Ön most itt van:

A kitüntetett

Riport a 89 éves Kawano Kiichivel, aki elsőként kapta meg a Sólyom Rend arany fokozata kitüntetést.

– Kawano szan, hogyan fogadta a hírt, hogy elsőként megkapta a Sólyom Rend arany fokozatát?
– Nagy megtiszteltetés számomra a kitüntetés. Váratlanul ért, és sokáig tanakodtam, hogy elfogadhatok-e egy ilyen nagy elismerést. Családommal egyetemben tisztelettel megköszönöm az Inter Japán Magazinnak, hogy rám esett a választás. Az arany medált és a hozzá tartozó oklevelet gyűjteményemben, a Yokaren Shiryokanban fogom kiállítani.


A kamikaze múzeumban van egy „magyar sarok”, a távoli relikviák számára

– Milyen céllal alapította a kamikaze múzeumként emlegetett gyűjteményét?
– A Yokaren repülő iskolában végeztem, s a II. világháborúban a haditengerészetnél szolgáltam kamikazeként. Feladatunk annyiból állott, hogy bombával megrakott repülőgéppel kellett az amerikai repülőgép-anyahajóknak ütköznünk.
1945 augusztus 13-án elöljáróm, Nisimori őrmester végső bevetésre indult. Elkérte a szebbik ruhámat, amit három nappal későbbre, saját bevetésemre, vagyis saját halálomra tartogattam. Amikor beült a gépbe, búcsúzóul csak ennyit mondott: „Várlak a tenger mélyén!”. A bevetésem előtti napon, augusztus 15-én, véget ért a háború. Bajtársaim hősi halált haltak, én pedig mélységesen szégyelltem magam, hogy élek, és a háborút elvesztettük.
A Yokaren Shiryokant fiatalon elhunyt bajtársaim emlékének ápolására hoztam létre. Az én felelősségem őrizni a lelküket. Összegyűjtöttem a hátramaradt tárgyaikat és kiállítottam. A fiataloknak előadásokat tartok az emberségről és a hazaszeretetről. Ne legyen háború! Ez évben volt a gyűjteményem alapításának 30. évfordulója.


Kawano urat múzeumában gyakran felkeresi a történelem iránt érdeklődő média

– Egyben a II. világháború befejezésének 70. évfordulója is! Ön szerint miért vannak háborúk?
– A háborúkat az emberek kapzsisága robbantja ki. Ha jóindulattal, megértéssel állnának egymáshoz, soha nem kerülne rá sor. Országunk ma praktikus és gazdag, de az emberek önzők.
– Japánt négy éve egy kisebb háborúval felérő nukleáris katasztrófa sújtotta. Szükségszerű volt?
– A japánok kezdték elfelejteni a Hirosimára és Nagaszakira ledobott atombombák pusztító hatását. A kormány atomreaktorokat épített. A 2011-es természeti katasztrófát, a földrengést és szökőárt Fukusimában nukleáris katasztrófa követte. Az ott keletkezett nagy mennyiségű sugárzó atomszemét, „negatív vagyonunk” elhelyezése máig megoldatlan.
– Szomszéd országok szemet vetettek japán szigetekre. Mi erről a véleménye?
– Dél-Korea katonai támaszpontot épített a Japán tengeri határain belüli Takesima szigetre. Kína pedig az ugyancsak a japán határon belüli Szenkaku szigeteket követeli. Ezek a gondok nagy súllyal nehezednek reánk és megoldásra várnak.
– Ön szerint szükség volt a japán alkotmány módosítására?
– Hetven évvel a háború befejezése után értelmetlen dolog még mindig háborúvesztes országként kezelni Japánt. Ezt be kell fejezni. A háború után, az amerikai megszállók nyomásra született alkotmányunk csak csekély „önvédelmi erőket”engedélyez. Az alkotmány cseréje szükségszerű volt. Kell, hogy Japánnak is legyen ütőképes hadserege, nem háborúra, de valóban hatékony önvédelemre. Abe miniszterelnök világbékéről beszél, de azt nem fogja elérni. Az emberek túl kapzsik ahhoz, hogy béke legyen.


Kawano Kiichi japán fiatalokkal

– Vannak-e tervei?
– Most 89 éves vagyok, jövő év februárjában töltöm be a kilencvenet. Még élni fogok 5-6 évet. Ez alatt a fiatalságot akarom nevelni.

Inter Japán Magazin

Ajánlott bejegyzések

%d blogger ezt szereti: