Ön most itt van:

Varga András: Haikuk a japán költészet mintájára (5)

Memento Kezdet és a vég Nagyvárosban jeltelen Felhőtlen az ég. Madárcsapatok Vándorolnak szerteszét, Sodródnak tova. Titkot tud a csend: Repülőgép közeleg Óceán felett. Gomba éj alatt Leple alatt meglapul Lelkiismeret! Kioldotta már Acél teste ránk zuhan Bombakék az ég. Vért okád a föld Forró láva köveken Síró szél bolyong. Gomba héj alatt Alusznak az emberek Örök éjszakát.

Olvass tovább!

Ibolyácska és a Puszpáng

Hosszúfejű, nagykucsmájú, ki az a bő putinájú? Senki más mint a kórócska, ökörfarkú virágocska. Már javában tavaszodik és a réten, mezőségen, a sok kóró bolyhosodik. Emelgetik a fejüket, szellőztetik süvegüket s szóra szájuk így nyílik meg: – Meleg szellő fujdogál már, egy-kettőre itt lesz a nyár; nincs itt többé maradásunk, hajlék után kell hogy lássunk. Lent a réten Ibolyácska, feltekint…

Olvass tovább!

Kacskaringós folyondárka

Kúszók között zsong a zsivaj, a réteken nagy a ricsaj. Heverész a dinnye-féle, henyél az ugorka-féle; tök indája nyujtózkodik, szomszédjába kapaszkodik. Uraskodnék az úri-tök, settenkednék a lopó-tök; dinnyécskének az indája, csavarkodik ugorkára. Őszi napnak sárgás fénye, sugarának rezzenése, aranyesőt permeteztet kertek, szántók pere­mére. Egymagában a folyóka, vékony szárú folyondárka, ül a réten hajladozvást, kúszócskákkal kacérkodvást. – Gyenge vagyok, kis száracskám,…

Olvass tovább!

Holló úszik, liba kúszik

Hárman voltak egy háztetőn, egy család a három holló. Ha volt mit, hát lakmároztak, hernyó­félét cuppogtattak. Fiókmadár a fészekben, csőröcskéjét tátogatja és a legjobb falatkákat szüleinek nyujtogatja. Igy szokás ez hollóéknál, sötétgúnyás madáréknál. – Lent a kertben három nagy lúd, úszott a kert mély tavában és javában szapulgatják hollóékat a háztetőn. – Gá… gá… nézd el, hogy zabálnak, tücsköt-prücsköt vagy…

Olvass tovább!

Varga András: Haikuk a japán költészet mintájára (4)

Szerelmesem Bükköst járok én fennsíkon a szélvonat érted zakatol. Léptem hűs nyomán Száz bimbó éled puhán Vízmosás tövén. Künn a hegytetőn Hold havában télelőn éjnek éjjelén. Lelkem fennen ég Forró lázban úgy eped Éden rejtekén. Fohászom repül. Titkos vágyam hívogat egymásé leszünk. Megreccsen az ág Gyenge fűszál elhajol nászunk oly közel. Víg tivornya szól. hallatszik a völgybe’ lent Úri dáridó.…

Olvass tovább!

Víz tündére Sellő-lányka

Valamikor egy legénynek, eszébe jut szegénykének, hogy ő addig meg nem nyugszik, amíg meg nem házasodik. Az volt az ő tette-vette, hogy a horgát elővette s nekilát a horgászásnak, rákfogásnak, halászásnak. Tenger mellett volt tanyája, ütött-kopott házacskája. Történt egy nap a víz mellett, amint ül a horga mellett, horog vége meg-megrezdül, a kezéből majd kiperdül. – Tán csak nem egy…

Olvass tovább!

Félfülecske, féllábacska

Télidő volt, hetek óta egyre hullott a pihés hó. Erdők, hegyek, kunyhók, bokrok, hidak, kövek, utak, folyók, minden, minden hó alatt volt. Hegyen egy nyúl tanyácskája, kettő volt a fiacskája. Fehér színe az egyiknek, Fehérkének, tarkás színe a másiknak, Tarkácskának. Vastag a hó a hegyeken, színe vakít a földeken. Hol szerezzen nyúl apóka ennivalót, cse­me­téknek élnivalót. Fejebúbját megvakarja, fületövét megkaparja…

Olvass tovább!

Jamagata ajándéka

Nagy fösvény volt Jamagata. Minden széltől óvta zsebét, kuporgatta pénzecskéjét. Ujév napja volt éppen közeledőben és egy jó barátjára gondolt, hogy meg kellene valamivel ajándékoznia. Sok szívességért tartozott volt neki. Naphosszat törte a fejét, hogy milyen is legyen az az ajándékféle, hogy olcsó is legyen, meg mutatós is. Járta a vásárt, meg a sok boltot, majd hogy ki nem nézte…

Olvass tovább!