Ön most itt van:

A Subaru űrteleszkóppal keresik Naprendszerünk újonnan felfedezett, kilencedik bolygóját

jégbolygó kép

A japán Subaru űrteleszkóp jelentőségének elismertségét jelenti legutóbbi megbízatása.

Az elmúlt években több tudós feltételezte, hogy a Naprendszernek egy 9. bolygója is lehet. Igaz ezek a felvetések kisebb, Föld méretű égitestről szóltak. A mostani tanulmány azonban – egy a Földnél 4-szer nagyobb vagyis termetes – jégóriás létezésére következtet, de ez – a távoli keringési pálya miatt – nem látszik a műszereken. Viszont más égitestek pályájából lehet következtetni a jelenlétére.

A csillagászok azt ígérik, ha létezik, akkor a következő 5 évben meg is találják a Subaru teleszkóppal. Felfedezése azonban nem lesz egyszerű, mivel a Nap fénye alig ér el odáig. Vagyis a bolygó alig ver vissza látható fényt. Tömege 5000-szer nagyobb, mint a Plutoé. Egy Nap körüli keringést az új bolygó mintegy 10 ezer és 20 ezer év közötti idő alatt tesz meg. 200 CSE-nél (CSE = csillagászati egység, 1 CSE = átlagos Nap-Föld távolság, ami 149 millió kilométer) nem kerül közelebb a Naprendszer középpontjához soha. 14 és fél milliárd kilométerre van a Naptól. A valószínűleg jégből álló égitest háromszor messzebb van a Plútónál is.

kilencedik bolygó kép

Így néz ki annak a 6 transzneptuni vagyis a Neptunusz bolygón túl található égitestnek pályája, amelyet a pasadenai Kaliforniai Műszaki Egyetem (California Institute of Technology, vagyis CalTech) két csillagásza vizsgált. A tudósok eredetileg a Naprendszer egy 9-edik bolygójára következtető korábbi tanulmányt akartak megcáfolni, de végül számításaik éppen hogy igazolták azt. „A keringési pályáik mind arra utalnak, hogy még egy égitest létezhet a Naprendszerünkben.” magyarázza az egyik szerző, Konstantin Batygin elméleti csillagászkutató. Mint látható a hat vizsgált égitest pályája erősen lapított és mindegyik ugyanazon oldalon közelíti meg a Napot. A kutatók modelljei szerint ez arra utal, hogy a másik oldalon léteznie kell egy égitestnek a feltételezett kilences bolygónak. „Arra jutottunk, hogy az egyetlen magyarázat erre a különös viselkedésre, hogy egy óriási, a Földnél tízszer nehezebb (szuper-Föld méretű, a Földnél nagyjából négyszer nagyobb átmérőjű) bolygó található a Naprendszer külső peremén.” mondta a kutatást végző másik tudós, a megfigyelő-csillagász kutató Mike Brown.

Először a matematikai számítások, aztán a számítógépes modellek igazolták Brown és Batygin munkája során is azt, amire Sheppard és Trujillo jutottak korábban. Végül – a kutatók bevallása szerint teljesen véletlenül – lefuttattak egy olyan szimulációt, ahol a 9-es a Naphoz átellenes oldalon jut közel, és a pályája látszólag pont keresztezi az összes kisbolygóét. Az általuk készített számítógépes modellek, matematikai számítások alapján látható, hogy a Kuiper-öv (a Neptunusz pályáján kívül eső kisbolygóöv) egyes objektumainak keringési pályáján látható „zavarok” jelenléte a komolyabb gravitációs erőt mutató 9. Bolygó létezésével is magyarázható. Elemzéseik mutatják: annak a valószínűsége, hogy a „zavarok csupán véletlenül következnek be” kb. 0,007%. A Kilencest V774104 számon kategorizálták. Azt még nem lehet tudni, hogy ez a bolygó éppen közeledik vagy távolodik-e. Van három másik, a külső régiókhoz tartozó törpe égitest, amelyek egyelőre nincsenek ilyen messze, de a mérések alapján azt gondolják, hogy jóval messzebb, akár 66 milliárd, illetve 140 milliárd kilométerre is eltávolodhatnak.

A középmozgás-rezonancia nevű jelenség során a pályaellipszisek elméletileg keresztezik egymást, a bolygók, törpebolygók és más égitestek úgy keringenek rajtuk, hogy elkerülik a szoros találkozásokat. A két kutató szimulációja azt mutatta, hogy a Kilences az olyan égitestek létezését is magyarázná, melyek a nagybolygók síkjára merőleges, nagyon meredek, akár poláris Nap körüli pályán mozognak.

A 9-es bolygó létét erősíti két gyakorlati tapasztalat. Az egyik, hogy nemcsak távoli, kisebb méretű, Kuiper-övben mozgó objektumok helyzetét magyarázná egy ilyen bolygó létezése, hanem két olyan objektum pályáját is magyarázná, amit eddig nem értettek a kutatók. Az egyik a 2003-ban felfedezett Sedna (Brown talált rá), a másik a kevésbé könnyen megjegyezhető nevű 2012 VP113. Ezek azért furcsák, mert a Kuiper-övben talált más objektumokkal ellentétben valamiért soha nem kerülnek közel a Neptunuszhoz, az eddig ismeretlen 9-es bolygó gravitációja nem engedi őket.

A Kilences keletkezéséről szólva a csillagászok szerint nem elképzelhetetlen, hogy pontosan ugyanakkor alakult ki, mikor a többi gázóriás a Naprendszerben. Eredetileg ez a bolygó is a Nap közelében keringett. A Naprendszer akkoriban inkább óriási biliárdasztalra hasonlított, így könnyen elképzelhető, hogy a Kilencest egyszerűen kilökte valamelyik másik, még nem a kialakulás fázisában lévő gázóriás.

A Naprendszer korábban kilenc bolygóból állt. A Merkúrból, a Vénuszból, a Földből, a Marsból, a Jupiterből, a Szaturnuszból, az Uránuszból, a Neptunuszból és a Plútóból. A „Plútógyilkos” becenevet kapott tudós (alias Mike Brown) éppen az, akinek a kutatása nyomán 9-ről 8 bolygóssá vált a Naprendszerünk még 2006-ban. Az akkor, Prágában megtartott Nemzetközi Csillagászati Unió közgyűlésén a Plútót éppen ő minősíttette törpebolygóvá. Ha bebizonyosodik a kilences bolygó létezése, akkor a csillagász gyermekének tett ígéretét is beteljesíti. A kislány ugyanis még a kutatás előtt azt kérte apjától, találjon egy új bolygót, hogy az emberek ne szomorkodjanak a Plútó miatt.

A csillagászat tudományág történetében, már a Pluto felfedezése, majd a Kuiper-öv és az Oort-felhő létezésének kimutatása után újabb nagyobb tömegű égitest létezését feltételezték. E szerint az utóbbi „Nemezis”-nek elnevezett (Nemeszisz a bosszú és a sors bizonytalanságát képviselő istennő a görög mitológiában.) égitest lehet egy nagybolygó vagy a Napunk kis tömegű törpe csillagtársa is, amellyel kettős rendszert alkot. Ezen elképzelést azzal indokolták, hogy valami nagyobb tömegű égitest tömegvonzásával zavarja a külső Naprendszer kis égitestjeinek, az üstökösöknek és a Neptunuszon túli övezet kisbolygóinak mozgását. A Wikipédia szó szerint így ír erről: „A „Nemezis” feltételezett csillag, vörös, vagy barna törpe, mely feltételezések szerint a Nap körül kering, mintegy 50 000–100 000 Csillagászati egységre (1-2 fényévre), az Oort-felhőn kívül. A csillaggal kapcsolatos hipotéziseket a földtörténeti múlt kihalási eseményeinek feltételezett, mintegy 26 millió éves ciklusának megléte inspirálta, ezek szerint a csillag ennyi időnként kerül közelebb a Naphoz, és az Oort-felhőn áthaladva nagyszámú, benne keringő égitest pályáját változtatja meg, ezek egy része a Naprendszer belső vidékeire jut, végül néhány, a Földbe csapódva, kataklizmákat és tömeges kihalásokat okoz. Amennyiben a Nemezis létezett volna, a WISE űrtávcső ki tudta volna mutatni az infravörös sugárzása alapján. A Nemezis létezését a WISE képeinek elemzésére támaszkodva 2014-ben megcáfolták.” Ugyanakkor az „index.hu/tudomany” szerint: „A 9-es nagyjából 20-szor távolabb lehet a Naptól, mint a most legtávolabbinak ismert Neptunusz. Ez az óriási távolság két dolgot jelent: 1. A Nap fénye alig éri el, vagyis alig ver vissza látható fényt. 2. Olyan hideg van, hogy például az infravörös tartományban érzékeny WISE távcső nem is látja. Még a látható fényben működő, földi óriásteleszkópokkal is tű a szénakazalban.”

A Nemezishez hasonló, korábbi elképzelés a „Nibiru” nevű bolygó léte Naprendszerünkben. Ezt William Pickering és Percival Lowell hibás alapokon nyugvó matematikai számításai alapján valószínűsítették. Miután e tudósok megvizsgálták az Uránusz és a Neptunusz mozgását, az elméleti értékektől való eltérések miatt azt feltételezték, hogy egy eddig ismeretlen, jelentős tömegű bolygó is található a naprendszerben. 1992-ben Myles Standish amerikai csillagász azt fejtegette, hogy a bolygók pályájában talált eltérések csak az adott kor mérési eszközeinek pontatlanságából erednek: túlbecsülték a Neptunusz tömegét. A Naptól való feltételezett nagy távolsága miatt a bolygó Nap körüli keringési idejét több mint 3500 évre becsülték. A bolygó korábban a NASA weboldalán is megjelent mint újonnan felfedezett bolygó, akkor kapta a Planet-X (a tizedik bolygó) elnevezést.

A Nibiru bolygó legendáját Zecharia Sitchin (1920-2010) újságíró és őstörténet kutató írta le A tizenkettedik bolygó című könyvében. Kifejti, hogy a bolygó háromezer-hatszáz év alatt egy elnyújtott ellipszis alakú pályán kerüli meg a Napunkat oly módon, hogy a naprendszerbe belépve a bolygók forgásirányával szemben halad. Sitchin könyveiben többször is kitér a Nibiru bolygóval kapcsolatos fejtegetéseire, melyeknek forrásául a sumer kultúra régészeti leleteire, ékírásos pecséthengerekre, nyelvi és csillagászati utalásokra hivatkozik. A Nibiru sumer eredetű szó, Marduk főisten, miután megölte az Anunnakikat – a mítosz szerint ők az égből érkezett megszállók voltak – felköltözött égi otthonába, a Nibirura. Sitchin munkásságát a hivatalos tudomány képviselői és az akadémikusok egybehangzóan áltudományosnak bélyegezték.

Érdekes felvetés az is, hogy ha ez az égi objektum egy üstökös magjához hasonlatos „piszkos hólabda” akkor a Naphoz közel érve fénylő csóvát engedne ki magából, vagyis nagyon fényes lenne. Talán mégsem megalapozatlanok azon eget kémlelő, régi kultúrák – pl.: a kínai vagy a koreai – állításai, amelyek olyan időkről beszélnek, amikor még kettő Nap (kettős napkorong) és kettő Hold volt az égbolton.

(Forrás: wikipedia, csillagaszat.hu, firmamentum.hu, gyartasrend.hu, index.hu/tudomany, popsci.com, subarutelescope.org/, fotók: 1. kép G. Bacon / STScI / NASA, 2. kép Caltech/R. Hurt (IPAC))

Ajánlott bejegyzések

%d blogger ezt szereti: