Arany Sas Díj pályamű (2013) – Horváth Tivadar: Megalázottnak lenni

Csopaki Imre vagyok, nyugalmazott pszichológus. Egy kis betegem történetét fogom elmesélni. Somogyi Endre történetét. Endre normális gyerek volt, szerető szülőkkel, biztonságos anyagi háttérrel. Már általános iskolában megkezdődtek a problémák. A fiúk gyakran bántották, piszkálták a lányokat. Endre nem szerette, ha bántják és piszkálják a lányokat. Rendszerint verekedés lett a dolog vége. Rendszerint Endrét verték meg. Endre nem szeretett focizni sem, sokat olvasott és sakk szakkörre járt. A fiú társai valahogy nagyon nem szerették őt. Kerülte az erőfitoktatást, az értelmetlen kötekedést, egymás nyúzását. Szívesebben beszélgetett lányokkal olvasmányélményekről, mesékről, filmekről, bármiről. Nem babázott, nem tette kersztbe a lábait ülés közben, nem volt feminim alkat, nem volt vele nemi identitásbéli probléma. Nem szkanderozott, nem játszott gladiátorost, nem játszott lövöldözős játékokkal, nem beszélt csúnyán. A fiúk az osztályban kezdtek rászállni, szinte nap mint nap megverték, elvették pénzét, uzsonnáját, és állandóan fenyegették, hogy ne merjen szólni. Kihúzták alóla a széket, kirándulásokon összekenték fogkrémmel, és ez volt a jobbik eset. Az egyik jó gyerek úgy megdobta egy alkalommal sakkfigurával, hogy össze kellett varrni a homlokát. Endre pedig próbált alkalmazkodni. Beállt focizni a fiúk közé, de ennek se lett jó vége. Úgy felrúgták az aszfaltos pályán, hogy eltörött az orrcsontja és megrepedt az arckoponyája. A lányok mindig mellette álltak, szerették őt, a kedvencük volt a kis Endre. Ez sem tetszett a többi srácnak. Nagyon elfajult a dolog. A pedagógusok is észrevették a problémát, büntették is rendesen a rossz gyerekeket, de ez még nagyobb olaj volt a tűzre. Egy alkalommal pillanatragasztóval odaragasztották a székéhez. Amikor belépett az ajtón, egy vödör hidegvíz ömlött a fejére. A szendvicseiben lévő felvágottat kicserélték romlott felvágottra. Szalmonellát kapott és kórházba került. Otthon semmi nem látszott az iskolában elszenvedett sérülésekből. A tanárok megtették, amit tudtak, legalábbis így gondolták. Amúgy sem akartak a jól működő intézményre rossz fényt vetni. Így intézték el a dolgot. Nem tulajdonítottak különösebben nagy jelentőséget neki. A szakközépiskolában ugyanígy folytatódott minden. Érettségi előtt nem sokkal az egyik fiatalember beleverte a már nem annyira kicsi Endre fejét a folyosó falába. Endre felkelt, és úgy megütötte a szerencsétlen gyereket, hogy azonnal, a helyszínen meghalt. Ki akarták rúgni Somogyi Endrét. Az ügy elhúzódott. Még le tudott érettségizni. De útja nem főiskolára vagy egyetemre, hanem fiatalkorúak börtönébe vezetett.  Igazságtalan dolog az igazságtevés. Mára többszörösen büntetett előéletű, alkoholista, kényszerelvonóra járó, feleség- és gyermekverő, de még két lábon járó emberi roncs.


Ajánlott bejegyzések