Ön most itt van:

A japán-német kapcsolatok javulása

 

A Molotov-Ribbentrop paktum következtében hűvösebbé vált japán-német kapcsolatok ismét fejlődésnek indultak. Több jel mutatott arra, hogy a németek katonai terveikbe is beavatták a japánokat.

Első látásra nehezen értelmezhetők a tokiói angol nagykövet fejtegetései, aki a hitlerizmus és a bolsevizmus ellen is harcba szólítaná Európa nemzeteit. A kérdés csak az, hogy ezek a nemzetek nem járnának-e úgy, mint a lengyelek, akik már harcoltak mindkét totális diktatúra ellen, csak éppen támogatást nem kaptak hozzá sem az angolok, sem a franciák részéről. A lehetőség amúgy továbbra is adott volt London és Párizs számára, hogy akár a nemzetiszocializmus, akár a bolsevizmus ellen föllépjenek, de ennek eszköze valószínűleg nem a Baku ellen tervezett bombatámadás volt, amellyel kapcsolatban csak annyi probléma merült föl, hogy nem volt hozzá repülőgép.
Ott tábornok jól látta az angol-amerikai kapcsolatok lényegét, s nyilván még nem sikerült eloszlatnia teljes mértékben a japánok bizalmatlanságát, ha Tokióban az olasz nagykövet volt a legnépszerűbb diplomata.
1940. március 13-án a moszkvai békediktátummal véget ért a finn-szovjet háború. A finnek kénytelenek voltak 35 000 négyzetkilométer területről lemondani a Szovjetunió javára, de sikerült elkerülniük az ország szovjet megszállását. A moszkvai békét mindkét fél időlegesnek tekintette, mivel Moszkva nem mondott le Finnország bekebelezéséről, s csak a megfelelő időpontra várt az újabb támadáshoz. A finnek fölismerték, hogy a Szovjetunióval szemben Anglia és Franciaország segítségére nem számíthatnak, ezért Németország felé közeledtek, bízva abban, hogy a német-szovjet barátság múlandó, s egy német-szovjet háború során visszavehetik elvesztett területeiket, amelyre állítólag Göring célzásokat is tett.
Jó egy héttel a Finnország elleni háború befejezését követően egy napos látogatásra Moszkvába érkezet a japán külügyminiszter. Mivel a japán diplomata látogatása magánjellegű volt, a moszkvai pályaudvaron csak Lozovszkij helyettes külügyi népbiztos Barkov protokollfőnök, valamint az antikomintern paktum országainak nagykövetei és követei fogadták.
Másnap a japán külügyminiszter fogadta a német és az olasz nagykövetet, valamint a paktum országainak vezető diplomatáit.
Kristóffy félórás megbeszélést folytatott a japán diplomatával, aki kijelentette, hogy legközelebb több napig kíván Moszkvában tartózkodni. A külügyminiszter azt mondta Kristóffynak, nem hiszi, hogy az USA megtámadja Japánt, mint ahogy azt sem, hogy a Roosevelt által Angliának megígért támogatás megfelelő időben, tehát ez év őszén megérkezne.
A japán külügyminiszter szerint ez év végéig döntő német sikerek várhatóak, de ha németek el is foglalják a brit szigeteket, a brit birodalom még megmarad. Amennyiben az USA háborúba lépne Anglia mellett, számolnia kellene Japán katona erejével is. /1/
A japán külügyminiszter szavaiból kitűnik, hogy Japánban nem zárták ki egy esetleges amerikai támadás lehetőségét, amelyet azonban nagyban befolyásolt az USA-ban zajló elnökválasztási kampány. Roosevelt ez idő alatt nyilván nem kívánt háborúba lépni sem Anglia mellett, sem Japán ellen.
A külügyminiszternek a német katonai tervekre tett utalásai sejtetni engedik, hogy legalább részben ismerhette ezeket, amit az is alátámasztani látszik, hogy hosszú idő után ismét jelentősen javultak a német-japán kapcsolatok. A berni magyar követ április 2-án „Szigorúan bizalmas!” jelentést küldött Csákynak, amely szerint Kurihara Só japán követ kijelentette, hogy Japán Angliához és az USA-hoz való közeledését gátolja, hogy mindkét nagyhatalom támogatja Csang Kai-seket. A japán diplomata véleménye szerint Japán rövid időn belül ismét közeledni fog Németországhoz, ami segítené a Szovjetunióval való megegyezést. Kurihara szerint, ha Németország győzelmet aratna Európában, az angol és az amerikai nyomás is csökkenne a Távol-Keleten.
A berni japán követ kijelentette, hogy a hollandok nagyon féltik gyarmataikat Japántól, s hozzátette, nem is indokolt, hogy egy ilyen kis országnak, mint Hollandia, ekkora gyarmatbirodalma legyen. Kurihara azt a kérdést is fölvetette, hogy miként fogja Hollandia megvédeni gyarmatait, ha Németország elfoglalja az anyaországot? /2/
A beszélgetésre még jóval a németek nyugati hadjárata előtt került sor, s a japán diplomata Hollandiára vonatkozó megjegyzései ismét azt valószínűsítik, hogy a japánok tudhattak a tervezett német hadműveletek részleteiről.
A Jonaj-kormány január óta egy új kereskedelmi egyezmény megkötéséről tárgyalt Moszkvában, Kristóffy azonban április 9-én azt jelentette, hogy, hogy a japán delegáció valószínűleg dolga végezetlenül fog elutazni a szovjet fővárosból. Ennek legfőbb oka az volt, hogy a japán kormány mindinkább közeledett az antikomintern paktum államaihoz, mindenekelőtt Németországhoz. Az elhidegülő szovjet-japán kapcsolatok jeleként a szovjet sajtó ismét támadta Japán Kína-politikáját.  /3/

Folytatjuk.

1. Magyar Országos Levéltár, Külügyminisztérium Politikai Iratai, K 63 Moszkva, 1940. március 24.
2. MOL, KÜM POL, K 63 Bern, 1940. április 2.
3. MOL, KÜM POL, K 63 Moszkva, 1940. április 9.


Ajánlott bejegyzések

%d blogger ezt szereti: