Ön most itt van:

A japán kapituláció

1944 októberétől számítva fél év alatt az USA elfoglalta a Fülöp-szigeteket. Ugyancsak októberben itt volt a japán vereséggel végződő utolsó nagy tengeri ütközet is. Áprilisban az USA partra szállt Okinawa szigetére, június 21-ig el is foglalták. Márciustól a térségből megindultak a szőnyegbombázások Japán ellen.

A jaltai értekezlet a legfontosabbnak tartott értekezlet volt, amit Roosevelt, Churchill, és Sztálin közösen tartottak. Az értekezleten megkötöttek egy Japánra illetve általánosan a Távol-Keletre vonatkozó titkos egyezményt is. Roosevelt elsősorban MacArtur tanácsára minél előbb be akarta vonni a Szovjetuniót a Japán elleni hadműveletekbe, főleg a Mandzsúriai területeken. Roosevelt a még mindig érvényben lévő szovjet – japán semlegességi szerződés miatt attól tartott, hogy a Szovjetunió a háború után Japán részéről előnyöket fog majd élvezni az USA-val szemben. Sztálin fel is mondatta – amerikai kérésre – ezt a semlegességi szerződést 1945. április 5.-én, augusztus 8.-án pedig hadat üzentek Japánnak. Hogy miért is volt később mérges az amerikaiakra Sztálin, és milyen célokból üzent hadat Japánnak kiderül egyik korábbi cikkünk második feléből.

A jaltai értekezlet

Jalta, 1945. február 4 – 11. (A Japánra vonatkozó titkos egyezményt 1946, február 11.-én hozták nyilvánosságra)

Forrás: United Nations Yearbook. New York, 1946. 34. old. – A Decade os American Foreign Policy. Basic Documents, 1941 – 49. Washington, 1950. 27. old. – Szbornik gyejsztvujuscsih dogovorov, szoglasenij i konvencij zakljucsonnih SZSZSZR sz inosztrannimi goszudarsztvami. XI. kötet. Moszkva, 1955. 67. old.

Egyezmény Japánra vonatkozóan

 A három nagyhatalom: a Szovjetunió, az Amerikai Egyesült Államok és Nagy-Britannia vezető államférfijai megegyeztek, hogy a Németország megadását és az európai háború befejezését követő két vagy három hónapon belül a Szovjetunió a szövetségesek oldalán háborúba lép Japán ellen az alábbi feltételek mellett:

1.Külső-Mongóliában (a Mongol Népköztársaságban) a status quót fenn kell tartani.

2. Oroszország korábbi jogait, amelyeket az 1904. évi hitszegő japán támadás megsértett, helyre kell állítani, mégpedig:

  • Szahalin déli részét, valamint az összes környező szigeteket vissza kell adni a Szovjetuniónak;
  • Dairen kereskedelmi kikötőjét, a Szovjetuniónak ebben a kikötőben fennálló különleges érdekeinek megóvása mellett nemzetközivé kell tenni, továbbá vissza kell állítani a bérleti jogviszonyt Port Arturra mint a Szovjetunió tengeri bázisára;
  • A kelet – kínai vasutat és a dél-mandzsúriai vasutat, amelyek kijáratot biztosítanak Darienhez, egy magalakítandó szovjet – kínai vegyes társaság révén közösen kell üzemben tartani úgy, hogy a Szovjetunió különleges érdekeit megóvják és hogy Kína megtartsa teljes szuverenitását Mandzsúriában.

3. A Kurili-szigeteket a Szovjetunióhoz kell csatolni. Egyetértés áll fent aziránt, hogy a Külső-Mongóliára, a fentebb említett kikötőkre és vasútvonalakra vonatkozó megállapodás Csang Kai-sek marsall hozzájárulását igényli. Sztálin marsall javaslatára az Egyesült Államok elnöke megteszi a lépéseket a hozzájárulás elnyerése iránt.

A három nagyhatalom vezetői megegyeztek, hogy a Szovjetuniónak ezeket a követeléseit Japán veresége után feltétlenül kielégítik.

A Szovjetunió a maga részéről kifejezi készségét, hogy Kína nemzeti kormányával a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége és Kína közötti barátsági és szövetségesi szerződést kössön abból a célból, hogy fegyveres erőivel segítséget nyújtson Kínának a japán iga alól való felszabadításában.

  1. február 11.

Winston S. Churchill

Joszif V. Sztálin

Franklin D. Roosevelt

Franklin Delano Roosevelt, az USA Elnöke 1945. április 12-én 63 évesen, agyvérzésben meghalt. Érdemes megállni és részletezni ezt az eseményt. Orvosai tudták róla, hogy vérnyomása 1944-re már állandó jelleggel 230/126-ra emelkedett, illetve az Elnöknek ezzel párhuzamosan érelmeszesedése is volt. Robert E. Sherwood, aki az elnök beszédírója volt – és egyéb feladatokat is ellátott -, emlékirataiban leírja, hogy 1945. március utolsó hetében volt utolsó személyes találkozója az Elnökkel. Ez arról szólt, hogy beszámolót kellett tartania az előzőleg elnöki utasításra történő, MacArthur tábornokkal, Manilában lefolytatott – három órán át tartó – puhatolózó tárgyalásáról, melynek célja MacArthur tábornok háború utáni, Japánnal kapcsolatos elképzeléseinek kiderítése volt. Sherwood az elnöknek kifejezte véleményét arról, hogy MacArthur tábornok lenne az „eszményi” jelölt Japán katonai kormányzójának tisztére, illetve megfigyelései alapján helyzetelemzést tartott a csendes-óceáni hadszíntérről. Az Elnök ezután utasította Sherwoodot egy Jefferson napi, ünnepi beszéd megírására. „Megkért, hogy a Jefferson-napi beszéd számára keressek ki néhány, a tudománnyal kapcsolatos Jefferson idézetet. –„Nem sok ember van ezzel tisztában – mondta -, de Jefferson is tudós volt, nem csak demokrata, és mondott néhány dolgot, amelyet nem árt most megismételni, mert a jövendő világ kialakítása során a tudomány fontosabb szerepet fog játszani, mint valaha.” A Jefferson idézet, amelyet találtam, és amelyet Roosewelt bele is iktatott ebbe a soha el nem mondott beszédébe, „a tudomány testvéri szelleméről” beszélt, amely „egyetlen családdá egyesíti valamennyi hívét, bármilyen fokon műveljék is, és bármilyen távol éljenek is egymástól a földgolyó legtávolabbi sarkaiban”. Ekkor még nem tudtam, később azonban ráébredtem, hogy amikor Roosewelt a tudománynak a jövőben játszandó szerepéről beszélt, kétségkívül arra gondolt, hogy rövidesen beköszönt az atomkorszak. Ezt mondta ebben az utolsó beszédében: „Ma azzal a mindennél fontosabb ténnyel kell szembenéznünk, hogy ha ez a civilizáció meg akar maradni, akkor elsősorban az emberi kapcsolatok tudományát kell művelnünk – meg kell szereznünk azt a képességet, amely a legkülönbözőbb fajtájú népek számára lehetővé teszi, hogy valamennyien együtt éljenek és dolgozzanak békésen ugyanabban a világban.” Sherwood a továbbiakban így írja le azt, amikor az Elnök haláláról értesült: „De amikor végül rádöbbentem, hogy csakugyan igaz a hír, csak arra tudtam gondolni: Olyan súllyal nehezedett rá, hogy végül is összezúzta. Többé nem tudott talpra állni. Igen, a rettenetes felelősség zúzta össze, az a felelősség, amelyből már hosszú évek óta mind több és több nehezedett a vállára. Ő egymaga viselte a földünkön élő emberek százmilliói félelmeinek és reményeinek terhét, mígnem a súly nagyobb volt, mint amennyit a halandó emberi lélek szövete elbír, és akkor azt mondta: „Iszonyúan fáj a fejem”, majd elveszítette az eszméletét, és meghalt. „Súlyos agyvérzés” – mondták a doktorok – és a „súlyos” itt valóban a helyes szó volt.” A fenti idézetek alighanem alátámasztják, hogy Roosewelt Elnök utolsó napjainak gondjait megszaporíthatta nem csak a világháborúban vállalt vezetői döntéseinek súlya, hanem az atombombához kapcsolható felelősség érzete is, és ez is fokozottan hozzájárulhatott agyvérzéséhez, és 2 óra múlva bekövetkezett halálához.

1945 májusától Togo külügyminiszter sikertelen próbálkozásokat tett: felkérte a Szovjetuniót, hogy közvetítsen Japán és a szövetséges hatalmak közt a távol-keleti háború befejezésére. A potsdami találkozón a szovjetek felvetették a kérdést, viszont érdemleges közvetítésre nem került sor.

1945 július 16.-án USA Új-Mexikó állam északnyugati részén – a sivatag egy Halálvölgynek nevezett részén -, 05. 30-kor a történelem első kísérleti atomrobbantását végrehajtották az amerikaiak.

1945 nyarától az amerikai bombázások és az azokat követő hatalmas tűzvészek már megmutatták, hogy az ország ellenállóképessége nem fog sokáig tartani. Az amerikai légierő ugyan többször figyelmeztette a lakosságot, hogy hagyják el a városokat, a polgári áldozatok, a polgári és ipari, hadiipari épületekben – főleg Tokióban, de másutt is – óriási károk keletkeztek.

A potsdami nyilatkozat Japánnal kapcsolatban

Potsdam, 1945 július 26.

Forrás: A Decade of American Foreign Policy. Basic Documents, 1941 – 49. Washington, 1950. 49. old. Szbornik gyejsztvujuscsih dogovorov, szoglasenij i konvencij zakljucsonnih SZSZSZR sz inosztrannimi goszudarsztvami. XII. kötet. Moszkva, 1955. 104. old.

A Japán megadási feltételeket megállapító nyilatkozat

  1. Mi, az Egyesült Államok elnöke, a Kínai Köztársaság nemzeti kormányának elnöke és Nagy-Britannia miniszterelnöke, honfitársaink százmillióit képviselve, tanácskoztunk egymással és megállapodtunk abban, hogy Japánnak alkalmat kell adni a háború befejezésére.
  2. Az Egyesült Államok, a Brit Birodalom és Kína hatalmas szárazföldi, tengeri és légierői, amelyeket a Nyugatról ideirányított hadseregeikkel és légiflottáikkal több ízben megerősítettek, felkészültek arra, hogy végső csapást mérjenek Japánra. Ezt a katonai hatalmat az összes Szövetséges Nemzetek abbeli szilárd elhatározása támogatja és hatja át, hogy a háborút addig folytatják Japán ellen, amíg az feladja ellenállását.
  3. A Németország részéről a világ felkelt szabad népeinek erejével szemben tanúsított hiábavaló és értelmetlen ellenállás következményei szörnyű megvilágításban tárnak intő példát Japán népe elé. Az az-az erő, amely most Japán ellen összpontosul, mérhetetlenül nagyobb, mint volt az, amelyet az ellenálló nácik ellen bevetettek, és amely szükségképpen elpusztította a földeket, az ipart és a német nép egész életformáját. Katonai erőnk teljes bevetése – amit mostan elhatároztunk – a japán fegyveres erők elkerülhetetlen és teljes megsemmisítését és ugyanígy a japán anyaország elkerülhetetlen és tejes elpusztítását jelentené.
  4. Japán részére elérkezett az ideje annak, hogy döntsön arról, vajon továbbra is azoktól az önfejű militarista tanácsadóktól kívánja-e magát vezettetni, akiknek ostoba számításai a Japán Birodalmat a megsemmisülés küszöbére sodorták, vagy pedig az ésszerűség útját kívánja-e követni.
  5. Az alábbiakban közöljük a feltételeinket. Nem akarunk eltérni tőlük. Nincs más alternatíva.. Nem fogunk eltűrni semmiféle halogatást.
  6. Egyszer s mindenkorra ki kell küszöbölni azok tartalmát és befolyásolását, akik megtévesztették és félrevezették a japán népet, hogy a világ meghódítására vállalkozzék. Szilárd meggyőződésünk ugyanis, hogy a béke, a biztonság és azon igazságosság új rendjét lehetetlen megteremteni addig, amíg a felelőtlen militarizmust ki nem irtják a világból.
  7. Addig is, amíg ez az új rend nem jön létre, és amíg nincs meggyőző bizonyíték arra, hogy Japán háború indítására képes hatalma megsemmisült, a Szövetségesek Japán területének általuk kijelölt pontjait meg fogják szállni, hogy biztosítsák a jelen okmányban megállapított alapvető célkitűzések megvalósítását.
  8. A Kairói Nyilatkozatban foglalt feltételeket végre kell hajtani és Japán szuverenitását a Honshu, Hokkaido, Kyushu, Sikoku szigetekre, valamint a később meghatározandó kisebb szigetekre kell korlátozni.
  9. A japán fegyveres erők tagjai teljes lefegyverzésük után engedélyt fognak kapni az otthonukba való visszatérésre, hogy ott békés, produktív életet folytathassanak.
  10. Nem szándékunk, hogy a japán népet mint fajt leigázzuk vagy mint nemzetet megsemmisítsük, de szigorúan meg kell büntetni az összes háborús bűnösöket, ideértve azokat is akik hadifoglyainkkal szemben kegyetlenkedéseket követtek el. A japán kormánynak el kell távolítania minden akadályt a japán nép demokratikus irányzatainak újraéledése és megerősödése útjából. Meg kell valósítani a szólás-, a vallás- és gondolatszabadságot, valamint az alapvető emberi jogok tiszteletben tartását.
  11. Japánnak engedélyezni fogják, hogy megtartsa azokat az iparágakat, amelyek gazdaságának fenntartásához szükségesek és az ésszerű jóvátételek természetbeni teljesítését lehetővé teszik, de nem azokat, amelyek háborúra való újrafegyverkezését lehetővé tennék. Evégből meg fogják engedni, hogy Japán hozzájusson az ellenőrzés alól feloldott nyersanyagokhoz. Végül is meg fogják engedni, hogy Japán részt vegyen a világkereskedelmi forgalomban.
  12. A Szövetségesek megszálló erőit Japánból vissza fogják vonni, mihelyt a fenti célkitűzések megvalósultak és a japán nép szabadon kinyilvánított akaratának megfelelően békés szándékú és felelős kormány alakult.
  13. Felszólítjuk a japán kormányt, hogy azonnal rendelje el a japán fegyveres erők feltétel nélküli kapitulációját és jóhiszemű eljárása tekintetében nyújtson kellő és megfelelő biztosítékokat. A másik lehetőség Japán számára az azonnali és teljes megsemmisülés.

Churchill

Truman

Csang Kai-sek

 

Egy nappal később, 1945 július 27.-én Japán elvetette a megadást, a háború folytatása mellett tett hitet.

HIROSIMA

Augusztus 6.-án az amerikaiak ledobták a Hirosimai atombombát. A.Y.P. Taylor A második világháború képes krónikája c. könyvében leírja, hogy a legmagasabb pozícióban lévő amerikai vezetők közül nem akárkik ellenezték az atombomba bevetését: Marshall tábornok úgy ítélte meg: könnyen lehet, hogy az oroszok hadba lépésének a máris reményvesztett japánokra lesz az a döntő mozzanat, amely a kapitulációra kényszeríti őket. Eisenhower pedig, amikor a potsdami konferencián értesült róla a bomba tervezett bevetéséről, úgy vélte „teljesen szükségtelen”. MacArtur, akinek nem kérték ki a véleményét később elmondta, hogy egyetért Eisenhowerrel.” Eisenhower, akit később az Egyesült Államok elnökévé választottak emlékirataiban így emlékezik: „Potsdamban…..Hosszasan beszélgettem Stimston hadügyminiszterrel, aki közölte, hogy Új-Mexikóban hamarosan ki fogják próbálni az atombombát, amelyet a tudósoknak sikerült előállítaniuk. A sikeres kísérlet eredményét kábeltávirat útján nemsokára tudatták a miniszterrel. Nagyon megkönnyebbült, mivel nyilvánvalóan roppant érdeklődéssel figyelte a fejlesztést, és nagy felelősséget érzett az arra fordított pénzösszegek és erőforrások miatt. Kifejeztem véleményemet, hogy ilyen fegyvert sohasem fogunk alkalmazni az ellenség ellen. Nem tetszett nekem az, hogy az Egyesült Államok kezdeményezze az alkalmazását egy olyan szörnyű pusztító eszköznek, mint amilyennek ezt az új fegyvert leírták előttem. Ezenkívül, tévesen, valami halvány reményt éreztem, hogy ha sohasem alkalmazzuk ezt a fegyvert háborúban, akkor a többi nemzet esetleg nem szerez tudomást arról, hogy a maghasadás problémáját megoldották. Abban az időben természetesen nem tudtam, hogy a fegyver előállításában egy sereg tudós vett részt, és hogy ebben a létfontosságú ügyben nem lehet megőrizni a titkot.” A.Y.P. Taylor leríja, hogy Truman elnök és a körülötte lévő, kevés számú, az atombomba kifejlesztésén dolgozó vezető döntött az atombomba bevetéséről, az amerikai vezérkar véleményét ki sem kérték erről a fontos katonai kérdésről.

 

A szovjet kormány nyilatkozata a japán kormány részére

A hitleri Németország szétzúzása és kapitulációja után Japán maradt az egyetlen nagyhatalom, amely még mindig folytatni kívánja a háborút.

A három hatalom, az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Kína folyó évi július 26.-ai, a japán fegyveres erők feltétel nélküli kapitulációjára irányuló követelését Japán elutasította. Ezzel a japán kormány javaslata, amelyben a Szovjetuniót felkérte arra, hogy vállaljon közvetítő szerepet a távol-keleti háborúban, elveszti minden értelmét.

Tekintve, hogy Japán visszautasította a kapitulációt, a szövetségesek azt javasolták a szovjet kormánynak, hogy vegyen részt a japán agresszió elleni háborúban és ezzel siettesse a háború befejezését, csökkentse a véráldozatot és járuljon hozzá az általános béke mielőbbi helyreállításához.

Híven szövetségesi kötelezettségéhez, a szovjet kormány elfogadta a szövetségesek javaslatát és csatlakozott a szövetséges hatalmak folyó évi július 26.-i nyilatkozatához.

A szovjet kormány úgy véli, hogy ez a politikája az egyetlen alkalmas eszköz arra, hogy mielőbb biztosítsák a békét, megkíméljék a népeket a további áldozatoktól és szenvedésektől és lehetővé tegyék a japán nép számára, hogy elkerülje azokat a veszélyeket és pusztulást, amelyet Németország elszenvedett, miután a feltétel nélküli kapitulációt visszautasította.

Fentiekre való tekintettel a szovjet kormány holnaptól, azaz augusztus 9.-étől kezdődően Japánnal hadiállapotban tekint magát.

  1. augusztus 8.-án

Tette fentieket a Szovjetunió annak tudatában, hogy Japán addig nem fejtett ki ellene addig semmilyen katonai tevékenységet a második világháború során. Augusztus 9.-én a Szovjetunió megindította támadását Mandzsúriában az ott állásait megtartani akaró Kvantung hadsereg ellen, amely a legerősebb japán szárazföldi hadsereg volt: 1,2 millió fős állománnyal. A vonalaik védelmét nem sikerült kivitelezniük a japánoknak, 6 nap alatt áttörték őket. A szovjet birodalom minél rövidebb idő alatt minél több területet próbált meghódítani. Augusztus 18.-án partra szálltak a Kurili-szigeteken, augusztus 20.-án Habrinba, Csang-Csungba és Mukdenbe nyomultak be, augusztus 23.-áig megszállták egész Mandzsúriát, Port Artur és Darien kikötőkkel egyetemben.

NAGASZAKI

1945. augusztus 9.-én az USA ledobta a második atombombát Nagaszakira. Augusztus 10.-én a japánok kérték, hogy úgy tehessék le a fegyvert, hogy – minden más követelést elfogadva – a japán császár szuverén uralkodói jogai megmaradhassanak változatlanul. Kérésük elutasításra került. Augusztus 11.-én a kínai népi felszabadító hadsereg is támadásba lendült Észak- és Közép-Kínában lévő japán katonai alakulatok vagyis a Kvantung hadsereg ellen.

