You are here

Államcsíny kísérlet

kongo

1936. február végén a japán bel- és külpolitikai-, valamint a gazdasági helyzetből adódó feszültségek ismét robbanáshoz vezettek. A japán gazdaság dinamikusan fejlődött, azonban ennek akadályát képezték a Japánnal szemben álló országok importkorlátozásai, amelyek súlyosan érintették Japán kivitelét.
A Kínától elfoglalt területek pacifikálása hatalmas összegeket igényelt, miközben Japán egyre inkább elszigetelődött a világháborúban győztes, és akkor még vele szövetséges nagyhatalmakkal szemben. A Mandzsúriában állomásozó Kvantung-hadsereg évek óta háborús feszültségben tevékenykedett, és elégedetlen volt a japán kormány külpolitikájával. A hadsereg fiatalabb tisztjei arra törekedtek, hogy vagy a Szovjetunió, vagy Mongólia és Kína ellen döntő háborút indítsanak. Mindezek következményeként a Kvantung-hadsereg fiatal tisztjei február 26-án Tokióban államcsíny kísérletet hajtottak végre, amely az 1932-es államcsínyhez hasonló következményekkel járt. A puccs szervezői abban bíztak, hogy sikerül a hadsereget maguk mellé állítani, azonban a hadsereg megosztott volt, s a tapasztaltabb és józanabb tisztek nem támogatták a fiatal radikálisokat.
Az államcsíny kísérletben részt vevő tisztek a kormány politikája miatti haragjuk jeleként megöltek két minisztert és körbevették a császári palotát. Utóbbi tettüket azzal magyarázták, hogy a császári hatalmat kívánják megerősíteni, valójában viszont a kiegyensúlyozott külpolitika hívének számító Hirohito tennó hatalmának korlátozását akarták elérni. Hirohito azonban gyorsan és erélyesen cselekedett, s a hozzá hű csapatok fölszámolták az államcsíny kísérletet. Bár az állam irányítása nem került a hadsereg radikális tisztjeinek kezébe, befolyásuk mégis megerősödött a japán bel- és külpolitikában.
Az események nyomán lemondott az Okada Keiszuke vezette kormány, s az addigi külügyminiszter, Hirota Kóki vezetésével új kabinet alakult.( 1936. március 9- 1937. február 2.)
A tokiói eseményekről báró Villani Frigyes római magyar követ március 1-én küldött jelentést Kánya külügyminiszternek. Az olasz diplomácia úgy értékelte a tokiói eseményeket, hogy megerősödött Japánban a háborús párt, amely tulajdonképpen a radikális katonai erőket jelentette. Ezt alátámasztani látszott több japán tisztnek a római német nagykövetnek tett kijelentése is, amely szerint a Szovjetunióval már egy-két éve le kellett volna számolni. most azonban ennek mielőbb meg kell valósulnia. A japán hadsereg ugyanis nem akarja megvárni, hogy a Vörös Hadsereg fejlesztésére megszavazott 42 milliárd rubelt a szovjet kormány föl is használja.
Villani megjegyezte, hogy Rómában szívesen vennének egy szovjet-japán háborút, mivel az elterelné a figyelmet Etiópiáról és Olaszország más afrikai hódításairól. Az olaszok kedvező fejleménynek tekintették, hogy hírek szerint Anglia a Földközi-tengerről néhány flottaegységét a japán-kínai vizekre vezényelte. /1/
A tokiói katonai puccs moszkvai visszhangjáról Jungerth küldött jelentést március 6-án.  A szovjet politikusok nagy nyugtalansággal fogadták a Japánból érkező híreket, mivel tisztában voltak azzal, hogy ha nem fordul meg az események menete és Japánban nem következik be gazdasági összeomlás, nem kerülhető el a japán-szovjet háború.
Jungerth szerint a szovjet kormány arra törekedett, hogy az összecsapás időpontját minél inkább kitolja a megfelelő fölkészülés érdekében. Miután megérkeztek Tokióból puccskísérlet leveréséről, valamint Araki Szadao tábornoknak és a Kvantung-hadsereg parancsnokának tartalékállományba helyezéséről szóló információk, némileg megnyugodtak a szovjet politikusok. A távol-keleti feszültség ugyan nem enyhült, a szovjetek szerint azonban a háború kirobbanásának közvetlen veszélye elmúlt./2/
A Szovjetunió- pontosabban Sztálin –világpolitikai eseményekkel kapcsolatos véleményét tükrözi a szovjet diktátor március 1-én a „Scripps Howard Newspapers” amerikai újságkiadó konszern elnökének, Roy Howardnak adott nyilatkozata.

Roy W. Howard
Roy W. Howard

Howardnak a távol-keleti helyzettel kapcsolatos kérdésére Sztálin azt válaszolta, hogy amennyiben Japán támadást intézne Kína ellen, a Szovjetunió beavatkozna Mongólia oldalán, amelyet a moszkvai japán nagykövettel is közöltek.
Howard azt is megkérdezte, hogy miként tudná Németország megtámadni a Szovjetuniót, ha két ország között ott van Lengyelország, amely nem kíván idegen csapatokat átengedni a területén?
Sztálin erre kijelentette, hogy ugyanúgy, ahogy 1914-ben, vagy „hitelbe”, ahogy az 1918-as lettországi események mutatták.
Meglehetősen talányos választ adott Sztálin Howardnak arra a kérdésére, hogy valóban elkerülhetetlen-e a háború?
Sztálin szerint a háború ma hadüzenet nélkül kezdődik, ezért kirobbanásának pontos időpontja bizonytalan.
Howard nem habozott kínos kérdést sem föltenni. Ezt mutatja, hogy érdeklődött, vajon a kapitalista országok nem félnek-e attól, hogy a Szovjetunió rájuk akarja kényszeríteni saját rendszerét?
Sztálin, aki nyilván hozzászokott már a hazugságokhoz, kijelentette, hogy ilyen veszély nincs, a Szovjetuniónak nem voltak világforradalmi tervei, a forradalom exportja pedig szamárság.
Egy újabb kérdésre, amely a szovjet-amerikai kapcsolatokra vonatkozott, Sztálin azt válaszolta, a Szovjetunió kötelezte magát, hogy nem szól bele az USA belügyeibe. A kérdés voltaképpen a kommunista propagandára vonatkozott, amelyet a Szovjetunió az USA-ban valóban nem terjesztett, a többi ország viszont nem volt ilyen szerencsés.
A szovjet-amerikai gazdasági kapcsolatokra vonatkozó a Sztálin azt válaszolta, hogy azokat a kölcsönösség jellemzi.  Ez vajon azt jelentette, hogy a szovjetek ugyanúgy támogatták pénzügyileg az amerikaiak repülőtér építését, mint ahogy azok Blücher távol-keleti hadseregét?
Az utolsó kérdés a szovjet belpolitikára vonatkozott. A szovjet alkotmány tervezett megváltoztatása azt a célt szolgálta, hogy bevezessék a közvetlen, általános és titkos választójogot, Howard azonban fölvetette, hogy ezt erősen gátolja, hogy a Szovjetunióban csak egy pártra lehet szavazni. /3/
Folytatjuk…

1. Magyar Országos Levéltár, Külügyminisztérium Politikai Iratai, K 63 Róma, 1936. március 1.
2. MOL, KÜM POL, K 63 Moszkva, 1936. március 6.
3. MOL, KÜM POL, K 63 Moszkva, 1936. március 7.


Ajánlott bejegyzések

%d blogger ezt szereti: