Ön most itt van:

Atsushi, a magányos szamuráj Ötödik fejezet

Atsushi némán állt Mizuki kertjében. A cseresznyefák lassan összes virágjukat elszórták. A virágszirmok szőnyegként terítették be a talajt.

Egy rövidre nyírt hajú fiú lépett oda mellé. Oldalán Isao daimo, Atsushi régi gazdájának kardja lógott.

Atsushi mélyen meghajolt a nála huszonöt évvel fiatalabb fiú előtt.

–Üdvözöllek, Haruto!

A fiú is meghajolt felé, de ez inkább csak biccentésnek tűnt, mint meghajlásnak.

–Legszívesebben keresztüldöfnélek, mint egy kutyát! Atsushi! Mióta megölted apámat, csak halál és szenvedés jár a nyomodban!

–Apád halála rituális öngyilkosság volt. Én csak segítettem neki! Te magad is tudod, hogy nagy megtiszteltetés, ha egy szeppukuhoz segédnek kérnek fel!

–Nem kellett volna meghalnia! Le tudtátok volna győzni Kane daimo-t!

–Apád kérte, hogy így legyen!

–Már meghalt! Azt hazudsz, amit csak akarsz! Nem tudom, már kinek higyjek!

A bokrok közül a sinto pap lépett elő. Atsushi figyelte, hagy e lábnyomot maga után. Riadtan vette észre, hogy nem. Haruto kardot rántott, de Atsushi gyorsan leállította és a paphoz fordult.

–Minek a szelleme vagy?

A pap úgy tett, mintha nem hallotta volna a kérdést. Harutohoz fordult.

–A népnek új vezetőre van szüksége! Te fogod megszabadítani a népet Kane daimo megmaradt szamurájainak haragos seregétől!

Atsushi felkapta a fejét.

–Nem pusztult el mind a cunamiban?

–Nem! Most a szárazföld felől érkeznek!

Haruto értetlenkedve nézett a papra.

–Mióta apám meghalt, a mi nemzetségünk lett a legkisebb Japánban! Nem hiszem, hogy a többi földesúr örülne, ha eléjük állnék, hogy mostantól én vagyok a vezetőtök!

A pap ellentmondást nem tűrően adta az utasításokat Harutonak.

–Indulj el Edo városába! Atsushi! Te kísérd el! Útközben találkozni fogsz két férfival! Mindkettő adni fog neked egy tál rizst! Fogadd el tőlük! Utadat folytatva találkozni fogsz egy csapat emberrel, akik zenélnek és a kámik dicsőségét hirdetik! Az egyiknél biva lesz, a másiknál egy sakuhacsi, a harmadiknál egy szansin, melyet a burmai piton kígyó bőréből készítettek! Edo-ba érve várj hét napig! Utána én is ott leszek és mondom, mit kell tenned!

Biva

Sakuhacsi

Szansin

A pap, amilyen hirtelen érkezett, olyan gyorsan elbújt a bokrok mögött.

–Ki volt ez?–kérdezte Haruto.

–Egy szellem, aki nélkül mind ott vesztünk volna a tengerparton, ha nem figyelmeztet bennünket a cunami közeledésére!

Haruto visszadugta apja szamurájkardját annak hüvelyébe.

–Nem értem, mi történik, de valami azt súgja, hallgatnom kell rá! Induljunk, Atsushi!

Ajánlott bejegyzések

%d blogger ezt szereti: