A japán-kínai háború nemzetközi visszhangja

kongo

A háború mindkét fél részéről egyre nagyobb erőfeszítéseket követelt. Amint várható volt, a Szovjetunió, Nagy-Britannia és az USA Kínát támogatta.

A moszkvai angol nagykövet nyugtalanságát fejezte ki a távol-keleti események miatt, Litvinov viszont
Sigemicu értesülései szerint kijelentette, hogy „ebből nem lesz semmi. Kis háborút fognak játszani.” Sigemicu elmondta, hogy a Blücher marsall ulánbátori tárgyalásairól szóló híreket nem tudta ellenőrizni, de valószínűnek tartotta, hogy Moszkva katonai tanácsadókkal, hadianyaggal és propagandistákkal fogja támogatni a kínaiakat.
Cindric „Szigorúan bizalmas!” jelentésében megjegyezte, hogy Sigemicu nagykövet kitűnően tájékozott a kínai ügyekben, és amit eddig elmondott, az be is következett. /1/
A szovjet segítségnyújtás Kínának diplomáciai téren is kibontakozott. Augusztus 30-án a moszkvai magyar követségi titkár arról tájékoztatta a magyar külügyminisztériumot, hogy 21-én Szergej Bogomolov szovjet nagykövet és Vang Csung-hui kínai külügyminiszter megnemtámadási egyezményt írt alá. Állítólag a japánok nem reagálták túl az egyezményt, mivel azt csak egy demonstratív gesztusnak tartották. A szerződés japánellenes élét a szovjetek is igyekeztek tompítani. Vezető  szovjet lapok azt írták, hogy a szerződésnek nincsenek titkos mellékletei és senki ellen nem irányul. Japán diplomaták szerint Kína most fogadta el a Litvinov által már 1933-ban fölajánlott szerződést. /2/
Szeptember közepére ismét romlott a szovjet-japán viszony.  A szovjet kormány fölszólította Tokiót, hogy zárja be novoszibirszki és odesszai konzulátusait, mivel ott sem japán lakosok, sem japán értékek nincsenek.
Japán azzal utasította el a szovjet kormány fölszólítását, hogy nem kizárt japán állampolgárok megjelenése Novoszibirszkben, valamint japán hajók befutása Odessza kikötőjébe.
Szeptember 14-én a szovjet kormány kommünikében jelentette meg, hogy másnaptól nem tekinti érvényesnek a két említett konzulátus működését. Az Amur mentén szovjet hadihajók japán halászhajókat és fölfegyverzett naszádokat fogtak el, ami kiváltotta a japán külügyminisztérium tiltakozását. /3/
A kínai háború miatt Japánnak nem volt érdeke, hogy konfliktusba kerüljön a többi nagyhatalommal, azonban 1937 őszén ennek veszélye fenyegetett. A Szovjetunióval továbbra sem javult Japán kapcsolata, a legfontosabb kérdés azonban az volt, hogy miként alakul a japán-angol és a japán-amerikai viszony. Masirevich Szilárd(Lajos) londoni magyar követ október 8-án arról tájékoztatta Kánya külügyminisztert, hogy a japán-kínai háború kezdetén Anglia önmérsékletet tanúsított, azonban japán részről az angol kereskedelmi hajók zaklatása, valamint Nanking és Kanton bombázása Japán ellen fordította az angol közvéleményt. A genfi angol delegátus kezdeményezte Japán nemzetközi bojkottját, amelyet lelkesen fogadott Roosevelt elnök is.

95-ös típusú japán könnyű harckocsi
95-ös típusú japán könnyű harckocsi

Washington javaslatot tett Londonnak egy közös csendes-óceáni flotta demonstrációra is, mérsékeltebb angol politikai körök azonban a legnagyobb óvatossággal akartak eljárni, ezért az angol külügyminisztérium elutasította az amerikai kezdeményezést. Az angolok ezt azzal indokolták, hogy nő a feszültség a Földközi-tenger térségében is, valamint ha Japánt provokálják, az elfoglalhatja a holland-indiai gyarmatokat. Ezt elkerülendő Anglia az USA-val együtt erkölcsi nyomást kívánt gyakorolni Japánra, ugyanakkor egyre inkább szüksége volt a Szovjetunió támogatására is. /4/
Az angolokat nyilván befolyásolta, hogy mind több hír érkezett, arról, hogy Olaszország csatlakozni készül az antikomintern paktumhoz, amely kihatással volt a földközi-tengeri erőviszonyokra. Érdekes lehet, hogy az angolszászok miért nem gondoltak az „erkölcsi nyomás” kapcsán a Szovjetunióra?
A japánellenes hangulat a hagyományosan semleges országokban, mint például Svédországban is megjelent. Matuska Péter stockholmi magyar követ október 11-én jelentette, hogy az új japán nagykövet szeptember 23-án adta át megbízólevelét a svéd királynak. Matuska szerint Kurijama Sigeru személyével a svéd sajtó nem foglalkozott, mivel Svédországban japánellenes hangulat uralkodott. Ennek jeleként a svéd szakszervezetek javasolták a japán áruk bojkottját. /5/
A japán-kínai háború lezárása érdekében a Népszövetség közreműködésével nemzetközi konferencia összehívását javasolták Brüsszelbe. Jungerthnek a moszkvai kínai ügyvivő kijelentette, hogy az öt    észak-kínai tartományban nem tudják útját állni a japán hadseregnek, de tovább folytatják a küzdelmet. Az érintett egy millió négyzetkilométer területen mintegy 75 millió lakos él, akik- mint ahogy egész Kína –nem kívánnak a Szovjetunióval háborúba keveredni. Csao Jing-si ügyvivő szerint a kínai ellenállás meglepte a japánokat, s Kínában nagy és kegyetlen háború alakult ki.  A kínai diplomata elmondása szerint a 400 milliós kínai nép ellenáll a japán támadásnak, a brüsszeli   konferenciától azonban nem vár eredményt. /6/

Folytatjuk.

1. Magyar Országos Levéltár, Külügyminisztérium Politikai Iratai, K 63 Moszkva,1937. augusztus 26.
2. MOL, KÜM POL, K 63 Moszkva,1937. augusztus 30.
3. MOL, KÜM POL, K 63 Moszkva, 1937. szeptember 14.
4. MOL, KÜM POL, K 63 London, 1937. október 8.
5. MOL, KÜM POL, K 63 Stockholm, 1937. október 11.
6. MOL, KÜM POL, K 63 Moszkva, 1937. november 4.


Ajánlott bejegyzések