Ön most itt van:

Atsushi a magányos szamuráj Nyolcadik fejezet

Haruto és Atsushi a tengerparton álltak és a naplementét nézték.

–Tudtad, hogy Japánban kel fel minden reggel először a Nap Ázsiában?–kérdezte Haruto.

–Nem. De nem is érdekel. Az én dolgom az, hogy őrizzem a békét az országban.

–Úgy, hogy embereket ölsz?

–Ha ez az ára…Gyakoroljunk inkább!

Haruto és Atsushi elővették a bokuto-jukat és harcolni kezdtek egymással. A bokuto egy fakard, amellyel a harcművészetet gyakorolták Japánban. Először csak gyakorlásra használták, hogy ne sebesítsék meg egymást az azonos oldalon álló gyakorló felek. Később már olyan fakardokat használtak, amelyekkel lehetett sebesüléseket okozni. Meg voltak élezve, vagy úgy voltak kialakítva, hogy erős, tompa ütést lehessen mérni az ellenfélre. A nyugati kultúrákban bokken a neve ennek a kardnak. Előfordult sokszor, hogy ügyesebb szamurájok csatába is ilyennel indultak és alulmaradt velük szemben az, aki hagyományos acélkardot használt.

A párviadal hevében Haruto és Atsushi észre se vették, hogy közel kerültek a parthoz. Egy hirtelen jött kicsapódó hullám előretört a partra és leterítette őket.

Haruto és Atshushi ruhája teljesen vizes lett. Haruto felült.

–Nem olyanok a reflexeink, mint harminc évvel ezelőtt, amikor egységessé tettük az országot!

Atsushi a Napot kémlelte az égen.

–Szóval itt kel fel először!

Haruto nem válaszolt. A tengert nézte. A tengert, amelynek háborgó hullámaiból egy régen látott alak sétált ki. Atsushi-val és Haruto-val ellentétben, ő nem öregedett az utóbbi harminc évben egy percet sem. Kopasz fején egy kereszt alakú forradás lüktetett.

A sinto pap egyenesen Haruto-hoz lépett.

–Veszélyben az országod egysége! Északon, Szapporo-ban lázadást szítanak ellened és odarendelik azoknak a szamurájoknak a híveit, akiket évekkel ezelőtt legyőztél és a saját uralmad alá hajtottál! Menj Szapporo-ba a seregeddel és várd meg, amíg én is odaérek! Tudom, hogy buzog benned a harci kedv, de ne támadd meg őket addig, amíg én ott nem leszek!

–Mennyi idő alatt érsz oda?–kérdezte Haruto, miközben oldalra nézett a még mindig ziháló Atsushi-ra.

Mire visszafordult, a sinto pap már nem volt sehol.

–Hallottad, Atsushi? Újra harcolhatunk! Irány Szapporo!

Atsushi visszanézett Haruto-ra.

–Miről beszélsz?

–Amit a sinto pap mondott?

–Milyen sinto pap?

Haruto döbbenten nézett Atsushi-ra. Atsushi-nak annyira megrendült a hite, hogy már nem látja a kámikat, a vallásuk szent szellemeit?

Haruto feltápászkodott és elindult, hogy összegyűjtse a seregét. Atsushi csendben követte és egy szót sem értett abból, mi történik.

Ajánlott bejegyzések

%d blogger ezt szereti: