Ön most itt van:

A leküzdhetetlen vetélytárs

kongo

Japán gazdasági és politikai terjeszkedéséről írt jelentést a londoni magyar követség titkára 1935. szeptember 9-én. A jelentés szerint az angol kormány és a gazdasági körök folyamatosan nyomon kísérték a japán gazdasági és politikai helyzet alakulását. A követségi titkár utalt Sir Frederick Leith Boss Japánban tett utazására, s az ezt követő részletes beszámolójára. A londoni magyar követség diplomatái nyilván hozzájutottak ehhez a beszámolóhoz, mivel ez alapján készült a Kánya külügyminiszternek írt jelentés.
Az angol politikus beszámolója szerint Mandzsúria 1931-es elfoglalása nem váltott ki osztatlan helyeslést japán politikai körökben, sőt megerősödött a mérsékeltebb politikát hirdető irányzat. Ennek következményeként Hajasi Szendzsúró tábornok hadügyminiszter mintegy 4700 tisztet távolított el a hadseregből. A sértett japán tisztek ellenlépése nem késett, és egy Aizava Szaburó nevű alezredes megölte Nagata Tecuzan tábornokot, aki Hajasi hadügyminiszter legközelebbi támogatójának számított. A japán tisztikar állítólag így jelezte, hogy nem ért egyet azokkal a törekvésekkel, amelyeknek célja, hogy a japán kormány függetlenítse magát a katonáktól.

Hajasi Szendzsúró tábornok
Hajasi Szendzsúró tábornok

Az angolok Mandzsúria 1931. szeptemberi elfoglalását tekintették fordulópontnak a japán külpolitikában, mivel Tokió addig a washingtoni szerződés alapján együttműködött a többi, Távol-Keleten érdekelt nagyhatalommal.
A japán gazdaságot illetően a jelentés kiemelte, hogy az rendkívül gyors fejlődésen ment keresztül,, amit indokol az ország lakosságának évi egy millió fővel való gyarapodása,(1935-ben 61 millió fő), ugyanakkor a gazdasági fejlődés, valamint a népességnövekedés erősíti a piacszerzés kényszerét is.
A japán export jelentősen növekedett India és Ausztrália felé, de a japánok igyekeznek megszerezni a kínai piacot is. Mindezek következményeként Anglia, Japán volt szövetségese mind nagyobb érdeklődést mutat a Szovjetunió iránt, mivel az Mongólia révén akadálya lehet a japán terjeszkedésnek.
Japán ez év júniusában ugyan elérte, hogy a nankingi kormány kiürítette Észak-Kínát, a Szovjetunió azonban ragaszkodni fog Mongóliához, annak ellenére, hogy ott mindössze 760 000, míg Mandzsúriában körülbelül 2 millió mongol él.
A londoni jelentés egyértelműen fogalmazza meg a világpolitika egyik fő problémáját:
„Japán leküzdhetetlen vetélytársa a nyugati országoknak.” /1/
Nem kizárt, hogy az amerikaiaknak a szovjet politika miatti csalódása Franciaországban is éreztette hatását, mivel Jungerth Moszkvából küldött „Bizalmas!” jelentése szerint feszültség támadt a szovjet és a francia kormány között a kölcsönös segélynyújtási egyezményt illetően. Hírek szerint a franciák Berlinben is érdeklődtek, ugyanakkor a Szovjetunió is igyekezett kapcsolatait javítani Németországgal, sőt Litvinov novemberben kijelentette, hogy „helyreállt a német-szovjet barátság”.
Jungerth szerint nem kizárt a szovjet-német kapcsolatok javulása, legalábbis a távol-keleti helyzet tisztázásáig. A szovjet vezérkar legfontosabb céljának a háborús veszély elhárítását tekintette Európa felől, mivel értékelése szerint Japán távol-keleti terjeszkedési politikája ismét nagyobb lendületet vett. /2/
December 5-én Jungerth részletesebben is beszámolt a várható szovjet diplomáciai lépésekről. A magyar követ jelentése szerint a szovjet kormány aktivitásának fő súlyát a távol-keleti események hatására Kelet-Ázsiába helyezi át. Mivel a Szovjetunió nyugati határainál békére törekszik, ezért tárgyalásokat folytat a franciákkal, de Berlin felé is tapogatózik. Ennek az elhatározásnak a hátterében Jungerth információi szerint az a megbeszélés állt, amelyet Sztálin és az újonnan kinevezett szovjet marsallok, Blücher, Bugyonnij, Jegorov, Tuhacsevszkij és Vorosilov folytattak.
Blücher marsall beszámolt a távol-keleti helyzetről és az ottani szovjet-japán erőviszonyokról. A marsall szerint a szovjet és a japán szárazföldi hadseregek nagyjából egyensúlyban vannak, előny azonban a japánok számára, hogy közelebb vannak hadműveleti bázisaikhoz.
A flottákat illetően Blücher kijelentette, hogy a japán flotta annyival jobb, hogy a szovjet flotta föl sem veheti vele a versenyt.
A szovjet légierő a marsall szerint jobb, mint a japán, de szükségesnek tartotta a repülőgépek számát    1500-ról 2500 darabra emelni.
Blücher nem tartotta valószínűnek, hogy a közeljövőben háború robbanna ki Japán és a Szovjetunió között, mivel még egyik ország sem fejezte be háborús előkészületeit. Egy komoly európai konfliktus esetén azonban a Szovjetunió távol-keleti hadseregének egy részét Európába kellene átcsoportosítani, amely nyilván hatással lenne Japán katonai elképzeléseire is.
Jungerth megjegyezte még, hogy föntiek miatt a szovjet diplomáciában némileg hátrább kerülhet a Duna-medence és a Balkán iránti érdeklődés. /3/
Amint később kiderült, a Szovjetunió érdeklődése csak időlegesen csökkent a Duna-medence és a Balkán irányába, ellenben a volt cári Oroszországból kivált államok, mint például Finnország, kezdték úgy érezni, mintha erősödne rájuk Moszkva nyomása.
Folytatjuk…

1. Magyar Országos Levéltár Külügyminisztérium Politikai Iratai, K 63 London, 1935. szeptember 9.
2. MOL KÜM POL, K 63 Moszkva, 1935. december 2.
3. MOL KÜM POL, K 63 Moszkva,1935. december 5.

Ajánlott bejegyzések

%d blogger ezt szereti: