Ön most itt van:

Abe-Putyin találkozó: Orosz kézen maradnak az Északi-szigetek

abe potyin2

A Szocsiban lezajlott Abe-Putyin találkozó „természetesen” nem hozott áttörést a japán Északi-szigetek tulajdonjogi vitájában. A találkozó többi napirendi pontja csak jelképes volt.

 Abe Shinzó japán miniszterelnök külpolitikája példaértékű. A „tabudöntögető” kormányfő sorra előveszi azokat a kellemetlen, mi több, kínos témákat, amelyek puszta érintésétől is berzenkedtek elődei. Például Japán önvédelme érdekében az alkotmány megváltoztatása, a Szenkaku szigetek Japánhoz tartozásának kinyilvánítása Kína ellenében, illetve a II. világháború óta Dél-Koreával húzódó vita lezárása bocsánatkéréssel és kártérítéssel.

Abe kormányfő, az ország függetlenségét és hathatós katonai védelmét célzó külpolitikája egyre sikeresebb. Sajnálatos, hogy a japán lakosságot a távlati és nemzetközi célok helyett inkább csak a rövidtávú, saját sorsát közvetlenül érintő ügyek foglalkoztatják. Csupán az Északi-szigetek (japánul Hoppó-ryódó) sorsának alakulást kíséri folyamatos figyelem; „Visszatérnek-e az ősi japán földek?” Ezen szigeteket a Szovjetunió a két ország közötti megnemtámadási szerződés megszegésével (és szövetségesei beleegyezésével) hódította el a II. világháború végén. Mégpedig Japán kapitulálása után, szinte egyetlen puskalövés nélkül.

A két ország az eltelt 70 évben nem kötött békét, mert annak feltételeként Japán a szigetek visszaszármaztatását szabja. Erre pedig sem a Szovjetunió, sem utódja, Oroszország nem hajlandó. Pedig a japánok már a visszavásárlás szándékát is megpengették –hiába! Ki tudja, hányadik japán-orosz csúcstalálkozó első napirendi pontja volt a vitatott szigetek ügye! Előrelépés nincs, két merev álláspont 70 éve ütközik. A japán lakosság Abe kormányfőtől elvárja, hogy a szigeteket japán tulajdonba visszavegye. Ebben pedig Oroszország semmiképpen nem hajlandó együttműködni, éspedig nem csak presztízs okból. Katonai stratégiai szempontból jelentős, hogy az elcsatolt szigetek egyike alig több, mint három kilométer távolságban áll a japán partoktól. A merev álláspont másik oka, hogy ha Oroszország a japán földeket visszaadja, akkor más, megcsonkított országok is követelhetik hasonlóképp orosz tulajdonba került területeiket.

Az elemzőket nem lepte meg, hogy Szocsiban, a tizenharmadik (!) Abe-Putyin találkozó után a japán kormányfő csak jelképes eredményről számolhatott be. Pontosabban, egy részletesen ki nem fejtett „új megközelítést” emlegetett. Vajon mi lehet az? A sikertelenség palástja, vagy valóban született a két kormányfő „ügyességi csörtéjén” egy újfajta megoldás?

Japán 14 milliárd US dollárt áldozott a Szibériából Nahothkáig, a Japánhoz legközelebb eső orosz városig létesített olajvezetékre. További 8 milliárdot pedig a kérdéses Északi-szigetek közelében álló Szahalinon az orosz gáz és olajkitermelésre. Ez utóbbi helyről szállítja tartályhajókon földgázkészletének egy részét, de szorgalmazza egy tenger alatti csőrendszer kiépítését is. Meglehet, valamelyik elhódított sziget a közös gázüzlet „érdekében” kerül vissza Japán tulajdonba, vagy hasonló, hosszúlejáratú bérleti státuszba, mint történt az Hong Kong-gal. Egy ilyen megoldásoknak nyilvánvalóan borsos ára lenne, amit Japán további befektetésekkel tudna megfizetni.

A mindkét ország számára hatalmas téthez képes szinte elhanyagolható volt a megbeszélés többi pontja és a megállapodások. A két államfő tizenharmadszor találkozott. Jelen esetben a japán miniszterelnök Obama elnök személyes kérése ellenére utazott Szocsiba. Abe és Putyin kölcsönösen meghívták egymást saját országukban. Az együttműködés erősítésére Japán megrendezi Oroszország évét, Oroszország pedig Japán évét.

Doma-Mikó István

Ajánlott bejegyzések

%d blogger ezt szereti: