…
Italos volt mind a kettő, szeleburdi két bortömlő. Az egyiknek neve Gombe, a másiknak pedig Szanszke. Elindul egy nap az egyik, kettő közt az ügyesebbik, beállít a másikához, ihatnékos pajtásához. – Uvenóban a szép parkban, cseresnyefák virágzásban. Láttad-e már sudár fáját, fájának a virágzását? Szanszke pajtás akkor járt ott, mikor fű-fa nem virágzott s kedve szottyan virág nézni, virágok közt…
Élt egyszer egy házaspár, valamikor régen, valamerre messze. Mindenük megvolt, csak gyermek hiányzott a házban. A Mindenhatóhoz fordultak egy nap, hogy hallgassa meg a kérésüket és hogy teljesedjék a szívük vágya. Nem telt bele sok idő és megszületett a várva-várt gyermek. Gyermeknek gyermek, de oly csöppség volt az Istenadta, akárcsak a hüvelykujjam. Odavoltak a szülők a nagy rémülettől, de biz…
Volt egyszer egy öreg ember. Jó szívén, meg a feleségén kívül egyebe se volt, mint egy golyvája. Ott éktelenkedett neki a jobb arca alatt. Felmegy egy nap a hegyre, hogy tűzrevalót szedegessen össze, száraz ágat, tört galyakat. Egy zsákra valót már össze is kapargatott és amint estefelé haza akar vele térni, hirtelenjében nagy záporeső szakadt rá. Ide-oda futkároz, hogy hol…
Anonymus írja Pais Dezső fordításában és ferdítésében. “Aztán Álmos vezér és övéi bevonulva Hung várába, a halhatatlan isteneknek nagy áldozatokat mutattak be, és négy napig tartó lakomát csaptak.”1 Az eredeti fakszimiléjében pedig ez olvasható: “magnas aldamas fecerunt”. Úgy véljük, hogy nem kellett volna a “nagy áldomást” lefordítani áldozatbemutatásra, mert lényeges különbség van a két nyelvi produktum között, bár a kapcsolat…
Egy tigriskölyök vetődött be egyszer egy községbe. Gyengécske volt még, egy pár napos ha lehetett csak. Arra járt épp egy nőstény kutya, meglátta és megsajnálta a csendes nyöszörgését. – Ó, szegény kis árvácska, elhagyatott tigrisgyerek; vajjon hol maradhatott el az anyjától? – szól a néne szánakozva. Sír-rí a kis tigriskölyök, egyébhez se értett még. – Magamhoz veszem én szegénykét, –…
Egy öreg ember élt valamikor valahol. Egyebe sem volt, mint egy kutyája, de azt nagyon szerette ám. Megszólal egy nap a kutya és azt csaholja a gazdájának: – Gazdám, vedd elő az ásódat és áss itt ezen a helyen. Előveszi az öreg az ásóját és ahogy ásogat egy keveset, hát csupa arany meg egyéb sok drágaság villan elő a földből.…
Torkos volt az egyszeri ember és felejtős az esze. Éhkoppja támad egy nap és azt gondolja magában, hogy benéz az anyósához; ha egyébért nem, hát valami harapnivalóért. Azon sebtibe be is állít hozzá, leguggol az ülőkére és úgy várja a jó falatkákat. Hozzák a sok édességet, a nyalánkolni valókat, hogy se szeri, se száma. – Jaj de finom falatocska ez…
Forró nyár van, zümmög a légy, zöngicsélnek bogárfélék. Adta legye, be kelletlen, szinte már-már tűrhetetlen. Ha előtted az ételed, falánk legyek rajt teremnek; italodat megkóstolják, pihenődet megzavarják. Sok mihaszna, semmi haszna. Ezerszeres a szerencse, hogy itt a kis Legyezőcske. Csontja bambusz, húsa hártya s nyáridőben, rekkenőben hűs szellőt hajt az arcodra. Hideg télen tüzet éleszt, sok más hasznát ne is…
