You are here

A rend a káosz ellen, avagy az állam tevékenységei a kalózkodással szemben

Az előző cikkben a Távol-keleti kalózkodásról és annak főbb történelmi állomásairól volt szó. A jelenlegi munkámban, viszont az állam akcióiról lenne szó és a kérdés arra irányulna, hogy mégis hogyan tudta elkerülni vagy adott esetben felszámolni a kalóz tevékenységeket.

A történelem folyamán a különböző államalakulatok eltérő módszereket alkalmaztak a kalózokkal szemben, mégis itt is jelen vannak olyan általános módszerek, amelyek nem csak nyugaton de a Távol-keleten is jelen voltak. Ezek közé a módszerek közé sorolható a kalózok lefizetése vagy éppenséggel szolgáltatásaik megvásárlása. A lefizetéssel gyakran találkozhatunk az európai államok esetében leggyakrabban a 16-18. század között, persze ez nem jelenti azt, hogy kizárólag csak ebben a korszakban alkalmazták ezt a módszert. A Bizánci Birodalom ugyanúgy élt kalózok felfogadásával ellenségeivel szemben mint a későbbi államok. Azonban itt nagyon fontos hangsúlyozni, hogy a kalóz szót mint elnevezést már a fentebb említett időszakban felváltotta a privatér, amely leginkább azokra a fosztogatókra illet rá, akik egy adott uralkodó szolgálatába álltak és az adta a különböző megbízásokat. Európában a privatérek nagyfokú alkalmazása, leginkább a háborús időszakokban vált jellemzővé, amik alatt a felbérelt kalózok hatalmas károkat tudtak okozni főnökük ellenségeivel szemben. De amint a háborúkat a békés periódusok váltották fel a privatérok vissza süllyedtek szimpla kalózzá és ettől fogva nem léteztek szabályok a kifosztandó zsákmány tekintetében. Az előző cikkben említett Távol-keleti banditák működtek wako vagy kaizoku elnevezés alatt, amelyek mindinkább nagyobb problémákat kezdtek el jelenteni a környező államok gazdaságára. Bár kétségtelen viszont azt, hogy ha kellett ezek az államok bátran és szem rebbenés nélkül folyamodtak a kalózok segítségéért mikor arra szükség volt. Ez történt például Japánban is, hiszen Oda Nobunaga ellenfelei felbérelték a korabeli szigetország egyik legnagyobb kalóz családot a Morikat. Így már érthető, hogy a rendkívül szélsőséges természettel, hűséggel megáldott fosztogatók sok fejfájást tudtak okozni a környező államoknak.

A fenteikben említett lefizetési módszer a tárgyalt térségbe is nagyban érvényesült, sőt mi több egyes esetekben bizonyos kalózurak bevetése is háborús helyzetekben, például a már említett Oda Nobunaga esete. Azonban egy másik bevett módszernek bizonyult az, amit a Japán császárok alkalmaztak leginkább a 9. század során. Ekkor ugyanis különböző földbirtokosokat, szamurájokat bíztak meg a különböző tengeri vagy szárazföldi fosztogatások megfékezésére. Persze volt példa arra is, hogy nem csupán a szamurájok próbálták sakkba tartani ellenfeleiket, hanem a helyi lakosság vagy akár a szerzetesség is. 1114-ből maradt fenn az a forrás, amelyben ‘harcos szerzeteseket’ említenek és ők tartományban igyekeztek elfogni kalózokat akik a part mentén zsákmányoltak. Az 1010-es évektől kezdve nem csak Japánban de azon kívül is megpróbálták visszaszorítani a szervezett tengeri bűnözést. Korea és Japán között egy kooperáció jött létre, melynek célja különböző anti-kalóz akcióknak megindítása volt, amellyel csaknem két évtizeden keresztül sikeresen visszatudták szorítani a tengeri banditák káros cselekedeteit. Viszont fontos megjegyezni, hogy különösen Japánban az úgynevezett Belső-Tenger térségében továbbra is érvényesültek a kalózkodás alapjai. Éppen ezért bizonyos szolgálatokért cserébe többek között a Taira klán kiemelkedővé vált a kalózfészkek felszámolásában. 1119-ben Taira Masomori az elmondások alapján 100 kiváló harcosával egy expedíciót vezetett, melynek végén nagy számú kalóz fejjel érkezett vissza otthonába. Mondhatni a családi hagyományokat fia is folytatta Taira Tadamori, aki elődjéhez mérten hadjáratokat vezetett kalózok ellen, ám bizonyos mértékben sokkal elnézőbb is volt. 1134-ben Tadamori egyik embere fegyvertelen kalózokat jutalmazott meg, bizonyára azért, hogy csökkentse a rablásokat, azonban ez az év meglehetősen szerencsétlennek bizonyult az aratás végett. Drasztikusan megnőtt a bűnözés és így Tadamori kénytelen volt leszámolni a rablókkal. Kyotoba 70 foglyot szállított, ahol kiderült, hogy a 70 rab közül csupán csak 30 jelentette ki magáról, hogy igazi kalóz. A többiek az éhínség miatt folyamodtak fosztogatáshoz.

Egy nagyon minimális kitekintés Japán szomszédaira ahol, a Korea felé irányuló fosztogatások leginkább az 1200-as évekre tehetőek, mikor több természeti csapás is arra kényszerítette például a Japánokat, hogy Korea partjait kezdjék meg fosztogatni. Korea esetében azonban az előzőekhez mérten hasonló események zajlódtak le, annyi különbséggel, hogy itt a különböző földesurak ereje nem volt olyan nagy mértékű, hogy azok egyedül szembe tudjanak szállni a rablókkal. Éppen ezért Korea hadihajóival, valamint hadseregével is igyekezett erejét venni a kalózkodásoknak, meglehetősen sikeresen. 1227-ben csaknem 90 kalóz került fogságba akiknek jó részét lefejezték, amely viszont elrettentő példaként szolgált a további tevékenységekhez. Ettől függetlenül Korea az 1200-as évek végén nem csak a különböző wako támadásoktól szenvedett de a Mongol betörésektől is, amely súlyos belső válságokat eredményezett.

Japán esetében a 16. század során egy olyan egység kezdett el kibontakozni Nobunaga, majd pedig az őt követő Toyotomi Hideyoshi által, amely szinte teljesen megszüntette a szigetországban eluralkodott kalózkodást. Először Nobunaga tengeri győzelme a Morik ellen, majd pedig Toyotomi Hideysoshi hivatali intézkedései. Hiszen 1588-ban Hideysoshi elérte, hogy a parasztságtól az összes fegyvert elkobozzák és mindezeket a fegyvereket a lojális daimyoknak szolgáltassák be. Ezzel egy rendkívül labilis, sok esetben a kedvezőtlen gazdasági hatásokat nagyban megérző és ennek következtében kalózkodó társadalmi réteget fosztott meg a fosztogatások lehetőségeitől. Mindemellett 1591-ben egy újabb törvénnyel erősítette meg az előzőt, amely már tisztán elválasztotta a katonai szolgálatra kötelezett réteget, vagyis a szamurájokat a többi társadalmi osztálytól. Ezzel Hideysoshi minimalizálta Japánban a kalóztevékenységeket és kialakította azt a hagyományos társadalmat, amely több évszázadra meghatározta a császárságot.

Felhasznált irodalom:

Angus Konstam: Kalózok. Ford.: Tomori Gábor. Thallamus Publishing, 1999.

Stephen Turnbull: Pirate of the Far East 811-1639. Osprey Publishing, New York, 2007.


Ajánlott bejegyzések

%d blogger ezt szereti: