A Mifune-legenda (II. befejező rész)

2000. február 22. kedd
Írta:

 A Mifune-legenda (II.)

MIFUNE Shiró, a színész

 

Mifune Shiro és Doma-Mikó István


Az 1999-es Velencei Nemzetközi Filmfesztivál szenzációja az “Eláll az eső” c. japán film volt. A világhírű Kuroszawa Akira filmrendező halálának első évfordulójára készült el, a halott géniusz írásban rögzített utasításai szerint. Kurosawa évekig dolgozott egy-egy filmje előkészítésén. Megírta, majd újra és újra finomította a film történetét, s mert grafikusnak is kiváló volt, megtervezte a szereplők kosztümjeit, sőt még a jellemüket is részletesen eldöntötte. Filmforgatásba mindig csak kötetnyi rajz és leírás birtokában fogott, semmit nem bízva a véletlenre. Talán ez az aprólékos alaposság a titka a Kurosza-filmek mágikus erejének. A rendező minden filmje siker lett, a kezében minden arannyá változott. A japán filmvilágban ma sincs jobb ajánlólevél, mint ha valaki a legendás rendező mellett dolgozott akár csak kezdőként.

Kuroszawa fia, a filmprodukciós vállalatot igazgató Hiszao és leánya, Kazuko elhatározták, hogy utolsó forgatókönyve megfilmesítésével emléket állítanak apjuknak. Felkeresték a nagy rendező régi barátait és munkatársait, hogy még egyszer összeálljon a „csodacsapat”. Csak a nagy karmester hiányzott.

Az Eláll az eső filmben új csillag tűnt fel: Mifune Shiró, aki a kedélyes és komikus várúr szerepében nyújtott alakításával minden mozikedvelő japán szívét megdobogtatta. A Mifune név világfogalom, s a honfitársak méltán remélték, hogy Shiró folytatja, ami apja, a Szigetország legendás színésze halálával félbeszakadt.
Mifune Shirót évek óta ismerem. Csendes, filozofikus, szuperművelt, és lám, kiváló színész is! Más, mint általában a hírességek leszármazottjai. De halljuk, mint mond ő saját magáról:

Spártai nevelés – szamuráj apától

– Először is kérem, beszéljen a szüleiről.  Milyenek emberek voltak?

– Amikor egymásba szerettek apám 30 éves volt, sokat ígérő színészi sikerekkel, anyám pedig 22 éves színinövendék. Anyám családja hallani se akart a színitanulmányokról, hát még a házasságról! A szüleim titokban mégis egybekeltek és Tokió Szetagaya kerületébe szöktek egy albérletbe. Apám a szüleit még a háborúban elveszítette, így őket a házasságkötésnél egy idősebb színésztársa, A hét szamurájban a szamurájvezért alakító Simura Takashi helyettesítette feleségével. A Shimura-házaspár családunk védelmezőivé vált, velem pedig mindig úgy bántak, mintha valódi nagyszüleim lennének. Amikor azután 1950-ben megszülettem, anyám családjában is szent lett a béke. Négy évre rá pedig „megérkezett” Takeshi öcsém is.

Sétál a Mifune-család
 

 – Hogyan telt az irigyelt világsztár fiának gyermekkora?

– Apám a születésem utáni évben Velencében a “Vihar kapujában”-ra Grand Prix díjat kapott, s ezzel világhírű lett. Ettől kezdve jó szerepekhez jutott, s az anyagi helyzetünk szépen javult. Csodás gyermekkorunk lett volna, ha a nevelésünkben nem annyira szigorú. Ám, hogy filmjeiben maximumot nyújthasson, állandó feszültségben élt. Ha korán jött haza, egy üveg whiskyvel oldotta fel a stresszt, s ilyenkor kézzel-lábbal hadonászva valósággal eljátszotta nekünk az aznapi forgatást. Akkoriban nemigen jártam moziba a filmjeit nézni, a haragos szamurájból elég volt otthon. Aztán volt egy másik arca is, amit csak kevesen tudnak elképzelni az ünnepelt sztárról: rend-mániás volt! Ha egy könyv ferdén állt az asztalon, máris rohant, megigazítani, ha a padlón vagy az utcán eldobott tárgyat látott, rosszallóan felszedte és vitte a szeméttartóba. Aprólékos, de szépre törekvő ember volt. Bolondult például az autókért. Vett egy MGTD sportautót, az egyik angliai forgatásról pedig egy Silver Cloud Rolls-Roice-al tért haza. Utóbbiból ezzel kettő lett Japánban, a másik a császáré volt.  Persze, azt az autót csak ő moshatta. Talán apám az egyetlen híresség, akinek az életrajzában a hobby rovarban ez áll: “takarítás”. No, azért vannak szép családi emlékeim is: 1960-ban, mexikói forgatása után apám világkörüli útra vitt bennünket.

 

Mifune Toshiro fiaival
 

Színészi rajt

– Hogyan került kapcsolatba a filmmel?

– Tizenkilenc éves koromban a szülővárosom, Szédzsó egyetemének gazdasági karán tanultam, amikor Kuroszawa asszisztense, Deme Maszanobu felkért A tanárnő című film főszerepére.  Engem akkor érdekelt apám munkája, hogy hogyan dolgozik. A film egy Franciaországban megtörtént esetet dolgoz fel: egy diákfiút a tanárnője iránti szerelme öngyilkosságba hajszol. A forgatásokon minden rendben ment addig, amíg el nem jutottunk az ágyjelenetekig. Mivel visszahúzódó, szégyenlős kamasz voltam, majd elsüllyedtem szégyenemben. Akkortájt apám a filmjeihez öt lovat tartott Tokióban, és én naponta kilovagoltam. Tudja, a rendszeresen lovaglóknak a térdein bőrkeményedés nő. A lovaglóiskolai társaim viszont azzal ugrattak, hogy az én térdeimen az ágyjelenetek ismétléseitől vannak bőrkeményedések. Ez is hozzájárult, hogy elment a kedvem a filmezéstől. A Csak kettőnk reggelében már nem önszántamból, hanem apám szigorú parancsára szerepeltem. Ezek után a Kalifornia Egyetem rendezői szakán végzett külföldi megbízottját kérte fel, hogy filmezzen velem Amerikában. Még diák voltam, s mert a két hónapos szünidőmben a forgatás nem ért véget, a téli szünetben is Amerikába kellett volna utaznom folytatni. Ebben az időben az iskolai lovas klub kapitánya voltam és csábított, hogy engem is jelölni kívántak a Montreali Olimpiára induló lovas-csapatba. Apám nagyon kikelt magából, de én ekkor fellázadtam a parancsa ellen, és anyai nagyszüleim védő szárnyai alá menekültem. Ezután apám a félkész filmtekercsekkel elballagott Kuroszawa Akira filmrendezőhöz. A mester csóválgatta a fejét: “Hááát, Mifunekém, ezekből sajnos nem lehet filmet összehozni.” Később voltak még alkalmi szerepléseim, de 28 évig nem álltam tartósan kamera elé.

 

Mifune Toshiro, feleségével és Shiroval

 

Az élet iskolája

-Térjünk vissza az iskoláira…

– Az egyetem befejezése után 1972-től Canbridgeben tanultam angol nyelviskolán, majd apám Münchenbe szólított.  Abban az időben a Sapporo Sör reklámjaiban szerepelt, Sapporo pedig München testvérvárosa. Addig-addig barátkoztak, míg 1975-ben apám japán éttermet nyitott ott, 120 férőhellyel, 3 japánteremmel, tea-szertatás szobával és 25 fős személyzettel. Nála dolgoztam üzletvezető-helyettesként, majd üzletvezetőként, az első évben napi 14-15 órát, egyetlen szünnap nélkül.

– Nyolc év után visszatért Japánba….(- Miért?)

– 1960-ban a japán filmgyártás válságba került, a Tóhó Filmgyár – ahol apám és Kuroszava rendező alkalmazásban állt- felhagyott a filmforgatással, és a produkciós irodákkal kívánt filmet gyártatni.  Így hát mindketten megalapították saját produkciós irodájukat. A Mifune Production virágkorában 150 alkalmazottat -közöttük 43 színészt- foglalkoztatott. Két stúdiónkban folyamatosan négy tv-filmsorozat forgatása zajlott, és fenntartottunk egy színiiskolát is az utánpótlásnak. Apám nagyszerű színész volt, de a cég menedzseléséhez nem értett, nem tudott az emberekkel bánni. Az anyagi ügyeket másokra bízta, akik félrevezették. A kor se kedvezett a “maradandó kultúrának”. A televízióban a fiatalokat célzó olcsó vetélkedők és varieté műsorok kerültek előtérbe. Apámnak szüksége volt rám, és én hazajöttem. Szolgálatába állítottam a gazdasági főiskolán tanultakat és nyolcévi európai menedzseri tapasztalatomat, de már elkéstem. A hagyományos japán filmgyártást már csak állami segítséggel lehetett volna megmenteni. A színésziskola feloszlott, s az egyik filmstúdiónkat is bezártuk. 

Mifune Toshiro filmszerepben
 

– Mi történt ezután?

– Apám segítőtársa lettem. Ahogy idősödött, egyre nehezebbé vált számára a munka. Egészsége megromlott, anyám és a család támogatta. Kilencvenötben elveszítettük anyámat, két évvel később pedig apám is követte őt.  Most az én feladatom megvédeni az apám által útjára indított Mifune Production vívmányait.       

A színész magára talál

– Apja halálakor azt mondta, nem kíván színészi pályára lépni. Másfél évvel később mégis elkezdték az “Eláll az eső” forgatását. Olyan boldognak láttam, mint még soha. Végül is Mifune Shiró 48 évesen magára talált?

– A lehető legkomolyabban gondoltam, hogy nem kívánok színész lenni. Apám példáján láttam, milyen nehéz a színészsors.

– Talán most vonzóbb szerepet kapott?

– Apám halála után tíz hónappal Kuroszawa Akira is eltávozott. Ő tette apámat világsztárrá. A rendező lánya, Kazuko és fia Hiszao gyerekkori játszópajtásaim voltak. Ők hívtak, hogy vegyek részt a mester “művészi végakaratának” végrehajtásában, készítsük el utolsó filmjét. Színészi tapasztalat és karrier hiányában nagy felelősséget éreztem, de elvállaltam.

Mifune Shiro az Eláll az eső forgatásán


– Jól tette! Fergeteges sikere van, de árulja el, hogyan volt képes ilyen kiváló alakításra 28 évi szünet után?   

– Az alakításomat nem tartom kiválónak, csupán azt hiszem, igyekeztem. Lehet, hogy más voltam, mint egy amatőr, hiszen apám munkáját segítve szinte a filmezésben éltem. Ennek ellenére a kéthónapos forgatás minden napja lámpalázzal telt el, kivéve a lovasjeleneteket.

– Mely filmet tartja emlékezetesnek?

– A Kuroszawa rendezte Hét Szamurájt, amit 14 hónapig forgattak apámmal. Például a rablók által lerombolandó falu házait háromszor építették újjá, mert nem úgy égett le, ahogy kellett volna. A forgatáson 40 kilométer filmet használtak el. Az eredmény: remekmű! 

Mifune Shiro a haragos várúr párviadalban


– Az “Eláll az esőt”-t januárban kezdik vetíteni a japán mozikban. Mik az álmai, további tervei?

– Nem tudom, álomnak nevezhető-e: Először is szeretném minél több nézőnek bemutatni a filmet, örömet szerezni, sikert elérni vele. Akkor a mennyországban Kuroszawa és apám elégedett lesz, és mi is úgy érezzük, hogy érdemes volt egyfolytában dolgoznunk.

 

Doma-Mikó István
Inter Japán Magazin



Kapcsolódó cikkek:
http://interjapanmagazin.com/mifune-sogun%e2%80%9d-a-szupersztar/

Megjelent:
Békés Megyei Hírlap Hétvégi Magazin, 2000. febr.19-20.
Californiai Magyarság, USA, 2001. júl. 13.   
Leleplező 2009/1.
Magyar Irodalmi Lap: 2011. jún. 20.


Bannerek










Hírlevél

Betöltés...Betöltés...