Ön most itt van:

Aokigahara – Japán misztikus öngyilkosok erdeje

kep

Aokigahara.  A fák tengere.  A Fudzsi Hegy tövében terül el az 35 km²-es erdő, ami számos turistalátványossággal rendelkezik, mint például sziklás, jeges barlangokkal. De mégsem ezek a gyönyörűségek tették legendássá, hanem a rossz híre. Ugyanis Aokigahara másik, sötétebb neve az, hogy „az öngyilkosok erdeje”.

A varázslatos, túlvilágszerű zöld világ. Sűrű növényzet, baljós csend. A misztikus erdő annyira magával ragadta az emberek fantáziáját – sajnos a tényekre alapozva – hogy még Hollywoodot is megihlették és tavaly került a mozikba a The Forest c. horror filmet, ami itt a híres Aokigahara, az öngyilkosok erdejében játszódik.

2

Démonok és ártó szellemek otthona

De mik is azok a bizonyos tények? Hogy Aokigahara rászolgált az öngyilkosok erdeje címre. Már eleve a japán mitológiában úgy tűnik fel, mint a démonok, illetve ártó szellemek lakhelye, akik ide csalják az embereket – vagy ha már ott vannak – ráveszik őket, hogy oltsák ki az életüket. Így évről évre több ember lelke ragadhat ott, akikből ugyancsak ártó szellemek lesznek és csatlakozva a démonkompániához, ők is a halálba csábítják majd az embereket.

Kétségkívül ez az egyik legkedveltebb hely az öngyilkosok körében. A San Franciscó-i Golden Gate híd után a második legnépszerűbb hely azok számára, akik az erdőben szeretnék befejezni földi pályafutásukat.

3

„Gondolj a gyerekeidre és a családodra.”

Nem könnyű friss adatokat találni, mivel 2003 óta a kormány felhagyott a halálozási ráta nyilvános megosztásával, hogy így próbálja meg visszafogni azt a nyilvánvaló asszociációt, hogy aki a túlvilágra vágyik, az menjen Aokigaharába. Ennek ellenére mégis lehetett adatokat találni a következő évekből. 2003-ban 100 és 2004-ben 108 halott, míg 2010-ben 247 öngyilkossági kísérlet közül 54 volt sikeres. Ezek előtt 2002-ben még csak 78 eset volt, amely nem mellesleg megdöntötte a 1998-as rekordot, ami „csak” 73 halálesetet jelentett.

A legnépszerűbb halálforma az akasztás, a második mérgezés, a harmadik pedig drogtúladagolás.

1970-től kezdve tartanak éves holttest-keresést, amit kisebb rendőrcsapatok, helyi önkéntesek és újságírók végeznek el. Az önkéntesek nem hivatalos útvonalakat jelöltek ki ragasztószalaggal az erdőben, ami mentén végig haladnak minden évben a testbegyűjtő körútjukon. Mivel a műanyag szalag sosincs eltávolítva, így a turisták számára útmutatóként szolgál.

Hozzá kell tenni, hogy az erdőben az alább is látható, több japán és angol nyelvű táblát is elhelyeztek, ami arra ösztökéli az embereket, hogy gondolják meg magukat, inkább kérjenek segítséget és ne dobják el az életüket. „Gondolj a gyerekeidre és a családodra.”, „Az életed csodás ajándék a szüleidtől.” – többek között ezek állnak a táblákon.

1

Továbbá biztonsági kamerát helyeztek el az erdő közelében és a biztonsági őrök számát is megnövelték. Emellett terapeuták és rendőrök is segítik az odaérkező „gyanús” illetve elbátortalanodott embereket. Ugyanis a valódi turistákon kívül sok látogató sátorral érkezik, akik még nem döntötték el tutira, hogy öngyilkosok lesznek-e. Vannak, akik napokig is maradnak, ilyenkor esélyt adnak a terapeutáknak, hogy lebeszéljék őket.

Rituális öngyilkosságok színtere

Tévedés ne essék, ez nem egy modern szokás. Az első dokumentált öngyilkosság Aokigaharában nagyjából 1340 körül történt. Egy bizonyos Shohkai névre hallgató szerzetes Aokigahara egyik barlangjában rituális böjtbe fogott, ami természetesen a halálával ért véget.  Ez egy olyan „áldozat” volt, amivel azt kívánta elérni, hogy ne keljen újra leszületnie.

Az egyik legismertebb ilyen rituális öngyilkossági az Edo-korból származik és Jikigyou Miroku nevéhez fűződik, aki egy Fujit magasztaló buddhista szekta vezetője volt. Új szintre emelte tanításaiban a hegy spirituális és kulturális jelentőségét. Éppen ezért úgy képzelte, hogy majd ott fejezi be munkásságát, a buddhizmus Tiszta Földjének meglelésének céljából. De a Fujinomiyai Sange-szentély nem támogatta az ötletét, és szerintük a halál, avagy öngyilkosság bemocskolná a Fuji hegy tisztaságát. Márpedig ne felejtsük el, hogy a Fujiról, a szent hegyről beszélünk, ahol az istenek paradicsoma és a Legfőbb isten megtalálható. Ezért Miroku kissé csalódottan, de Aokigahara közeli barlangban végezte be sajátos rituáléját. 1733-ban fogott neki Miroku a 31 napos böjtöléses meditációnak, amelynek végére természetesen teljesült a kívánsága.

4

Később a  Sengokujidai (1467-1603) idején a folyamatos háborúk következményeként éhezés sújtotta az országot. Állítólag akkoriban ide hordták azokat a fiatalokat és öreget, akiket képtelenek voltak ellátni. A 19. században tovább folytatatták ezt a szokást, pontosabban az ubasetayama gyakorlatát, ami szó szerint nagyjából annyit tesz: megöregedett nő hegyekbe hajítása. Ennek keretei között a család idős, beteg, magatehetetlen tagját szépen kikísérték a hegyek közé, hogy azután otthagyják, hogy szomjan vagy éhen haljon.

Manapság pedig, ami oda hajthatja az embereket az a gazdasági válság okozta anyagi problémák, vagy öngyilkosságuk útján a család részére biztosított életjáradékukkal szeretnék támogatni családjukat, vagy rendezni a hitelezőiket. De emellett lehetséges a vélt vagy valós bűneikért való bűnbánás és ezért választják az ún. inseki-jisatsu  azaz a “felelősségvállalásból elkövetett öngyilkosság” gyakorlatát.

Véleményem szerint meghalni nem érdemes odautazni, de gyönyörködni az erdő misztikumában és magunkba szívni a Fuji szentségét – esetleg összetalálkozni egy istennel – azért mindenképpen megéri!

Ajánlott bejegyzések

%d blogger ezt szereti: