Ön most itt van:

A japán „Monroe-elv”

Egyre szélesedik a háború Európában. Németország és a Szovjetunió egymásra figyel, miközben Japán Kelet- és Délkelet-Ázsiára koncentrál.

Várható volt, hogy a németek nyugati hadjárata idején a Szovjetunió nagyobb aktivitást fog kifejteni Közép-és Dél-Európában. A magyar katonai felderítéshez és a külügyminisztériumba befutó információk szerint Jugoszláviában, Szlovákiában és Romániában egyre aktívabbak lettek a kommunista szervezetek. A jugoszláviai helyzetet tovább bonyolították a szerbek és a horvátok ellentétei, valamint a horvátok megnyerése érdekében folyó olasz-német rivalizálás.
A zágrábi magyar főkonzul június 10-én jelentette, hogy fölkereste őt Jamadzsi Akira bécsi japán    főkonzul, aki a horvátországi szovjet befolyás jeleiről érdeklődött. Jamadzsi tudni szerette volna, hogy milyen kapcsolatai vannak Vladimir Maceknek, a Horvát Parasztpárt elnökének Moszkvával, mivel értesülései szerint a horvátok a szlovákokkal együtt a szovjetekkel mélyebb kapcsolatok kiépítésére törekednek. A japán diplomata szerint Pozsonyban a szovjetek erős aktivitást fejtenek ki Magyarország és Horvátország irányába.
A bécsi japán főkonzul Jozef Tisót kétszínű politikusnak tartotta, aki csak az alkalomra vár, hogy függetlenítse magát a németektől.
Jamadzsi- aki Zágrábban csak a magyar konzullal folytatott tárgyalásokat –megkérdezte, hogy Magyarországnak vannak-e céljai Horvátországgal, amire a magyar diplomata nemmel felelt.
/1/
Olaszország éppen ebben az időben csatlakozott a németek nyugati hadjáratához, így az antikomintern három nagyhatalma közül kettő már részt vett a második világháborúban. Churchill brit miniszterelnök, aki korábban még Olaszország megnyerésén gondolkodott, kénytelen volt tudomásul venni, hogy az olasz hadba lépés veszélyezteti Nagy-Britannia földközi-tengeri pozícióit.
Ugyanakkor Moszkvában a külügyi népbiztosság kommünikét adott ki, amely szerint Molotov és Tógó japán nagykövet között elvi megállapodás jött létre a határproblémák megoldásáról, ezért ismét összeül a határmegállapító bizottság.
Tógó elmondta Kristóffynak, hogy nehéz tárgyalásokat folytatott, mivel a szovjet kormány kezdetben nehezen volt megközelíthető, és később is csak nehezen volt hajlandó engedményekre. A japán nagykövet kijelentette, hogy a továbbiakban sem várható a japán-szovjet feszültség jelentős enyhülése. /2/
Június 22-én a francia küldöttség aláírta a kapitulációról szóló okmányt a németekkel. A franciák mindössze 42 napig harcoltak a Wehrmacht ellen, míg a jóval kisebb finn hadsereg 105 napig ellenállt a Vörös Hadsereg támadásának. A Harmadik Birodalom Európa nagy részét ellenőrzése alatt tartotta, nyugaton már csak Anglia harcolt, keleten pedig a „baráti” Szovjetunió politikájával kellett számolni.
Churchill, aki bízott Roosevelt segítségében, nem fogadta el Hitler békekötésre vonatkozó javaslatát.
Roosevelt azonban nem kívánta kockáztatni harmadik elnöki mandátumát a háborúba lépéssel, ezért csak hadianyag szállítással támogatta az angolokat, akiknek a segítségéért keményen fizetniük kellett, többek között az atlanti-óceáni brit támaszpontok egy részének átadásával.
Churchill szövetséget ajánlott Sztálinnak is, aki ekkor ezt még nem fogadta el, mivel gyümölcsözőbbnek tűnt a Hitlerrel való szövetség fönntartása.
Miközben a németek nyugati sikereiket aratták, a Szovjetunió mind nagyobb nyomást gyakorolt Romániára. A magyar katonai felderítés folyamatosan nyomon kísérte a szovjet-román viszony alakulását, és feltételezte, hogy Románia és a Szovjetunió között háború robban ki Besszarábia hovatartozása miatt, amely az első világháború után került Romániához. A román kormány helyzetét nehezítette, hogy a szovjet fenyegetés mellett számolnia kellett a magyar és a bolgár hadsereg esetleges hadba lépésével is, előbbi Erdélyt, utóbbi pedig Dél-Dobrudzsát kívánta Romániától visszaszerezni.
A szovjet vezérkar jelentős csapatösszevonásokat hajtott végre a román határ mentén, háborúra azonban nem került sora két ország között. Június 24-én a szovjet kormány 24 órát adott a román kormánynak arra, hogy átadja Besszarábiát és Bukovinát. A román kormány Dél-Bukovina kivételével kész volt átadni a szovjetek által követelt területeket, s dacára a több mint egy millió főt számláló román hadseregnek, kísérletet sem tett az ellenállásra.
A szovjeteket állítólag a németek gyors nyugati sikerei, a németeket pedig a szovjetek még gyorsabb romániai területfoglalása lepte meg, mivel korábban arra számítottak, hogy a másik hosszan elhúzódó háborúba keveredik. Hitler és Sztálin is úgy látta, hogy véget kell vetni a két nagyhatalom érdekházasságának, s föl kell készülni a másikkal való leszámolásra. Sztálin kezdettől fogva úgy tekintett a Molotov-Ribbentrop paktumra, hogy annak segítségével sikerült becsapni Hitlert, aki majd Franciaország ellen fordul, s valószínűleg ugyanúgy vég nélküli háborúba bonyolódik majd, mint Japán Kínában. Abban az esetben, ha ez mégsem következne be, még mindig megvan a titkos amerikai szövetség Németország, és nyilván Japán ellen.
Június 29-én Arita Hacsiró japán külügyminiszter rádiónyilatkozatban jelentette ki, hogy Japán nem szándékozik beavatkozni az európai ügyekbe, de hozzátette, hogy „Japán egészen természetesen elvárja, hogy a nyugati hatalmak semmit sem fognak tenni a kelet-ázsiai béke háborgatására.” A japán külügyminiszter „kelet-ázsiai élettérről” tett említést, amely Kelet-Ázsia országainak és a déltengeri szigeteknek szoros földrajzi és történelmi összetartozásán alapult.
Ghyka értesülései szerint az amerikai közvélemény Arita beszédét a „japán Monroe-elv” kinyilatkoztatásának tartotta. A magyar követ információi szerint a japán hadsereg tartózkodóan fogadta a külügyminiszter beszédét, mivel a hadsereg vezetői azt szerették volna, ha Japán sokkal nyíltabban és nagyobb mértékben működött volna együtt Németországgal. A japán kormány azonban az USA-ra való tekintettel lényegesen óvatosabb volt, mivel a japán politikusok egy része tisztában volt azzal, hogy az amerikaiak hamarosan érvényesíteni akarják érdekeiket a Csendes- és az Atlanti-óceán térségében. /3/

Folytatjuk.

1. Magyar Országos Levéltár, Külügyminisztérium Politikai Iratai, K 63 Zágráb, 1940, június 10.
2. MOL, KÜM POL, k 63 Moszkva, 1940. június 11.
3. MOL KÜM POL K 63 Tokió, 1940. július 1.


Ajánlott bejegyzések

%d blogger ezt szereti: