Ön most itt van:

A császár szerepe

kongo

Amerikai diplomaták nagyon jó véleménnyel vannak Hirohito császárt illetően. Erősödnek a japán-magyar politikai kapcsolatok.
Jungerthnek az angolok kantoni szerepvállalására vonatkozó sejtése beigazolódni látszik Pelényi július 11-én Washingtonból küldött „Titkos!” jelentésében foglaltak alapján.
Pelényi William Castle volt tokiói amerikai nagykövettel beszélgetett a távol-keleti eseményekről. Joseph Clark Grew jelenlegi tokiói amerikai nagykövet azt mondta Castle-nek, hogy szokatlanul kellemes érzés, hogy Tokióban az utóbbi időben Anglia sokkal népszerűtlenebb, mint az USA. Ennek egyik oka Anglia Olaszországgal szembeni szankciós politikája, másik, hogy a japánok nem bocsájtják meg Frederick Leith-Ross kínai ténykedését.
Castle elmondta Pelényinek, hogy Hirohitonak kulcsszerepe volt a tokiói államcsíny kísérlet fölszámolásában. A volt tokiói nagykövet megemlítette, hogy három ízben is beszélt a tennóval, s a császár a lehető legjobb benyomást tette rá. Kitűnően tájékozott, higgadt uralkodó benyomását keltette, s Castle nem csodálkozna, ha méltó utódja lenne nagyapjának, Meidzsi császárnak. Az államcsíny idején az összeesküvők elszigetelték tanácsadóitól, Hirohito azonban személyesen adott parancsot mind az összeesküvőknek, mind a hozzá lojális csapatoknak. Az események nyomán megnőtt Hirohito népszerűsége Japánban, mivel sikerült elérnie, hogy ne állítsanak mellé „sogunt”. Castle szerint Hirohito meggyőződéses pacifista a szó jó értelmében, és mindent meg fog tenni a háború elkerülése érdekében.
Az amerikai diplomata kijelentette, hogy a vezető japán katonai körök és a császár mindent meg fognak tenni annak érdekében, hogy helyreállítsák a régi japán hagyományokat katonai téren is, amelyek szerint a császár nem hagyhatja cserben katonáit. Állítólag egy prominens japán kijelentette Castle-nek, hogy Angliának és az USA-nak hosszú ideig nem kell tartania Japántól, mert az egész japán lakosság csak egy országtól, a Szovjetuniótól tart. Ez a kijelentés azonban még a kantoni események előtt hangzott el. /1/

Azok a vélekedések, hogy a távol-keleti eseménye miatt csökkent volna a Szovjetunió érdeklődése a Duna-medence és a Balkán iránt, alaptalannak bizonyultak. Ennek jele volt, hogy Jungerth július 13-i számjel távirata szerint a Pravda Bécsből „feltűnő kiadásban hozta” a japán parlamenti küldöttség ünnepélyes fogadását Magyarországon, valamint a japán-magyar közeledésről szóló híreket./2/
A magyar-japán kapcsolatok erősödését mutatta az is, hogy Maszajuki Tani rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter személyében a japán kormány követet nevezett ki Budapestre, aki június 20-án adta át megbízólevelét Horthy Miklós kormányzónak. /3/
A februári sikertelen tokiói államcsíny kísérlet után fél évvel ismét felszínre kerültek azok a problémák, amelyek annak idején a puccshoz vezettek. Újra élesedni kezdett a mérsékeltebb és a radikális japán politikai erők küzdelme, ami kihatott a japán külpolitikára is.
Augusztus 5-én Tokióban hivatalosan közölték, hogy lemondott Ugaki Kazusige tábornok, Korea főkormányzója. Egyes hírek szerint Ugaki Hirotát követte volna a miniszterelnöki székben.
Ugaki utódja Koreában Minami Dzsiro tábornok lett, ami már a szovjet kormány figyelmét is fölkeltette. A moszkvai magyar követségre eljutott hírek szerint a szovjetek gyűlölték Minami tábornokot, mivel a japán terjeszkedési politika meghatározó támogatójának ismerték, s minden lépését a legnagyobb bizalmatlansággal kísérték. Ugaki tábornok nem miniszterelnök lett, hanem őt nevezték ki a japán szárazföldi erők főparancsnokává, amit Moszkvában úgy értékeltek, hogy megerősödtek a japán expanziós törekvések, amelyek elsősorban a Szovjetuniót fenyegetik. Moszkvai hírek szerint Minami tábornok feladata lett Korea megszervezése, hogy azon keresztül nagyobb szárazföldi katonai akciót lehessen szervezni. Ennek megfelelően a japánok tervei közt szerepelt két új hadikikötő építése a csapatszállítások meggyorsítása érdekében. /4/

 

Minami Jiro
Minami Dzsiro tábornok

A szovjet-japán feszültség növekedésének következményeként lemondott és visszatért Tokióba Óta Icsiró moszkvai japán nagykövet. Óta augusztus 13-án nyilatkozott a Nicsi-Nicsi japán bulvárlapnak, s kijelentette, hogy alaptalanok a japán vészkiáltások a szovjet veszély miatt, mivel a Szovjetuniónak nincsenek támadó szándékai. Véleménye szerint a két ország között nincs olyan probléma, amelyet csak fegyverrel lehetne rendezni, s példaként említette, hogy a Szovjetunió már négy évvel ezelőtt megnemtámadási szerződést ajánlott Japánnak.
Óta aggodalommal figyelte az angol-szovjet közeledést, csak úgy, mint a növekvő japán-német barátságot. „A kedvező alkalmat elmulasztottuk, most már a dolgok fejlődésébe nem tudunk beavatkozni” –jelentette ki a volt japán nagykövet. Óta arra is hivatkozott, hogy Vorosilov hadügyi népbiztos kijelentette neki, a nagyarányú szovjet katonai készülődés célja nem támadás bármely ország ellen, hanem a Szovjetunió gyorsan növekvő lakosságának védelme. Mivel Japán lakossága is gyorsan növekedett, Óta azt ajánlotta, hogy Japán fegyverkezését is a nyugat-európai államok mintájára kellene megszervezni.
Mivel állítólag a volt moszkvai japán katonai attasé is osztotta Óta Szovjetunióval kapcsolatos véleményét, Moszkvában a japán-szovjet feszültség enyhülését várták. /5/

Folytatjuk.
1. Magyar Országos Levéltár, Külügyminisztérium Politikai Iratai, K 63 Washington, 1936. július 11.
2. MOL, KÜM POL, K 63. Moszkva, 1936. július 13.
3. Hadtörténeti Levéltár, HM Elnöki, 1936. július 23.
4. MOL, KÜM POL, K 63 Moszkva, 1936. augusztus 21.
5. MOL, KÜM POL, K 63 Moszkva, 1936. augusztus 23.

Ajánlott bejegyzések

%d blogger ezt szereti: