A Sorge-rejtély (2. befejező rész)

A Sorge-rejtély (2.)

 

 

  

Dr. Sorge, a sármos kém

Megrendültek az iránta táplált érzelmei?

Az együtt töltött hat esztendő boldog emlékei és a becsapottság érzése kavarogtak bennem. Így volt ez egészen 1943-ig, amikor engem is bevitt a rendőrség és most már alaposan kivallatott mindenről, a kapcsolatunk minden egyes részletéről is. Gyanítottam, hogy valamire készülnek, de semmi konkrétumot nem tudtam.

Sorgét 1944-ben a Szovjetunió ünnepén, november 7-én végezték ki. Mikor értesült erről?

Majdnem egy év múlva, a háború befejeztével, amikor az újságok a lakosság tudomására hozták. Szólni se tudtam, úgy éreztem, jeges marok szorítja össze a torkomat.

 

A kém egyetlen magánfotója

Sorge a kommunizmus “szent ügyéért” halt meg. Mit gondol, hogyan vélekedne most, ha élne?

Hruscsov idején a Szovjetunió magára vállalta Sorge emlékének ápolását és posztumusz a Szovjetunió Hőse címet adományozta neki. Ezután háromszor is jártam ott, de nem tudtam megszeretni azt az országot. Ha Sorge élne, csalódott lenne. Szentül hitte, hogy a kommunizmus megoldja az emberiség gondjait, jólétet és boldogságot ad a világnak. Ezért kész volt az életét áldozni. Ezt még a bírái is tisztelték benne. Ha élne, kétségbe esne attól, amit lát. Talán el se ismerné, hogy tévedett, inkább azt hinné, hogy a Szovjetunió vezetői rossz vágányra vitték a hibátlan eszmét.

Sorge halott. Foglalkozott Ön a férjhezmenetel gondolatával?

Erre Japánban gondolni sem lehet! Megbélyegzett ember vagyok. Egy külföldi kém szeretője voltam!

 

Katyusa, Sorge Szibériába száműzött orosz felesége

Tehát az Ön élete 24 éves kora óta ma is Sorgétől függ. Isí Hanako szan, visszatekintve a múltra, megbánta, hogy a sors összehozta doktor Sorgéval?

Nem, nem bántam meg. Fiatal voltam és hat évig – minden megpróbáltatás ellenére – nagyon boldog. Ma is az vagyok, ha rá gondolok, csak hát… engemet fiatal lány koromban összehozott a sors egy olyan hatalmas, karizmatikus, nem mindennapi egyéniséggel, mint Richard Sorge. Ez egy magamfajta egyszerű lánynak nagyon nagy súly. Szóval nehéz…. volt. (Isí Hanako elsírja magát.)

Doma-Mikó István
Tokyo

 

Iratok, amelyek megváltoztathatták volna a háború folyását

A Sorge siffírozott rádióüzenetében értesítette szovjet vezérkart a német támadás helyéről és percre pontos idejéről. Sztálin viszont kötötte magát ahhoz, hogy a két ország közötti háború az általa feltételezett helyen és időben fog kirobbanni. A GRU vezetői Sorge értesítését csapdának vélve dezinformációs választ adtak rá.

A KGB irattárából előkerült Sorge aláhúzásokkal és felüljegyzésekkel kiértékelt távirata:
 

A Vörös Hadsereg Vezérkari Főnöksége (GRU)
Hírszerzési Főparancsnok részére

Tokió, 1941. június 1.

Az a feltételezés, hogy a német-szovjet háború kezdete körülbelül június 15-e lenne, kizárólag azon az információn alapul, amelyet Scholl ezredes hozott magával Berlinből Bangkokon keresztül május 6-án. Scholl ezredes a katonai attasé szerepét tölti be ott.

“OTT” azt mondta, hogy nem tudott közvetlenül információt szerezni Berlinből erről a témáról, csak amit Scholltól kapott.

Schollal folytatott beszélgetésünk során számomra világossá vált, hogy Scholl szerint a Szovjetunió elkövetett egy nagy taktikai hibát, és ezt a németek észrevették.

A német nézőpont szerint az, hogy a Szovjetunió a védelmi vonalait közvetlenül a német vonalak elé helyezte jelentősebb oldalszárnyak nélkül, hatalmas hiba volt. Ez a hiba elősegíti a Vörös Hadsereg legyőzését az első jelentősebb ütközetben. Scholl azt mondta, hogy erősebb német támadás várható a balszárnyon.

                                                                           Ramsay

 Oldaljegyzet:  SÜRGŐS!!!!

Kérem, küldjék el Ramsaynak a következőt:

Szeretném tudni:

1. Pontosabb információt arról a bizonyos “nagy taktikai hibáról, amiről beszélt,

és

2. az Ön véleményét Scholl állításának valódiságáról azt a bizonyos “balszárnyon történő támadást” illetően.

Megjegyzés:Tegyék a “Megbízhatatlan üzenetek” közé.

Keresztben írott megjegyzés:Elintézve.

Sorgét porig lesújtotta, hogy a Szovjetunió a németekkel való háborút hatalmas veszteségekkel kezdte, mert nem bíztak meg az értesítésében.

 
 

Epilógus:
 

Isí Hanako beszélgetésünkkor “elfelejtette” megemlíteni, hogy a sármos kém már együttélésük előtt házas volt. (Orosz feleségét – biztos, ami biztos – egészen haláláig egy szibériai fogolytáborban tartotta a KGB.) Bár a japán hatóságoknak minderről sejtelme sem volt, a keleti szépség és a “külföldi újságíró” házasságkötését mégsem engedélyezték.
Négy évvel a háború után Hanako szan mégis egy valódi hitvestárs makacsságával kutatta fel a szeretett férfi hamvait. Kihantoltatta a zosigajai temető közös sírjából, és a tokiói Tama-reien temetőben helyezte végső nyugalomra orosz és japán feliratú sírkő alatt. A kettejük kapcsolátáról írt könyve, a Sorge, az ember 1956-tól négy kiadást élt meg.

A sokat szenvedett szerető fél évszázaddal később követte Sorgét a halálba. Isí Hanako 2000 július elsején, 89 éves korában, egy mitakai kórházban hunyt el tüdőrákban. Hamvait végakarata szerint az életét meghatározó férfié mellé temették. Közös sírkövük rövid, de sokatmondó vésete: “Richard Sorge, és felesége, Isí Hanako”.


Doma-Mikó István (2010 Tokyo)
Inter Japán Magazin 

 
 
Megjelent:
Békés Megyei Hírlap – Hétvégi Magazin, 2000. júl. 29-30.
Californiai Magyarság, USA, 2001. aug. 28.
Sorge, Sztálin kémje címmel: Leleplező 2008/1.
Nemzeti Hírháló 2010. dec. 7. 
Magyar Irodalmi Lap 2011. jún. 27.
 
 
 
 

 


Ajánlott bejegyzések