Augusztus 14.-én a japán kormány fenntartás nélkül elfogadta a potsdami nyilatkozatot.  Nem ment egyszerűen a kapituláció ezen szakasza sem, mert a Legfelsőbb Tanácsban 3 – 3 arányban oszlottak meg a vélemények. Ez mellett voltak olyan katonai vezetők is, akik azt terjesztették, hogy felrobbant atombombák nem is voltak különleges, nukleáris fegyverek, csak nagy hatású, hagyományos bombák robbantak, továbbra is a háború folytatása mellett érveltek. Az első atombomba ledobását követően augusztus 9.-én ült össze a japán haditanács. Suzuki kormányfő és Togo külügyminiszter a potsdami deklaráció szerinti megadást szorgalmazták a császári uralkodói jogok meghagyásának feltétele mellett, viszont Anami hadügyminiszter, Umaju és Togoda vezérkari főnökök további békefeltételeket szorgalmaztak. Az újabb haditanács már a császár jelenlétében zajlott le, aki – Suzuki felkérésére – elfogadta a feltétel nélküli megadást. A háborút továbbra is pártoló katonatisztek egy sikertelen katonai puccsot is végrehajtottak, de ez elbukott azért is, mert nem találtak senkit a császári uralkodói családból, aki melléjük állt volna. Anami hadügyminiszter harakirit (rituális öngyilkosságot) követett el. Ebben a helyzetben a császár volt az, aki a kapituláció mellett döntött, – Edwin O. Reisschauer történész szavaival „ősidők óta ez volt az első fontos, politikai döntés, amelynek meghozatalára fölkértek egy japán császárt.” A japán császár személyének a megadás mellett való állásfoglalása illetve az, hogy később egy császári herceget tettek meg miniszterelnöknek, a kapituláció folyamatának sikerességét is megnövelte. Ugyanis bizonytalan volt, hogy a katonák megadták volna e magukat, ha nem legfelsőbb szinten történik az eljárás, illetve az is kérdéses volt, hogy harakirit milyen sok katona követ el, tovább növelvén a veszteségeket. A császári tekintély bevonásával könnyebb volt elfogadtatni a fegyverletétel tényét. Másnap, augusztus 15.-én MacArtur, a szövetséges erők főparancsnoka beszüntette a japán elleni hadműveleteket. Még ezen a napon  a japán nép rádión keresztül meghallgathatta Hirohito császárt a kapitulációról. A császár elmondta, hogy Japán népének megmentése kénytelen volt elfogadni a fegyverletételt. Augusztus 16.-án Hirohito császár is kiadta a parancsot a harcok beszüntetésére. A Kvantung hadsereg pár napig még harcolt Mandzsúriában tovább, azért, hogy esetleg valamilyen előnyt kicsikarjanak a háború befejezését követő békeidőkre – a japán hadsereg-parancsnokság nem adott nekik utasítást a kapitulációra – de augusztus 21.-én a szovjet hadsereg előtt ők is letették a fegyvert.

A japán kapituláció

Tokiói-öböl, 1945. szeptember 2.

Forrás: A Decade of American Foreign Policy. Basic Documents, 1941 – 49. Washington, 1950. 625 old. – Manley O. Hudson: International Legislation. IX.  kötet. (1942 – 1945). New York, 1950. 661. old. – Szbornik gyejsztvujuscsih dogovorov, szoglasenij i konvencij zakljucsonnih SZSZSZR sz inosztrannimi goszudarsztvami. IX. kötet. Moszkva, 1955. 137. old.

A japán kapituláció okmányát a Missouri amerikai csatahajó fedélzetén írták alá a Tokiói-öbölben. Az okmányt Sigemicu külügyminiszter személyében a japán császár és a kormány képviselője is aláírta.

Japán kapituláció

Ugyanaznap a japán császári főhadiszállás MacArthur tábornoknak, a szövetséges erők főparancsnokának utasítására parancsot adott ki, amely a szövetségesek között létrejött megállapodás (Truman és Sztálin augusztus 15 – 30-i üzenetváltása) alapján a következők szerint szabályozza a japán csapatok fegyverletételét:

A Kínában (Mandzsúria nélkül), a Formozán és Indokínának a 16. szélességi foktól északra eső részén lévő japán csapatok Csang Kai-sek előtt teszik le a fegyvert, Mandzsúriában, Koreának a 38. szélességi foktól északra eső részén, valamint Karafuto-szigeten (Szahalin déli része) és a Kurilli szigeteken lévő japán csapatok Vaszilevszkij marsall, a távol-keleti szovjet csapatok főparancsnoka előtt, az Andamán– és Nicobar-szigeteken, Burmában, Thaiföldön, Indokínának a 16. szélességi foktól délre eső részén, Malájföldön, Borneón, Holland-Indiában, Új-Guineán, a Bismarck-szigeteken és a Salamon-szigeteken lévő japán csapatok Mountbatten tengernagy, illetőleg az ausztráliai fegyveres erők főparancsnoka előtt. a Ryu-Kyu-szigeteken, a Bonin-szigeteken és más csendes-óceáni szigeteken lévő japán csapatok a csendes-óceáni amerikai flotta főparancsnoka előtt, a japán anyaországban, Koreának a 38. szélességi foktól délre eső részén, valamint a Fülöp-szigeteken lévő japán csapatok a csendes-óceáni amerikai szárazföldi csapatok főparancsnoka előtt kapitulálnak.

A mandzsúriai japán csapatok kapitulációja már előbb, augusztus 21.-én megtörtént Harbinban. A többi kapitulációs okmányt a szeptember 2.-i császári főhadiszállási parancsnak megfelelően japánok által elfoglalt hatalmas kiterjedésű területen a következő időpontokban írták alá: szeptember 6.-án a Bismarck-szigetekhez tartozó Rabaulban, 9.-én Nankingban, 12.-én Singapure-ban, 13.-án Burmában, 16.-án Hongkongban, október 23.-án Formozán, végül november 15-én Jáván.

A japán kapituláció okmánya

Mi, a japán császár, a japán kormány és a japán császári főhadiszállás parancsára és nevében, ezennel elfogadjuk az Egyesült Államok, Kína és Nagy-Britannia kormányfői által 1945. július 26.-án Potsdamban kibocsátott nyilatkozatban foglalt rendelkezéseket, amelyekhez később a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége is csatlakozott, a négy hatalmat a továbbiakban Szövetséges Hatalmaknak nevezzük.

Mi ezennel megparancsoljuk az összes japán erőknek, bárhol tartózkodjanak is, valamint a japán népnek, hogy azonnal szüntessék meg az ellenségeskedéseket, tartsák épségben és óvják meg minden károsodástól az összes hadihajókat, repülőgépeket, katonai és polgári vagyontárgyakat és tegyenek eleget mindazoknak a követeléseknek, amelyeket a Szövetséges Hatalmak főparancsnoka vagy a japán kormány szervei ebben a vonatkozásban előírnak.

Mi ezennel megparancsoljuk a japán császári főhadiszállásnak, hogy azonnal adja ki a parancsot az összes japán erők parancsnokainak és az összes parancsnokság alatt álló erőknek, bárhol tartózkodjanak is, hogy ők maguk és a parancsnokságuk alatt álló erők feltétel nélkül kapituláljanak.

Mi ezennel megparancsoljuk az összes polgári, katonai és haditengerészeti hatóságoknak, hogy engedelmeskedjenek a Szövetséges Hatalmak főparancsnoka által vagy az ő nevében kiadott, a kapituláció hatályossá tételére alkalmasnak tartott összes proklamációknak, rendeleteknek, és utasításoknak, és hajtsák végre azokat, úgyszintén utasítjuk ezen hatóságok összes tisztviselőit, hogy maradjanak helyükön és továbbra is teljesítsék nem katonai kötelezettségeiket, kivéve ha a Szövetséges Hatalmak főparancsnoka vagy annak az alárendeltje kifejezetten elmozdította őket hivatalukból.

Mi a császár, a japán kormány és utódaik nevében, ezennel kötelezzük magunkat, hogy jóhiszeműen végrehajtjuk a Potsdami Nyilatkozat rendelkezéseit és kiadjuk mindazon rendeleteket és megtesszük mindazon intézkedéseket, amelyeket a Szövetséges Hatalmak főparancsnoka vagy a Szövetséges Hatalmak bármely kijelölt képviselője megkövetel abból a célból, hogy e nyilatkozatot hatályossá tegye.

Mi ezennel megparancsoljuk a Japán császári kormánynak és japán császári főhadiszállásnak, hogy azonnal bocsássa szabadon az összes, jelenleg japán őrizet alatt álló szövetséges hadifoglyokat és polgári internáltakat, gondoskodjék védelmükről, gondozásukról, ellátásukról és meghatározandó helyekre történő haladéktalan elszállításukról.

A császárnak és a japán kormánynak az állam vezetésével kapcsolatos hatalmát alárendelik a Szövetséges Hatalmak főparancsnokának, aki megteszi mindazokat az intézkedéseket, melyeket a fenti kapitulációs feltételek hatályossá tételére alkalmasnak tart.

Aláírták a Tokió-öbölben, Japánban, 1945. szeptember. második napján, reggel 9.04-kor.

aláírók:

Mamoru Sigemicu külügyminiszter, a japán császár és a japán kormány megbízásából és nevében

Joshijiru Umezu tábornok, a japán császári főhadiszállás megbízásából és nevében

 

Elfogadta a Tokiói-öbölben, japánban, 1945, szeptember második napján, reggel 9.08-kor az Egyesült Államok, a Kínai Köztársaság, az Egyesült Királyság és a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége, valamint a Japánnal hadban álló többi Egyesült Nemzetek nevében.

(további) aláírók:

Douglas MacArthur a szövetséges erők főparancsnoka

Sir Thomas Blamey tábornok, az Ausztráliai Szövetség képviselője

Chester W. Nimitz tengernagy, az Egyesült Államok képviselője

L. Moore Cosgrave ezredes, Kanada Domínium képviselője

Sir Bruce A. Fraser tengernagy, Nagy-Britannia képviselője

Jacques Leclerc tábornok, a Francia Köztársaság ideiglenes kormányának képviselője

Hsu Yung-csang tábornok, a Kínai Köztársaság képviselője

D.E.L. Helfrich tengernagy, a Németalföldi Királyság képviselője

Kuzma Gyerevianko tábornok, a Szovjetunó képviselője

Leonard M. Isitt helyettes légimarsall, Új-Zéland Domínium képviselője

Japánt nem osztották fel megszállási övezetekre, az ország kizárólag amerikai csapatok megszállása alá került. Az amerikai, angol és szovjet külügyminiszterek moszkvai értekezletén (1945. december 16 – 26.) Japán megszállásának időszakára megalakították a Távol-Keleti Bizottságot és a japáni Szövetséges Ellenőrző Tanácsot. A fenti két szerv fennállása ellenére a tényleges hatalom Japánban MacArthur kezében összpontosult.

Később az Egyesült Államok az 1951. szeptember 8-án Japánnal kötött különbéke szerződés után egyoldalúan megszüntette a Távol-Keleti Bizottságot és a Szövetséges Ellenőrző Tanácsot.

Link ajánló: A második világháború után nem sokkal később forgatták az akkor még friss emlékeket felidéző, francia dokumentumfilm sorozatot – (a 2. részben a Hirosima városára ledobott atombomba túlélőinek visszaemlékezéseit is láthatjuk) – amit most (a gazdag képanyag miatt is) ajánlunk:

(Forrás: ma.hu, wikipedia,

  • Hernádi Tibor: A második világháború igaz története
  • Földi Pál: A második világháború katonai története
  • Halmosy Dénes: Nemzetközi Szerződések 1918 – 1945)
  • A.Y.P. Taylor: A második világháború képes krónikája
  • Dwight D. Eisenhower: Keresztes háború Európába
  • Vszevolod Ovcsinikov: AZ-A bomba sztorija
  • Robert E. Sherwood: Roosevelt és Hopkins
  • N. N. Jakovlev: Franklin Delano Roosewelt
  • Ránky György: A második világháború története
  • Edwin O. Reischauer: Japán története)

További ajánló (cím mezőbe másolásával):

http://interjapanmagazin.com/mifune-sogun%e2%80%9d-a-szupersztar/

http://interjapanmagazin.com/966/

http://interjapanmagazin.com/kamikaze-bucsulevelek-2/

http://interjapanmagazin.com/kamikaze-bucsulevelek-3/

http://interjapanmagazin.com/tora-tora-tora/

http://interjapanmagazin.com/kamikaze-az-isteni-vihar/

http://interjapanmagazin.com/a-japan-kulonleges-tamado-alakulat/

http://interjapanmagazin.com/nagaszaki-latvanya-az-atombomba-utani-napon-4/

http://interjapanmagazin.com/emlekezzunk-atombomba-nagaszakira/

http://interjapanmagazin.com/hirosima-akkor/

http://interjapanmagazin.com/obama-elnok-latogatasa-hirosimaban/

http://interjapanmagazin.com/70-evvel-ezelott-1945-augusztus-6-an-dobtak-le-az-elso-atombombat/

http://interjapanmagazin.com/orosz-kozeledes-japanhoz/

 

 

Ajánlott bejegyzések

%d blogger ezt szereti: