Ön most itt van:

Ángyán József professzor úr értékelése és tanácsai a magyar-japán mezőgazdasági kapcsolatokról, annak lehetőségeiről

Ángyán József kép

Ángyán József magyar agrármérnök, mezőgazdasági kutató-szakmérnök, egyetemi tanár, intézetigazgató, az MTA doktora, független országgyűlési képviselő, 2010. június – 2012. január között a II. Orbán kormány Vidékfejlesztési Minisztériumának parlamenti ügyekért felelős államtitkára. A 2010-es Nemzeti Vidékstratégia terv megalkotója, Zalaegerszegen a magyar mezőgazdaság jelenlegi helyzetéről tartott előadást.

A professzor úrtól kérdezni is lehetett. A feltett kérdés a következő volt: Magyarország jelenleg keleti nyitás politikát folytat. Milyen folyamatban lévő mezőgazdasági kapcsolatok léteznek a Távol-Kelet, ezen belül kiemelve Japán illetve Magyarország között, mind nagyüzemi, mind lehetséges kistermelői tevékenység formájában és milyen további lehetőségeket lát?

„A dolog lényege, mint már említettem egy nemzet szempontjából az lenne, hogy belülről kifelé oldjuk meg a dolgokat. Persze, hogy szükségesek az export-kapcsolatok. Különösen a Kárpát-medencében, mert kiválóak az adottságaink. Tehát mi messze többet tudunk termelni, talajaink, klímánk olyan, hogy minőségi, színes élelmiszer kínálatot tudunk mi itt előállítani, nagy mennyiségben, többet, mint amire nekünk magunknak szükségünk van. Szükség van ezeknek a piacoknak a bővítésére. Nem tömegáru kellene. Tehát most Japán merült fel egész konkrétan, ahol ez az erőforrás, a föld, nagyon szűkösen áll rendelkezésre. Ez önmagában mutatja azt a lehetőséget, hogy ha export irányba orientálódunk, vagy keressük az exportpiacokat, akkor ilyen helyeket kell keresnünk, ahol egyébként ők maguk keveset tudnak előállítani jó minőségű terméket. És mekkora a fizetőképes kereslet! Én például a mangalicát mondom, ami betört már erre a keleti piacra, de több ilyen élelmiszer vertikumot lehetne mondani, amelynek nagy perspektívája van. Egy dologtól tartok én. Ma a nagyüzemi termelésben előállított tömegárut akarják előállítani és ezeknek keresnek piacot.”

Ángyán József professzor úr kifejtette továbbá, hogy a jelenlegi helyzetben egyes országos lefedettséggel rendelkező, hazai cégcsoportok szinte kizárólag tömegárut akarnak eladni külföldre és nem csak az előállított termék-feleslegből. Az ilyen jellegű tevékenységet és annak kibontakozó állami támogatottságát kritikával fogadja.

„Az export tehát akkor értelmes, ha a fölöslegeinket adjuk el először, és az vezérli a saját gazdaságpolitikánkat, ha a saját élelmiszer ellátásunkat – mintegy nemzetbiztonsági kérdésként kezelve – helyezzük előtérbe. Tehát a saját biztonságunk, ellátásunk először, és csak utána a többlet – amely mindig keletkezik Magyarországon – levezetése. Ennek megfelelően minőségi, feldolgozott, értelmes termékkör-kínálatot kell biztosítani, olyan piacra, ahol egyébként a korlátozott erőforrások miatt hajlandóak megfizetni ennek a tisztességes árát, Japán azt hiszem ilyen. Tehát Japán felé lehetne érdeklődni.”

Ajánlott bejegyzések

%d blogger ezt szereti: