Ön most itt van:

A Japán “Bonaparte” története

nobunaga

Japán történelme az 1550-es évektől újabb fordulatot vett, mikor különböző hadurak kezdték meg harcaikat egymással.

Japán az 1550-es évekre egy ingatag pilléreken nyugvó közigazgatással rendelkezett, hiszen egy a daimyók által kezdeményezett harcok során az ország újból kisebb birtokokra bomlott fel. Azonban a politikai egység felé mutató folyamat akkor kezdődött meg, amikor a sikeres daimyók nem csak területeiket tudták növelni, de a hatékonyabb közigazgatás által meg is tudták tartani szerzeményeiket. A következőkben az egyik híres hadúrról lesz szó Oda Nobunagáról, aki nem csupán zseniális hadvezér volt, de az 1570-es évekre egész Közép-Japánt képes volt uralma alá hajtani.

Oda Nobunaga karrierje Owari tartományban kezdődött, miután győztesen került ki az örökösödési harcokból. Ezt követően úgy döntött maga veszi át a családi ügyek irányítását, így azonnal terjeszkedő hadjáratba fogott, sikerei következtében egy stratégiailag rendkívül fontos útvonalra a Kyótót és Edót összekötő főút közelébe építette fel új várát. Ezt követően segítette hatalomra a 16. Ashikaga-shógunt Yoshiakit, akit mindvégig igyekezett befolyása alatt tartani. Hódításai során a már fentebb említett Közép-Japán területeket tudta sikeresen megszerezni, győzelmeit az ügyes politikai manővereinek és céltudatosságának köszönhette. Végcélja nem volt más, mint egész Japán egyesítése, amelyet jól jelképezett egyfelől erődítményének neveze is ‘Gifujó’, amely egy kínai hadvezért jelölt, aki nagyjából 2500 évvel korábban megalapította a Zhou-dinasztiát. Másfelől pecsétjein ettől kezdve jelenik meg a Tenka fubu („Erővel kormányozd a birodalmat”) mondat, amely nem csupán szignójává vált, de részben egy birodalmi eszmét is takart. Nobunaga úgy gondolta, hogy a birodalom (tenka) nem származhat egy örökletes hatalomtól, hanem „minden ember közös tulajdona”. Ebből az elvből következik az ellentéte a shógunnal is, akivel olyannyira feszültté vált a viszony, hogy Nobunaga kijelentése szerint semmilyen engedély nem szükséges a shóguntól ahhoz, hogy szabadon cselekedhessen bárkivel szemben. Nobunaga erőszakos természetével csupán annyit tudott elérni, hogy kisebb-nagyobb szövetségek szerveződtek ellene. Területi terjeszkedései során szövetségeseitől teljes lojalítást, míg ellenfeleitől a teljes megadást követelte meg. Az ellenséges csoportok kapitulációja érdekében nem riadt vissza a különböző erődemonstrációktól sem, 1569-ben például megfenyegette a Kóya-hegyi Shingon-templom szerzeteseit, mivel ők ellenfelivel vették fel a kapcsolatot. Ekkor ugyanis Nobunaga elindította csapatait de teljesen más irányba vonultak, viszont ez már elegendő volt ahhoz, hogy a szerzetesek befejezzék a szervezkedést. A hadúr lépése ez ügyben még enyhébbnek mondható nem úgy, mint az 1571-es esemény, amikor a Hiei-hegyi kolostor néhány földbirtokát elkobozta, majd miután a szerzetesek ezt nem voltak hajlandóak elfogadni az ellenséghez pártoltak. A hadúr válasza brutális volt, elpusztította a templomot vele együtt az ott élőket. 1573-ban még messzebbre merészkedett elűzte Ashikaga Yoshiakit Kyótóból, miután kiderült, hogy a shógun is átpártolt Nobunaga ellenlábasaihoz. A szűnni nem akaró harcok folytatódása akkor vált súlyosabbá, amikor az ósakai Ishiyama Honganji kolostorkomplexum átállt az ellenséghez. A lépés nem volt jelentéktelen, hiszen a Honganji követői egész Közép-Japánban jelen voltak, így közvetlenül érintette Oda Nobunaga hatalmi bázisát. 1577-78-ban mikor rájött, hogy az ósakai Ishiyama Honganjit azért nem tudja térdre kéynszeríteni, mert sikeresen tudtak az erődítménybe a közeli folyón keresztül ellátmányt biztosítani, Nobunaga elrendelte, hogy építsenek neki flottát, amelyet ágyúkkal szereltetett fel. A hajó csatát a hadúr nyerte és két év múlva az erőd védői megadták magukat. 1581-re sikeresen stabilizálni tudta helyzetét Közép-Japánban amit jól jelképezett győzelmi parádéja Kyótóban. A következő időszakban újabb tartományok bekebelezését valósította meg, hiszen eltudta foglalni Kii térségét, azonban egy váratlan lépés véget vetett Nobunaga uralmának. 1582- ben miután kiadta az utasítást újabb csapatok mozgósítására egyik tábornoka Móri Terumoto elérkezettnek látta az időt, hogy csapataival a hadúr ellen forduljon és ahelyett, hogy ura parancsát teljesített volna visszafordult Kyótóba, ahol megölte Oda Nobunagát. Hagyatéka az árulást követően egy másik kiváló hadvezér Toyotomi Hideyoshi ölébe hullott, aki igyekezett folytatni elődje politikáját.

Oda Nobunagát bátran lehet nevezni Japán “Bonaparte Napóleonjának”, aki a harcok közepette egyaránt képes volt felismerni a terep adta lehetőségeket és ezt az ismeretet fel is tudta használni ellenfeleivel szemben. Bátran alkalmazta a megtévesztés, a meggyőzés és mindezzel egyben a rászedés taktikáját, illetve teljesen nyitott volt a kor legújabb találmányainak használatában. Az 1575-ös nagashinói ütközetben először alkalmazott tűzfegyvereket, majd később a már említett ágyúkkal felszerelt hadihajókat az Ishiyima Honganji legyőzésénél. Mindent összevetve Oda Nobunaga a Japán történelem egyik legnagyobb hadvezére volt, akinek öröksége megalapozta egy újabb hadúr Toyotomi Hideyoshi felemelkedést, aki már sokkal hatékonyabban tudta megszervezni uralmát.

Felhasznált irodalom: Conrad Totman: Japán története. Osiris kiadó, Budapest, 2006.

Ajánlott bejegyzések

%d blogger ezt szereti: