Ön most itt van:

Átkozott mosónő (1. rész)

Futakuchi-onna– Anyám, kérek enni! Éhes vagyok! – állt a hat esztendős kisfiú édesanyja elé a konyhában, ártatlan tekintettel.

– Nem lehet, gyermekem! – felelte az asszony szigorúan. – Ha ma megesszük az ételt, nem marad holnapra.

– Akkor vegyél!

– Hogyisne! A verejtékkel összekuporgatott pénzből? Mit képzelsz te magadról? Tudod, hogy mennyit gürcölök azért a pénzért? Tíz, tizenkét órát dolgozok az uraságnál! Vakarom a koszt az edényeiről! Mosom a szennyesét az egész családnak! Tízen laknak abban a hatalmas házban! Kétnaponta takarítanom is kell! Aztán hazaérek, és itthon folytatom! Hajnaltól estig görnyedek! Súrolókefével sikálom a padlót! Fáj a hátam, és a derekam!

– Akkor maradj itthon, és pihenj! – simogatta meg édesanyja karját gyengéden, telve a gyermeki szeretet ártatlanságával.

– Új ruhákat kell vennem, hogy a nénéd látogatásakor csinos legyek! Nem fogadhatom rongyokban!

– De én már nagyon éhes vagyok! Fáj a hasam! A kamrában van étel!

– Értsd meg, hogy nem lehet! Ma már ettél, két alkalommal! Ha jól viselkedsz, vacsorára kapsz még egyszer! Menj szépen a szobádba, írd meg a leckédet!

– Anyám! Kérlek! – ölelte át kedvesen, és egyszerre sírástól csuklott el a hangja.

– Nem! Eredj a szobádba! …

… – Mit csinálsz te a kamrában? – rivallt az asszony a székről nyújtózkodó kisfiúra, úgy, hogy ijedtében a kisfiú majdnem leesett az emelvényről. – Mit borítottál a padlóra! Az előbb takarítottam! Állandóan utánad kell dolgoznom! Szétszórsz, kiöntesz mindent! Nem tiszteled a munkámat! Azonnal szállj le arról a székről!

– Éhes vagyok, anyám! Nem tudom megírni a leckémet, mert nem érzem jól magam!

– Nem vagyok kíváncsi a kifogásaidra! És, mert engedetlen voltál, vacsora nélkül fogsz aludni! Utoljára mondom, szállj le arról a székről!

– De éhes vagyok! – felelte fájdalmasan, és ismét kétségbeesett sírásba kezdett.

Az asszony mérgében indulatosan elindult a kamra túlsó végébe, hogy szófogadatlan fiát levegye a székről, és haraggal teli lendületével elfeledkezett a padlóra kiömlött olajfoltról. Ahogy rálépett, azzal a mozdulattal megcsúszott, és kirúgta maga alól a lábát. Tarkójával vágódott neki a mögötte lévő polc élének, és vérző fejjel, sikogatva zuhant a padlóra, betemetve magát a levert lisztes, gabonás zsákokkal, üres, és megtöltött kerámiaedényekkel…

(folytatása következik)

Ajánlott bejegyzések

%d blogger ezt szereti: