Ön most itt van:

A japán-német együttműködés bel-és külpolitikai visszhangja

kongo

A japán politikusok jelentős része nem támogatja a szorosabb japán-német kapcsolatokat. A Szovjetunió háborútól tart, az USA-ban pedig elképzelhetőnek tartják katonai diktatúra kialakulását Japánban.

Két héttel később Litvinov kijelentette, hogy a német csapatösszevonások a csehszlovák határnál csak azt a célt szolgálják, hogy Franciaországot ijesztgessék. A külügyi népbiztost sokkal inkább nyugtalanította a német-japán együttműködés, amellyel kapcsolatban Jungerth a következőket jelentette:
„Erős és komoly kapcsolatnak tekinti a két ország együttműködését, nem csinált titkot abból, hogy a frigyben házasságtörést szeretne provokálni. Ebben egyelőre nincs reménye sikerre.” /1/
Litvinov idézett megjegyzése feltételezheti, hogy Japán Kínában tapasztalt problémáihoz, és a japán kormányválsághoz a Szovjetuniónak is köze lehetett.
A japán parlament január 21-én megnyílt ülésszakán az alsóház nagy fölháborodással reagált Hirota miniszterelnök és Arita hadügyminiszter beszédeire. Több képviselő hevesen támadta a kormányt bel- és külpolitikája miatt. Erősen kifogásolták a Németországgal kötött egyezményt, amelynek következményeként megromlott Japán viszonya Angliával, az USA-val, a Szovjetunióval és Kínával. A képviselők támadták a kormányt hibás pénzügypolitikája miatt is, Hirota azonban mindezek ellenére sem kívánt lemondani. A kormányválság végül úgy oldódott meg, hogy lemondott Teraucsi hadügyminiszter, amelyet a kormány lemondása követett.

japanisches-parlament
A japán parlament épülete

Állítólag Hirohito Ugaki tábornokot kívánta megbízni kormányalakítással, ő azonban nem fogadta el a megbízást. Ezt követően Hajasi Szenjuro tábornok alakíthatott kormányt (1937. február2- 1937. június 4.), amelyet Moszkvában bizalmatlanul fogadtak. /2/
Pelényi Washingtonban Szajto japán nagykövettől megtudta, hogy a Hajasi kormány a japán diplomatát szerette volna külügyminiszteré kinevezni, ő azonban elhárította a megbízást, mivel nem jósolt hosszú életet az új kormánynak.
Szajto elmondta Pelényinek, hogy a gyönge yen és a növekvő árak miatt válságjelenségek mutatkoznak a japán gazdaságban, amely miatt a japán polgári és katonai erők egymást hibáztatják. A japán katonai költségvetés elérte az éves költségvetés 40 %-át, az államadósság pedig az elmúlt öt évben 6 milliárdról 10 milliárd yenre emelkedett. Szajto szerint Japán most fizeti meg modernizációjának és iparosításának árát.
A japán diplomatának az volt a véleménye, hogy Hirohito nem akarja provokálni a hadsereget, mivel tart egy katonai diktatúrától, amely azzal is járna, hogy fölborítaná a Szovjetunió javára a Távol-Keleten kialakult egyensúlyt, és jelentős következményekkel járna Európára is.
A magyar követ ezt követően Hornbeckkel is beszélgetett, aki határozottan állította, hogy Japánban létrejöhet egy katonai diktatúra, fasiszta rendszer kialakulása azonban kizárt. /3 /
Hornbeck véleményét alátámasztani látszik az új japán kormány február 8-án kihirdetett programja is, amely szerint a népben ki kell szélesíteni a japán államrend helyes megértését, és fokozni kell az istenek és a császár iránti tiszteletet.  A Hajasi kormány fontosnak tartotta, hogy elősegítse a Japánra nézve specifikus „alkotmányos politika” fejlődését, valamint a nemzeti egységen alapuló, a távol-keleti helyzet megszilárdítását segítő külpolitikát.
A honvédelem fokozására irányuló erőfeszítéseket a kormány szerint az ország gazdasági lehetőségeinek erősítésével kell megoldani, egyben szükség van az ipar védelmére és ellenőrzésére.
Moszkvában úgy értelmezték a japán kormányprogramot, hogy ismét előtérbe kerülnek a japán hódító törekvések, és Japán „nagy háborút” akar indítani a Szovjetunió ellen. A Pravda szerint Japán öt év alatt hadseregének létszámát 50 %-kal kívánja emelni, és figyelmeztetésként azt írta, hogy háború esetén Japánt nagy csalódások érhetik. /4/
A japán parlament február 15-i ülésén Hajasi miniszterelnök és a kormány több tagja is részletezte a kormányprogramot. Külpolitikai tekintetben a kormány célja volt, hogy Japán megerősítse kapcsolatait Mandzsukuoval, valamint hogy nagyobb figyelmet szenteljen a kínai és a szovjet viszonynak. Kínával kapcsolatban a japán politikusok kiemelték annak fontosságát, hogy nem csak a két kormány, hanem a két nép között is barátságos viszony alakuljon ki, a Szovjetuniót illetően pedig hangsúlyozták a két ország közötti megértés szükségességét.
A kormány fontos célnak tekintette, hogy Angliával és az USA-val továbbra is fönnmaradjon a korábbi barátságos politika.
Németországot a kormány részéről meg sem említették, több képviselő azonban bírálta a német-szovjet egyezményt, Odzaki képviselő, felsőházi tag pedig követelte az angol-japán barátságos viszony intézményesítését.
A pártok azonban tartózkodtak a kormány keményebb támadásától, mivel nem kívánták a parlament esetleges föloszlatását. / 1/

Folytatjuk.

1. Magyar Országos Levéltár, Külügyminisztérium Politikai Iratai, K 63 Moszkva, 1937. január 25.
2. MOL, KÜM POL, K 63 Moszkva, 1937. február 4.
3. MOL, KÜM POL, K 63 Washington, 1937. február 9.
4.  MOL KÜM POL, K 63 Moszkva, 1937. február 14.
5. MOL, KÜM POL, K 63 Moszkva, 1937. február 23.

Ajánlott bejegyzések

%d blogger ezt szereti: