Ön most itt van:

A német diplomácia két arca

Miközben a szovjet vezérkar támadó tervet készít Németország ellen, német politikusok kijelentették, hogy nincs szükségük a Japánnal való együttműködésre. A háromhatalmi egyezmény viszont újra közelebb hozta egymáshoz Japánt, Németországot és Olaszországot.

 

Szeptember közepén Ghyka többek között a német-japán viszonyról írt jelentést Csákynak. Tokióban elterjedt hírek szerint német pártvezetők azt hangsúlyozták, hogy Németországnak már nincs szüksége Japán támogatására, mert ezzel a japánok elkéstek, Németország már elfoglalta Észak- és Nyugat-Európát.
Ghyka azt írta, hogy ezeknek a kijelentéseknek az a célja, hogy Japán föladja eddigi külpolitikai egyensúlyra törekvő politikáját, és teljes mértékben Németország és Olaszország mellé álljon.
Külföldi megfigyelők szerint Konoje herceg új rendről szóló fejtegetései csak azt a célt szolgálják, hogy eltereljék a figyelmet a sikertelen kínai háborúról.
Ghyka szerint Tokióban olyan hírek terjednek, miszerint a japán haditengerészet vezetői ellenzik az USA elleni háborút, s Japán ezért nem támadta meg Holland Kelet-Indiát, Francia Indokinát és az angol támaszpontokat, bár állítólag egy héttel korábban Japán követeléseket támasztott Francia Indokinában nagy repülőterek építésére.
A magyar követ megjegyezte, hogy enyhült ugyan a japán-amerikai feszültség, Japánban azonban a megélhetési költségek növekedése miatt egyre nő a társadalmi elégedetlenség. /1/
A német „pártemberek” Japánnal kapcsolatos kijelentéseinek hátterében Németország megváltozott angolpolitikája állt. Miután Anglia nem fogadta el Hitler békeajánlatát, a német vezérkar a Führer utasítására kidolgozta a brit szigetek elfoglalásának tervét, amelynek részét képezték az angol ipari és katonai létesítmények elleni bombatámadások. A Luftwaffe azonban mind súlyosabb veszteségeket szenvedett a brit Királyi Légierővel vívott harcokban, s az angliai csata kritikus pontján Hitler rossz döntést is hozott. A Führer az angol repülőterek bombázása helyett a nagyvárosok bombázására utasított a német légierőt, amely szeptember közepére vereséget szenvedet a britekkel szemben.
A német diplomácia két arcát mutatta Japán felé. Miközben a németek azt hangsúlyozták, hogy nincs szükségük a Japánnal való katonai együttműködésre, valójában Hitler számára kapóra jött volna az ázsiai brit támaszpontok elleni japán támadás, a következő évi Szovjetunió elleni háború kapcsán esedékes japán-német katonai együttműködésről nem is beszélve.
Hitler arról nem is tudott, hogy ekkor már a Vörös Hadsereg vezérkara Sztálin utasítására javában tervezte a következő évi, Németország ellen irányuló támadást. A szovjet vezérkar a Balti-tengertől a Fekete-tengerig húzódó hatalmas területen három fő irányból kívánt csapást mérni Németországra és szövetségeseire, miközben fontos célnak tekintette, hogy közben elkerülje Japánnal a kétfrontos háborút.
Akár Hitler terveit- a Führer csak december 18-én ad majd utasítást a Szovjetunió elleni támadás tervének kidolgozására -, akár a szeptemberben már részletesen kidolgozott szovjet haditervet vesszük alapul, a németeknek alapvető szükségletük volt a Japánnal való katonai együttműködés.
Ami a Szovjetunió terveit illeti, Moszkva legfontosabb célja Japán esetleges támadásának elkerülése volt, amint később kiderült, ha kell, minden áron.
Szeptember második felében az addig óvatosan egyensúlyozó japán külpolitikában változás állt be. Ghyka szeptember 27-i jelentésében arról számolt be, hogy a japán hadsereg sikeresen tör előre Francia Indokinában, ami angol és amerikai körökben nagy izgalmat váltott ki, mivel az angolok Hongkong elfoglalásától tartottak.
A magyar diplomata Tokióban élő angol és amerikai újságíróktól úgy értesült, hogy Hongkong megtámadása valószínűleg kiváltaná az USA azonnali beavatkozását.
Ghyka a japánoktól olyan információkat kapott, hogy Tokió nem törekszik területi hódításra, csak meg akarja akadályozni, hogy Csang Kai-seket Indokinán át lássák el hadianyaggal, ami hozzájárulhat a kínai háború mielőbbi lezárásához.
Ghyka megjegyezte, hogy nem ellenőrzött információk szerint Japán és Németország katonai szerződést kötött, s ez az oka Japán katonai aktivitásának. A magyar diplomata valószínűnek tartotta, hogy ha létezik ilyen egyezmény, azt nem a német és a japán kormány, hanem a két ország hadseregének vezérkara kötötte. /2/
A német-japán katonai szerződésről szóló hírek igaznak bizonyultak. Sztójay október 3-án „Szigorúan bizalmas!” jelentést küldött Berlinből, amely szerint szeptember 27-én Olaszország, Németország és Japán által aláírt háromhatalmi egyezmény a három ország nagy külpolitikai sikere. Ellenséges oldalon ugyan próbálják csökkenteni a szerződés jelentőségét, és azt hangsúlyozzák, hogy ezzel próbálják sakkban tartani a Szovjetuniót és az USA-t. Sztójay szerint, hogy ez utóbbi mennyire sikerül, azt egyelőre nehéz átlátni.
A berlini magyar követ megjegyezte, hogy a háromhatalmi szerződés az USA-t nem említi, 5. pontja pedig kimondja, hogy a szerződés nem érinti a három szerződő fél Szovjetunióhoz való viszonyát, amelynek célja a szovjetek megnyugtatása. Sztójay szerint erre szükség is lehetett, mivel Románia határainak garantálása és a Finnországba irányuló német csapatszállítások miatt elhidegülés állt be a német-szovjet kapcsolatokban. Sztójay ezzel kapcsolatban utalásokat tett Ernst Woermann külügyi államtitkárnak, aki azonban igyekezett őt meggyőzni, hogy Berlin és Moszkva viszonya zavartalan.
A magyar követ a háromhatalmi egyezménnyel kapcsolatban még megjegyezte, hogy véleménye szerint a szerződést kedvezően kellene megítélni. /3/

Folytatjuk.

1. Magyar Országos Levéltár, Külügyminisztérium Politikai Iratai, K 63 Tokió, 1940. szeptember 1?(Sérült az irat.)
2. MOL, KÜM POL, K 63 Tokió, 1940. szeptember 27.
3. MOL, KÜM POL, K 63 Berlin, 1940. október 3.


Ajánlott bejegyzések

%d blogger ezt szereti: