You are here

A kalózok története Japánban és a közeli államokban

A kalózkodás minden egyes állam számára hatalmas problémát jelentett, amely befolyásolta a térség mindennapi életét.

Számos publikációban lehet arról olvasni, hogy amióta létezik a hajózás és az ehhez párosuló tengeri kereskedelem, azóta van jelen a kalózkodás. Az ókortól kezdve már a legrégebbi civilizált társadalmakban, államokban, így például a föníciaikanál vagy asszíroknál jelen volt ez a tevékenység és a kalózkodás ellenlábasa az állam, amely folyamatosan, különböző módszerek által igyekezett erejét venni a fosztogatásoknak. A jelenlegi írásomat arra szánnám, hogy bemutassam a kalózkodás fejlődését a Távol-keleten, különös tekintettel Japánra, valamint a vele szomszédos államokra.

Mielőtt azonban erre rátérnék szükségét érzem annak, hogy egy kis kitérőt tegyünk magára a tengeri fosztogatásokra és arra, hogy miért is volt vonzó ez a fajta tevékenység. Alapvetően általános érvényű szabályként fogható fel az, hogy a lakosság egy bizonyos része azért állt be a kalózok közé, mert éppen adott pillanatban a szükség ezt kívánta. Hiszen az idők folyamán számos olyan esetről számoltak be az írott források, hogy nem volt elegendő élelem a lakosság ellátásához éppen ezért sokan úgy gondolták, különösen azok a lakosok akik a tengerpart mentén éltek, hogy ki kell fosztani az élelmet szállító kereskedő hajókat és így át lehet vészelni az ínséges időszakot. Ezenkívül persze motivációt jelenthetett a szigorú társadalmi hierarchiában betöltött szerep is, amely az alacsony rétegeknek szinte lehetetlenné tette a feljebb jutást, éppen ezért gondolták sokan, hogy a fosztogatások által bizonyos nagyságú jövedelemre tehetnek szert, amely talán elősegítheti előbbre jutásukat. Bizonyos esetekben elmondható az is, hogy a kalózkodást előmozdíthatta az a fajta romantikus tévképzet, amely kialakult a gazdagokat ki rabló, szabad személyekről, akik tulajdonképp azt tehettek amit csak akartak. Ez a feltételezés azonban, nem kifejezetten érvényesülhetett keleten, hiszen csak igen későn ismerkedtek meg a nyugati kultúrkörrel és így többek között az időszakban népszerűnek számító különböző kalóz históriákkal.

A japán, koreai, kínai nyelv bizonyos fajta megkülönböztető jelzéseket használt a fosztogatók megjelölésére. A legrégebbi ilyen szó használat a wako vagy wokou függően attól melyik területen használták. Az első feljegyzés, amely rögzítette a terminust az egy 414-ben dél Mandzsúriából előkerült dokumentáció, amely mondhatni japán rablókat említ Koreában. Ugyanakkor fontos leszögezni, hogy nem csak japánok keltek át a tengeren és fosztogatták végig Korea partvidékét, hanem ugyanezt tették maguk a koreaiak is, leginkább a 9. század során, amikor az egyesített Silla királyság elkezdte szisztematikusan támadni a Japán partokat. A támadások nem voltak hosszú életűek, mivel ezek a betörések rendkívül nagy ember áldozatokkal jártak. Egy másik közkedvelt szó a kalózokra a kaizoku volt, akik alatt már nem csak kifejezetten tengeri rablókat értettek, hanem olyan bűnözőket akik már a szárazföld belsejébe is bátran behatoltak és zsákmányoltak. A Japán állam előszeretettel bízott meg szamurájokat a különböző fosztogatók ellen, akik az 1100-as évektől kezdődően már nagyban kiterjesztették zsákmányszerző útvonalaikat a Japán tenger valamint a Kii félsziget környékére. Ezt megelőzően egy teljesen újszerű rendszer alakult ki a kalózkodás alatt, ugyanis a 930-as években Iyo tartományban Fujiwara Sumitomo vált az első kalóz királlyá. Ezek a nagyurak jóval kiterjedtebb cselekvő szervezetet tudtak kialakítani és sok esetben különböző területeket is a kezükben tudtak tartani. Ahogyan az Fujiwara Sumitomonál is megjelent ő maga ugyanis számos szigetet tudott megszerezni, valamint számos kiterjedt barlangrendszernek is a jó ismerője volt. A 16. századra a kalóz urak elérték fénykorukat Japánban, köztük is az egyik leghíresebb család a Murakami volt, akik Japán szerte egy igen tekintélyes flottával rendelkeztek. A tárgyalt időszakban azonban Oda Nobunaga ellen harcoltak, aki sikeresen letudta győzni a híres család flottáját. Oda Nobunagát követő Hideyoshi két rendeletet tudott kivívni amik arra irányultak, hogy vissza szorítsák a környék kalóz bandáit. Hideyoshi mindezzel el is érte célját, ugyanis hatalmas mértékben csökkentek a fosztogatások arányai a térségben, de az állam szerepéről és annak a kalózok elleni harcáról majd csak a következő cikkemben szeretnék írni.

Ettől függetlenül, azonban kijelenthető, hogy a Távol-keleti térség sokat szenvedett a wakok vagy kaizokuk tetteitől, érzékeltetés képen csak egy utolsó példaként szeretném megemlíteni, hogy a 13. század során csaknem 3000 wako fenyegette a térség békés kereskedőit és gazdálkodóit. Éppen ezért sem tűrhette el már egyik állam sem azt, hogy hajóikat és ami még fontosabb áruikat tengeri banditák szerezzék meg. Így a legfontosabb kérdés továbbra is fennmarad, milyen módszerekkel tudta az állam megakadályozni ezt a fajta tevékenységet?


Ajánlott bejegyzések

%d blogger ezt szereti: