Arany Sas Díj pályamű (2013) – Horváth Tivadar: Elmondhatatlan

2013. november 10. vasárnap
Írta:

Károlyi nem tudta, hogy mondja el a történteket unakaöccének és unokahúgának. Elvira tizenkettő, Ákos tíz éves volt. Szüleik rossz időben, hajnalban indultak el, rendkívül csúszós volt az út. Egy viszonylag gyorsan közlekedő kamion előzött egy másik teherkocsit, András és Flóra pedig frontálisan ütközött vele. Rendkívül gyorsan történt minden. Semmit nem lehetett tenni az ütközés elkerülése érdekében. Károlyi Árpádnak kellett azonosítania a halottakat.

Iskolából hazajövet a gyerekek nem érzékeltek semmit a tragédiából. Úgy tudták, szüleik nemsokára hazaérnek a konferenciáról. Pedagógusok voltak. Árpád borsólevest készített a gyerekeknek, és sütött palacsintát is. Elvira a túrósat, Ákos a kakaósat szerette inkább. Árpád feltűnően engedékeny volt. Engedte őket hancúrozni, tévét nézni, játszani. Most majdnem mindent lehetett. Károlyi nem tudta, hogy mondja el a gyerekeknek az igazságot. A gyerekeknek kezdett feltűnni, hogy nincsen valami rendjén, és kérdezősködni kezdtek. Hol van anya és apa, miért nem jönnek már?

– Anya és apa nem jönnek többé haza.

– Ezt hogy érted? – kérdezte Elvira?

– Anya és apa nem jönnek többé haza.

– Mi történt? Miért nem jönnek haza? – érdeklődött megszeppenve Ákos is.

A konferenciáról hazajövet apa felhővé, anya hópehellyé változott.

Ezentúl veletek fogok élni.

A gyerekek sírva bújtak Károlyi Árpádhoz.


Bannerek










Hírlevél

Betöltés...Betöltés...