Ön most itt van:

A Molotov-Ribbentrop paktum

1939. augusztus 23-án politikai bombaként robbant a hír, hogy a Szovjetunió és Németország barátsági és megnemtámadási egyezményt kötött. Az egyezmény miatt feszültség alakult ki a német-japán kapcsolatokban.

 

1939. augusztus 22-én Sztójay jelentette Berlinből, , hogy a reggeli lapok szenzációként írtak a szovjet-német megállapodásról, amelyet Ribbentrop és Molotov holnap fog aláírni Moszkvában. A Molotov-Ribbentrop paktumként elhíresült szovjet-német barátsági és megnemtámadási egyezmény valóban politikai szenzáció volt, mivel addig kevesen hitték, hogy Hitler és Sztálin képesek lesznek megegyezni egymással. Ennek ellenére augusztus 19-én Németország és a Szovjetunió gazdasági egyezményt kötött, 23-án pedig létrejött a politikai egyezmény is.
Sztójay szerint augusztus 23-a előtt más nem utalt a két ország együttműködésére, mint hogy a szovjet és a német sajtó is tartózkodott a támadó hangvételtől, és Hitler sem tett szovjetellenes célzásokat.
A berlini magyar követ szerint utólag föltűnő volt Hitlernek a Spanyolországból hazatért német pilóták előtt mondott beszéde is.
Sztójay nem tudta, hogy a paktum tervét a németek közölték-e az olaszokkal, de valószínűnek tartotta, mivel tudomása szerint Berlin eredetileg Rómát kívánta közvetítőnek fölkérni, a szovjetek azonban ezt nem fogadták el.
A berlini magyar követ írt a szovjet-német paktumnak az antikomintern paktumra való esetleges kihatásairól is. Sztójay véleménye szerint az új paktum jelentősen veszélyeztette az antikomintern paktum addigi formáját, mivel nem tartotta valószínűnek, hogy Berlin előzetesen értesítette volna Tokiót. A magyar diplomata szerint az is föltűnő volt, hogy Berlin erősen tartózkodó álláspontot foglalt el Japánnak a német-olasz katonai szerződéshez való csatlakozásával kapcsolatban. /K 63 Berlin, 1939. augusztus 22./
A bécsi magyar főkonzul augusztus 23-i jelentése szerint a Molotov-Ribbentrop paktum bécsi politikai körökben jó visszhangot váltott ki, mivel a lengyel kérdés gyors és lehetőleg békés megoldását várták  tőle. A bécsi olasz főkonzul szerint a paktum nyomán nő az 1933-as olasz-német szerződés jelentősége, ami hatással lesz Törökországra és Görögországra is.
Merőben más véleménnyel volt a paktumról a bécsi japán főkonzul, aki kijelentette, hogy azt aggályosnak látja a német-japán barátságra nézve, mivel Tokió ragaszkodik a Japánban népszerű antikomintern paktumhoz, amellyel szemben a szovjet- német szerződés nyíltan ellentétes. / K 63 Bécs, 1939. augusztus 23./
A bécsi japán főkonzul véleményét másutt, például Budapesten is osztották. A szovjet- és kommunistaellenes antikomintern paktum egyik alapító tagja szerződést kötött legfőbb ellenségével, a Szovjetunióval, amit korábban Horthy kormányzó elképzelhetetlennek tartott. Magyarország jelentős külpolitikai kockázatot vállalva csatlakozott az antikomintern paktumhoz, amelynek következményeként romlottak kapcsolatai a nyugati nagyhatalmakkal, Moszkva pedig emiatt még a diplomáciai kapcsolatokat is fölfüggesztette Magyarországgal. Horthynak eddig sem voltak illúziói Hitler értelmi képességeit illetően, a Führer váratlan és nehezen megmagyarázható lépése azonban túlment minden határon. Horthy véleménye természetesen Hitlernek is tudomására jutott, ezért tovább nőtt ellenszenve Magyarország és a magyarok iránt.
Valószínűleg még tovább nőtt volna Horthy ellenszenve Hitler iránt, ha tudja, hogy a moszkvai szovjet-német tárgyalások során Ribbentrop belegyezett, hogy Magyarország szovjet érdekszférába kerüljön. Erről már jóval később Sztálin egy szovjet pártkongresszuson tett említést, s aligha tévedett, már csak Kárpátalja miatt is.
Amennyiben a korábban említett, bécsi politikai körök ismerték volna a szovjet-német szerződés titkos mellékletét, valószínűleg kevésbé bíztak volna a lengyel kérdés békés megoldásában. A titkos melléklet szerint a Narev, a San, a Visztula és a Bug folyóktól nyugatra eső lengyel területeket Németország, az attól keletre lévőket pedig a Szovjetunió kapja. Sztálin későbbi kijelentése szerint a németek ahhoz is hozzájárultak, hogy Magyarországon kívül szovjet befolyási övezet legyen Finnország, Litvánia, Lettország, Észtország, Románia, Bulgária és Törökország is. Föntiek ismeretében óhatatlanul adódhatna némi filozofikus fejtegetés a „falánkság” relativitásáról.
Az mindenesetre a sors furcsa fintorának tekinthető, hogy az antikomintern paktumhoz elsőként csatlakozó Magyarország a Szovjetunió érdekszférájába került, bár az előzmények alapján akár logikát is találhatunk az események ilyen alakulásában.
A szovjet-német szerződés az USA politikai köreiben nem okozott különösebb meglepetést, amelynek oka valószínűleg az lehet, hogy Roosevelt tudott róla, és nem tartotta azt ellentétesnek az amerikai érdekekkel, sőt az egyezmény nyomán várható japán-német ellentétek kifejezetten kedveztek Washingtonnak.
Pelényi augusztus 30-án Csákynak küldött jelentésében meg is írta, hogy a Molotov-Ribbentrop paktum „kihúzta a gyékényt” Tokióban a németbarát katonai párt alól.
A washingtoni magyar követ Castle volt tokiói nagykövettől érdeklődött a várható japán lépésekről. Fölvetődött annak lehetősége, hogy a japánok esetleg fokozzák szembenállásukat az angol és amerikai politikával, és még inkább romlik Tokió, valamint London és Washington viszonya.
Castle ezt nem tartotta kizártnak, de valószínűbbnek tartotta, hogy a japán katonai körök belátták, Németországban nem bízhatnak. Ezen kívül Japán létérdeke, hogy hozzá jusson létfontosságú nyersanyagokhoz, a Németországhoz való közeledés miatt azonban az USA fölmondta a kereskedelmi szerződést Japánnal. Tokióban azt remélték, hogy a német-japán kapcsolatok áthidalhatják ezt a problémát, a szovjet-német paktummal azonban ezt a reményüket elvesztették.

Folytatjuk.

1. Magyar Országos Levéltár, Külügyminisztérium Politikai Iratai, K 63 Berlin, 1939. augusztus 22.
2. MOL, KÜM POL, K 63 Bécs, 1939. augusztus 23.


Ajánlott bejegyzések

%d blogger ezt szereti: