Ön most itt van:

A víz alá süllyedt Yonaguni monuments

Yonaguni kép

 

1986- ban, egy japán könnyűbúvár, Kiharo Aratake találta meg a helyszínt a Yonaguni sziget partjainál. Ezt a területet később elnevezték Iszeki pontnak. 1990-től Dr. Kimura Maszaaki, az Okinawa-szigeti Ryukyu Egyetem geológiaprofesszora az Okinawa, a Yonaguni és Aguni szigetek mellett ősi, víz alatti építményeket vizsgált meg. Ezek nagyon régiek, nem tudják pontosan meghatározni, melyik, egykor volt kultúrához tartoznak. Minden kb. 30 méter mélyben található a víz alatt. Kimura professzor úr szerint, nem természetes képződményeket talált. Srí Sundaresht, az indiai Goa Oceanográfiai Intézetének munkatársa is mesterséges alkotásnak véli ezeket.

Kormeghatározás: Az építmények Kimura professzor úr becslése szerint 6 – 8 ezer évesek. A radiokarbonos vizsgálatok szerint a falaira tapadt korallok hatezer évesek. Több kutató más véleményen van. A tokiói egyetem geológiaprofesszora, Teruaku Ishi kormeghatározása szerint az épületeket minimum 8 ezer évvel Krisztus előtt emelték. Más geológusok viszont 12 ezer évet becsülnek. A korábbi szárazföldi eredetet bizonyítja, hogy a helyszín víz alatti barlangjaiban cseppköveket találtak, melyek víz alatt nem jöhettek létre.

Az építmények egymástól is különböznek. A fő helyszín, vagyis Yonaguni szigete mellett egy kisebb városnyi méretű épület együttesre leltek, ami óriási kőtömbökből lett kifaragva. A közel egy négyzetkilométeres területű objektum közepén egy kastélyszerű építmény romjai találhatók. A lépcsős piramishoz, vagyis zikkurathoz hasonlatos épületek sziklákból lettek ki- vagy lefaragva, illetve szabályosan kivájt kőtömbökből lettek felépítve. A lépcsők méretei szinte azonosak. Az épületelemek éleinek nagy része szabályosan egyenes. A területen több kisebb, szentélyhez hasonlatos romot is találtak. A kőtömbökön megmunkált felületeket, véseteket, karcolatokat, állatábrázolásokat, esetleg írásokat, furcsa jeleket lehet látni. Találtak több emberfej szobrot, domborművet is, melyek uralkodót ábrázolhatnak. Egy sziklába faragott út kerüli meg az egész létesítményt. Az Okinawa szigetek mellett egy nagyjából kerek, víz alá került kőépítményt találtak. Ott háromszázszor százötven méteres területről van szó. Aguni szigete mellett hosszú, szintén, víz alatti falakat találtak, melyeket hatalmas kőtömbökből építettek. A kőtömbök olyan módon lettek kifaragva, hogy azok saját súlyuknál összekapaszkodva földrengés-biztosak. Ilyen technikát többek között az egyiptomi, törökországi és dél amerikai, megalitikus építmények falainál is találtak már.  Graham Hancock elméleti kutató, Robert Schoch geológus, John Anthony West egyiptológus, Robert Bau elméleti kutató, valamint Tonu Otuchi szeizmológus professzor mind úgy gondolják, erózió és földrengés nem képes ilyen alakzatokat létrehozni. Természetes erózió által keletkezett törmeléket nem találtak a helyszíneken. Találtak viszont kőfejtésből származó, mesterségesen keletkezett zúzalékot. Érdekes, hogy idáig kisebb tárgyi leleteket, eszközöket sem találtak még. Megegyeznek abban, hogy az épületegyüttest az 1771-es, hatalmas szökőár illetve az azt kísérő földrengés süllyesztette el. Kimura professzor úr szerint viszont előbb, mintegy 3000 éve történt meg ugyanez a katasztrófa.

Az őstörténet kutatással foglalkozók nagy része szerint, a nagy vízözön előtti időkben egy piramidális kultúra létezett a Földön, egyszerre több földrajzi helyen, „foltokban” elhelyezkedve. Ezek a „foltok” egymással kapcsolatban álltak. Ennek a rendszernek lehetett eleme, ez az épület együttes is. Szerte a Földön, egyre több, eddig nem ismert piramist találnak meg. Ezek közül több kortársa lehetett a Yonaguni monuments-nek. Kapcsolat lehetett az európai (pl. a Visinói piramis), mezopotámiai, egyiptomi, a mai Kína északi területeire eső (Xian városa körüli 100 km-es körzetben több mint 100 piramis található) illetve a közép- és dél amerikai civilizációk, piramisok és a Yonaguni monuments között. Utóbbi a mai Japán kultúrájától távol esik, hacsak nem nézzük azt, hogy például Japán délkeleti részén, Nara prefektúrában, Aszuka falu mellett van olyan kurgán, melyek lépcsős kialakítása a mezopotámiai zikkuratokhoz hasonlatosak. Igaz, hogy a szóban forgó Miyakozuka-sír 41 * 42 * 4,5 méteres méreteivel egy igazi klasszikus piramishoz képest kicsinek számít, és a Kofun (régi sír, sírdomb) korszak (kb.: 300 és 600 között) 550-es éveiben készült, tehát a fenti évszámokhoz viszonyítva fiatal. Rendkívül nagy méretek találhatók viszont Oszaka prefektúrában. Pl.: Nintoku császár kurgánjának, vagyis földhalom sírjának hossza 480 méter, elülső szélessége 305 méter, hátul lévő szélessége 245 méter. Persze nem minden japán halomsír piramis, vagyis gúla alakú, de an ilyen is. Szabályos alakú, Japánban egyedülálló piramist találtak 1996-ban, a Honshu szigete melletti Kaszagi-hegyen, Hang közelében. Ez egy kisméretű, szabályos piramis, ami egyetlen gránittömbből lett kifaragva. Oldalhosszai egyformán 4,7 méteresek.

A szkíta népek kurgánjai szinte egész Ázsiában, és sok helyütt Európában megtalálhatók. Szkíta féle népek igen régtől fogva éltek Egyiptomban, Mezopotámiában (Sir Henry Creswicke Rawlinson szerint a sumérek babiloni szkíták voltak), Európa és Ázsia nagy részén. Akár ők is kulturális örökösei lehettek ennek a történelem előtti időkben létezett, piramidális szupercivilizációnak. A nagy időbeli távolságok nehezítik a kutatók dolgát. Ez a tény, és a leletek mesterséges, emberkéz alkotta voltának tagadása lehet oka annak is, hogy idáig senki sem támogatta még a Yonaguni monuments-nél tervezett, régészeti feltárásokat, kutatásokat és műemlék felügyelet alá sem helyezték a területet. A víz alatti helyszínek megközelítése viszonylag veszélyes, a jelen lévő tengeráramlatok miatt. A megalitikus építmények több ezer éve ott vannak a tengerfenéken, továbbra is jelezvén a régi idők magas kultúráját.

Ajánlott bejegyzések

%d blogger ezt szereti: