A japán katasztrófák forgatókönyve

A japán katasztrófák forgatókönyve

Április 11-én, pontosan egy hónappal a pusztító földrengés után 7,1-es erősségű földmozgás rázta meg Japán észak-keleti területeit. Központja azonban a többitől eltérően nem a tengerben, hanem Fukushima megyében volt. Ennek következtében minden eddiginél erősebb hatású volt nemcsak a földrengés központjában, hanem a 200 km-re fekvő Tokióban is.

A 13 millió lakosú fővárosban kilengtek az épületek, és megszűnt a vízszolgáltatás (amit félórai munkával visszaállítottak). Vesztegelt a főváros 44 metrójárata is, amelyeket a következő 3 órában a sínek felülvizsgálata után folyamatosan újraindítottak.

– Ó, a földrengés? Már kezdjük megszokni! – legyint az egyik tokiói megkérdezett. Persze, a japán hidegvér takargat némi feszültséget, ha nem is a földrengés miatt, de a megállíthatatlan radioaktív sugárzás okán.

Ismeretes, március 11-én a japán fősziget lemezei megcsúsztak a tenger felé, ami a Richter-skála szerinti 9-es erejű földmozgást eredményezett. Az ezt követő 10-14 méter magas szökőár letarolta Fukushima és Miyagi megyék tengerparti városait, és közel 28 ezer halálos áldozatot követelt. A katasztrófa következtében leállt a fukushimai atomerőmű, aminek 6 blokkja közül négyben szivárgás, robbanás és egyéb súlyos üzemzavarok léptek fel. Hármat sikerült lokalizálni, ám egy még mindig kezelhetetlen. A jelenleg is terjedő radiokatív sugárzás településeket tett lakhatatlanná, és megfertőzte a tengervizet.

Április 7-én az észak-keleti partoknál a tenger mélyéről indult 7,4-es erejű rengés megrongálta a Fukushimával szomszédos Miyagi megyében az onagawai atomerőművet, amelyből szintén radioaktív sugárzó víz szivárgását észlelték. Szerencsére a rést rövid időn belül sikerült betömni.

A japánok szerint a fősziget lemezei száz évenként csúsznak el, és a nagy földrengést követő utórengések két hónapig tarthatnak.

– Még egy hónap, és vége a megpróbáltatásainknak – bátorítják egymást, mert hisznek a természet száz évenként visszatérő forgatókönyvében, amiben az is írva vagyon, hogy a több ezer utórengés között lesz egy 8-as erősségű is. Ami még várat magára.

Japánban magam is számtalan furcsa esettel találkoztam, ami táplálja az efféle babonákat. Néhány évvel ezelőtt egy Tokióhoz közeli kis szigeten kitört a tűzhányó. A lakosságot evakuálták, majd pár hét múlva a vulkán kihunytával a lakók visszaszállingóztak. Az egyik televízió riportere a kitörés egyéves évfordulóján a helyszínen kommentált: „Pontosan egy éve, hogy a mögöttem álló tűzhányó kitört…!” Ebben a pillanatban robbanás rázta meg a levegőt, füstfelhő kerekedett, és a vulkán újra működni kezdett. Nos, mondja valaki, hogy Japánban ne higgyünk a természet forgatókönyvében!
Márpedig ha létezik, leghőbb kívánságom, hogy egy öreg filozófus megsúgja, meddig kell még elviselnünk a radiokaktív sugárzást. Ám attól tartok, erre hiába várok, mert ez a forgatókönyv még csak most van készülőben. Nap mint nap mi írjuk az utókornak.

Doma-Mikó István
Inter Japán Magazin

 

Kapcsolódó cikkek:
http://interjapanmagazin.com/minta-bejegyzes-8
http://interjapanmagazin.com/a-japan-termeszeti-katasztrofa-hirei/
http://interjapanmagazin.com/minta-bejegyzes-6/
http://interjapanmagazin.com/minta-bejegyzes-7/
http://interjapanmagazin.com/proba-5/  

 


Ajánlott bejegyzések